A turkana beteg (Régi Tamás: Nomádok között Kelet-Afrikában)

  • M. L. F.
  • 2006. október 5.

Könyv

Ha valaki kenyai szafarira vágyik, netán vadászni indulna az etióp szavannákra, és ehhez megbízható idegenvezetőket keres, nem Régi Tamás könyvéből fogja kiválasztani a kényelmes szállodákat, a kapitális trófeát ígérő helyeket.

Ha valaki kenyai szafarira vágyik, netán vadászni indulna az etióp szavannákra, és ehhez megbízható idegenvezetőket keres, nem Régi Tamás könyvéből fogja kiválasztani a kényelmes szállodákat, a kapitális trófeát ígérő helyeket. A Nomádok között Kelet-Afrikában nem a divatos, jól jövedelmező turistakézikönyvek kategóriájába tartozik. Pedig akár lehetne, hiszen egyre többen hajlandók súlyos milliókat fizetni azért, hogy egy szokványos utazás helyett "extrém" helyeken nyaralhassanak. Micsoda kihívás a gondozók által korábban agyonetetett oroszlánok mellett elgurulni a páncélozott Land Roverrel, vagy tucatnyi málhahordó gyűrűjében megmászni a Teleki-vulkánt!

A fiatal antropológus könyve visszatérés a klasszikus útleíráshoz, az expedíciómemoárhoz. Itt a látszat helyett igazi kalandot kapunk, ahol minden szituáció "vérre megy": a helyiekkel folytatott alkudozásnak, az útvonal kiválasztásának, a betegségek leküzdésének tétje van. Nem túlzás azt mondani, hogy a könyv szerzője a 18-19. századi felfedezők és kalandorok - Almásy László, Teleki Sámuel, Széchenyi Zsigmond - nyomaiba lép. Fura választás, hiszen az expedíciók jellege mára gyökeresen megváltozott. Nincsenek fehér foltok, és a kultúrrelativizmus korában senki sem vághatja magát a hódító, felsőbbrendű fehér ember pózába, pedig - ezt Régi több alkalommal töredelmesen beismeri - a helyiekkel folytatott bosszantó viták, egyezkedések során nagy a kísértés. Már csak azért is, mert az afrikaiak sok esetben maguk is rasszisták, ráadásul a fehérekkel szembeni előítélet jól jövedelmez: minden áru, szolgáltatás esetében megvan a külön "white man price".

A tét kettős. Az akadémiai antropológia teoretikus világából kiszakadó, egy hátizsákkal és némi zsebpénzzel útnak induló kutató - s úgy tűnik, Régi nem túloz - több alkalommal életveszélyes helyzetbe kerül. Nairobiból Addis- Abebába menetelve csencselőkkel, rablókkal, felkelőkkel, turkana szakadárokkal találkozik, láz, skorpiók, vírusok kínozzák. Folyton veszekszik a felfogadott kalauzokkal. "Nem dolgozom tovább egy olyan emberrel, aki kolonizál engem" - ordítja egy alkalommal egyik vezetője, Francis, aki nagyobb fizetséget követel. Másrészt elég egy apró hiba, máris elvesztheti a megfigyelt közösség bizalmát, és elbukhatja az egész kutatást. Több félreértés, kellemetlen szituáció után sikerül beilleszkednie egy turkana közösségbe, és szoros kapcsolatba kerül Ekeno, a főnök családjával. Megkezdődhet a részt vevő megfigyelés: a fehér ember kunyhót épít, lándzsát készített magának, állatokat tart, a magával hozott gyógyszerekkel gyógyítgatja a főnök lányát, és közben feltérképezi a rokonsági szálakat.

A mű az útikönyv és a kutatónapló határmezsgyéjén mozog, miközben sikeresen kerülgeti a műfaji csapdákat. Végig szórakoztató, még a rövid antropológiai eszmefuttatásokat is élvezetesen adja elő, a naiv rácsodálkozást ironikus megjegyzések oldják. Régi Tamásnak nem szerelme, hanem otthona lett Afrika. A ki nem mondott, de jól leszűrhető tanulság persze a spanyolviasz eredetiségével hat: a kultúrák közötti párbeszéd csak egyedi esetekben lehetséges, és nagy empátiát igényel. De ennek fel- és beismerése minden esetben nagy kaland.

Anthropolis, 2006, 243 oldal, 2980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.