A turkana beteg (Régi Tamás: Nomádok között Kelet-Afrikában)

  • M. L. F.
  • 2006. október 5.

Könyv

Ha valaki kenyai szafarira vágyik, netán vadászni indulna az etióp szavannákra, és ehhez megbízható idegenvezetőket keres, nem Régi Tamás könyvéből fogja kiválasztani a kényelmes szállodákat, a kapitális trófeát ígérő helyeket.

Ha valaki kenyai szafarira vágyik, netán vadászni indulna az etióp szavannákra, és ehhez megbízható idegenvezetőket keres, nem Régi Tamás könyvéből fogja kiválasztani a kényelmes szállodákat, a kapitális trófeát ígérő helyeket. A Nomádok között Kelet-Afrikában nem a divatos, jól jövedelmező turistakézikönyvek kategóriájába tartozik. Pedig akár lehetne, hiszen egyre többen hajlandók súlyos milliókat fizetni azért, hogy egy szokványos utazás helyett "extrém" helyeken nyaralhassanak. Micsoda kihívás a gondozók által korábban agyonetetett oroszlánok mellett elgurulni a páncélozott Land Roverrel, vagy tucatnyi málhahordó gyűrűjében megmászni a Teleki-vulkánt!

A fiatal antropológus könyve visszatérés a klasszikus útleíráshoz, az expedíciómemoárhoz. Itt a látszat helyett igazi kalandot kapunk, ahol minden szituáció "vérre megy": a helyiekkel folytatott alkudozásnak, az útvonal kiválasztásának, a betegségek leküzdésének tétje van. Nem túlzás azt mondani, hogy a könyv szerzője a 18-19. századi felfedezők és kalandorok - Almásy László, Teleki Sámuel, Széchenyi Zsigmond - nyomaiba lép. Fura választás, hiszen az expedíciók jellege mára gyökeresen megváltozott. Nincsenek fehér foltok, és a kultúrrelativizmus korában senki sem vághatja magát a hódító, felsőbbrendű fehér ember pózába, pedig - ezt Régi több alkalommal töredelmesen beismeri - a helyiekkel folytatott bosszantó viták, egyezkedések során nagy a kísértés. Már csak azért is, mert az afrikaiak sok esetben maguk is rasszisták, ráadásul a fehérekkel szembeni előítélet jól jövedelmez: minden áru, szolgáltatás esetében megvan a külön "white man price".

A tét kettős. Az akadémiai antropológia teoretikus világából kiszakadó, egy hátizsákkal és némi zsebpénzzel útnak induló kutató - s úgy tűnik, Régi nem túloz - több alkalommal életveszélyes helyzetbe kerül. Nairobiból Addis- Abebába menetelve csencselőkkel, rablókkal, felkelőkkel, turkana szakadárokkal találkozik, láz, skorpiók, vírusok kínozzák. Folyton veszekszik a felfogadott kalauzokkal. "Nem dolgozom tovább egy olyan emberrel, aki kolonizál engem" - ordítja egy alkalommal egyik vezetője, Francis, aki nagyobb fizetséget követel. Másrészt elég egy apró hiba, máris elvesztheti a megfigyelt közösség bizalmát, és elbukhatja az egész kutatást. Több félreértés, kellemetlen szituáció után sikerül beilleszkednie egy turkana közösségbe, és szoros kapcsolatba kerül Ekeno, a főnök családjával. Megkezdődhet a részt vevő megfigyelés: a fehér ember kunyhót épít, lándzsát készített magának, állatokat tart, a magával hozott gyógyszerekkel gyógyítgatja a főnök lányát, és közben feltérképezi a rokonsági szálakat.

A mű az útikönyv és a kutatónapló határmezsgyéjén mozog, miközben sikeresen kerülgeti a műfaji csapdákat. Végig szórakoztató, még a rövid antropológiai eszmefuttatásokat is élvezetesen adja elő, a naiv rácsodálkozást ironikus megjegyzések oldják. Régi Tamásnak nem szerelme, hanem otthona lett Afrika. A ki nem mondott, de jól leszűrhető tanulság persze a spanyolviasz eredetiségével hat: a kultúrák közötti párbeszéd csak egyedi esetekben lehetséges, és nagy empátiát igényel. De ennek fel- és beismerése minden esetben nagy kaland.

Anthropolis, 2006, 243 oldal, 2980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.