Egy kávé mellé (Berlitz zsebkönyvek - Bécs)

  • - banza -
  • 2006. október 5.

Könyv

Köztudott, hogy az útikönyvek hajlamosak sorozatba rendeződni, az első ilyet a német Karl Baedeker indította az 1800-as évek közepén.

Köztudott, hogy az útikönyvek hajlamosak sorozatba rendeződni, az első ilyet a német Karl Baedeker indította az 1800-as évek közepén. Alapos bácsi volt, egy anekdota szerint valaki 1847-ben azt vette észre, hogy a milánói dóm lépcsőin baktatva egyre-másra a mellényzsebe, aztán pedig a nadrágzsebe felé kapkod. Kiderült, hogy Meister Karl a lépcsők pontos számát akarja ellenőrizni, minden huszadiknál egy szem borsót tett a mellényéből a nadrágjába. És láss csodát: az eredmény megfelelt a könyvében közöltnek!

Manapság is ilyen precizitást várunk el az útikönyvektől, de mindegyik széria más módon tálalja az adatokat, és akad olyan is persze, amelyik egyszerűen magasról tesz a lépcsők vagy oszlopok számára - és ez is akceptálható. A Berlitz sorozat az akkurátusabbak közé tartozik, ugyanakkor nem fullasztja bele az ismeretekbe az olvasót, hagy neki némi - nem is kis - játékteret. A Bécs kötet felépítése is egyszerű, ám némiképp lezser. A kötet elején közli az illető város "tíz csodáját", és noha Recenzens nem Raffaello, illetve Klimt, hanem Brueghel és Egon Schiele egy-egy képét említette volna, a szerző (Jack Altmann) választását sem érheti gáncs. Ezek után rövid és szerfölött korrekt történeti bevezető következik, aztán jönnek a leírások, a Hofburg, a Kunsthistorisches Museum, a Ring ismertetése, sosem bőbeszédűen, ám roppant informatív módon. Olykor szemérmesen hallgat bizonyos tényekről, Bécs erősen náci véralkatáról, meg pl. arról, hogy noha Karl Lueger valóban "a legnépszerűbb polgármester" volt, nyílt antiszemitizmusa miatt a mi derék Ferenc Jóskánk évekig halogatta kinevezését. És magyar keblünk lázadoz, amikor sehol nem olvassuk, hogy az úgynevezett Nagyszentmiklósi kincs is a Kunsthistorisches Museumban lelhető fel.

Annyi baj legyen, megyünk tovább a szerzővel (és rátermett fordítójával, Cooper Eszterrel), és a séta egyre inkább Rec. kedvére való, aki bevallja, hogy kávéházrajongó lévén különös gaudiummal búvárolta az idevágó részeket. És nem talált hibát: "Hut ab!" A kötet mindentudónak látszik, és még azt is megemlíti, hogy az elmúlt évtizedek talán legnagyobb német nyelvű írójának, Thomas Bernhardnak kedvenc kávéháza a Bräunerhof volt - aki előremutatóan sznob, az ne kerülje el, ráadásul itt az újságok választéka lenyűgöző! Rec. másik három kedves helye (Café Hawelka, Café Sperl, Esterhazykeller) ugyancsak szép szavakat kap a kötetben - méltán, és a csodálatosan eleven piac, a Naschmarkt dicsérete szintén ékes szavakkal zeng. Az itt fellelhető remek bejzli, a Gräfin Maritza sajnos említetlenül maradt. De ne legyünk telhetetlenek, kis terjedelméhez mérten - vidáman elfér egy kávéházi asztalon - voltaképpen tökéletes kötetke ez.

Kossuth Kiadó, 2006, 144 oldal, 1390 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.