Ha valaki kenyai szafarira vágyik, netán vadászni indulna az etióp szavannákra, és ehhez megbízható idegenvezetőket keres, nem Régi Tamás könyvéből fogja kiválasztani a kényelmes szállodákat, a kapitális trófeát ígérő helyeket. A Nomádok között Kelet-Afrikában nem a divatos, jól jövedelmező turistakézikönyvek kategóriájába tartozik. Pedig akár lehetne, hiszen egyre többen hajlandók súlyos milliókat fizetni azért, hogy egy szokványos utazás helyett "extrém" helyeken nyaralhassanak. Micsoda kihívás a gondozók által korábban agyonetetett oroszlánok mellett elgurulni a páncélozott Land Roverrel, vagy tucatnyi málhahordó gyűrűjében megmászni a Teleki-vulkánt!
A fiatal antropológus könyve visszatérés a klasszikus útleíráshoz, az expedíciómemoárhoz. Itt a látszat helyett igazi kalandot kapunk, ahol minden szituáció "vérre megy": a helyiekkel folytatott alkudozásnak, az útvonal kiválasztásának, a betegségek leküzdésének tétje van. Nem túlzás azt mondani, hogy a könyv szerzője a 18-19. századi felfedezők és kalandorok - Almásy László, Teleki Sámuel, Széchenyi Zsigmond - nyomaiba lép. Fura választás, hiszen az expedíciók jellege mára gyökeresen megváltozott. Nincsenek fehér foltok, és a kultúrrelativizmus korában senki sem vághatja magát a hódító, felsőbbrendű fehér ember pózába, pedig - ezt Régi több alkalommal töredelmesen beismeri - a helyiekkel folytatott bosszantó viták, egyezkedések során nagy a kísértés. Már csak azért is, mert az afrikaiak sok esetben maguk is rasszisták, ráadásul a fehérekkel szembeni előítélet jól jövedelmez: minden áru, szolgáltatás esetében megvan a külön "white man price".
A tét kettős. Az akadémiai antropológia teoretikus világából kiszakadó, egy hátizsákkal és némi zsebpénzzel útnak induló kutató - s úgy tűnik, Régi nem túloz - több alkalommal életveszélyes helyzetbe kerül. Nairobiból Addis- Abebába menetelve csencselőkkel, rablókkal, felkelőkkel, turkana szakadárokkal találkozik, láz, skorpiók, vírusok kínozzák. Folyton veszekszik a felfogadott kalauzokkal. "Nem dolgozom tovább egy olyan emberrel, aki kolonizál engem" - ordítja egy alkalommal egyik vezetője, Francis, aki nagyobb fizetséget követel. Másrészt elég egy apró hiba, máris elvesztheti a megfigyelt közösség bizalmát, és elbukhatja az egész kutatást. Több félreértés, kellemetlen szituáció után sikerül beilleszkednie egy turkana közösségbe, és szoros kapcsolatba kerül Ekeno, a főnök családjával. Megkezdődhet a részt vevő megfigyelés: a fehér ember kunyhót épít, lándzsát készített magának, állatokat tart, a magával hozott gyógyszerekkel gyógyítgatja a főnök lányát, és közben feltérképezi a rokonsági szálakat.
A mű az útikönyv és a kutatónapló határmezsgyéjén mozog, miközben sikeresen kerülgeti a műfaji csapdákat. Végig szórakoztató, még a rövid antropológiai eszmefuttatásokat is élvezetesen adja elő, a naiv rácsodálkozást ironikus megjegyzések oldják. Régi Tamásnak nem szerelme, hanem otthona lett Afrika. A ki nem mondott, de jól leszűrhető tanulság persze a spanyolviasz eredetiségével hat: a kultúrák közötti párbeszéd csak egyedi esetekben lehetséges, és nagy empátiát igényel. De ennek fel- és beismerése minden esetben nagy kaland.
Anthropolis, 2006, 243 oldal, 2980 Ft
