Egy kávé mellé (Berlitz zsebkönyvek - Bécs)

  • - banza -
  • 2006. október 5.

Könyv

Köztudott, hogy az útikönyvek hajlamosak sorozatba rendeződni, az első ilyet a német Karl Baedeker indította az 1800-as évek közepén.

Köztudott, hogy az útikönyvek hajlamosak sorozatba rendeződni, az első ilyet a német Karl Baedeker indította az 1800-as évek közepén. Alapos bácsi volt, egy anekdota szerint valaki 1847-ben azt vette észre, hogy a milánói dóm lépcsőin baktatva egyre-másra a mellényzsebe, aztán pedig a nadrágzsebe felé kapkod. Kiderült, hogy Meister Karl a lépcsők pontos számát akarja ellenőrizni, minden huszadiknál egy szem borsót tett a mellényéből a nadrágjába. És láss csodát: az eredmény megfelelt a könyvében közöltnek!

Manapság is ilyen precizitást várunk el az útikönyvektől, de mindegyik széria más módon tálalja az adatokat, és akad olyan is persze, amelyik egyszerűen magasról tesz a lépcsők vagy oszlopok számára - és ez is akceptálható. A Berlitz sorozat az akkurátusabbak közé tartozik, ugyanakkor nem fullasztja bele az ismeretekbe az olvasót, hagy neki némi - nem is kis - játékteret. A Bécs kötet felépítése is egyszerű, ám némiképp lezser. A kötet elején közli az illető város "tíz csodáját", és noha Recenzens nem Raffaello, illetve Klimt, hanem Brueghel és Egon Schiele egy-egy képét említette volna, a szerző (Jack Altmann) választását sem érheti gáncs. Ezek után rövid és szerfölött korrekt történeti bevezető következik, aztán jönnek a leírások, a Hofburg, a Kunsthistorisches Museum, a Ring ismertetése, sosem bőbeszédűen, ám roppant informatív módon. Olykor szemérmesen hallgat bizonyos tényekről, Bécs erősen náci véralkatáról, meg pl. arról, hogy noha Karl Lueger valóban "a legnépszerűbb polgármester" volt, nyílt antiszemitizmusa miatt a mi derék Ferenc Jóskánk évekig halogatta kinevezését. És magyar keblünk lázadoz, amikor sehol nem olvassuk, hogy az úgynevezett Nagyszentmiklósi kincs is a Kunsthistorisches Museumban lelhető fel.

Annyi baj legyen, megyünk tovább a szerzővel (és rátermett fordítójával, Cooper Eszterrel), és a séta egyre inkább Rec. kedvére való, aki bevallja, hogy kávéházrajongó lévén különös gaudiummal búvárolta az idevágó részeket. És nem talált hibát: "Hut ab!" A kötet mindentudónak látszik, és még azt is megemlíti, hogy az elmúlt évtizedek talán legnagyobb német nyelvű írójának, Thomas Bernhardnak kedvenc kávéháza a Bräunerhof volt - aki előremutatóan sznob, az ne kerülje el, ráadásul itt az újságok választéka lenyűgöző! Rec. másik három kedves helye (Café Hawelka, Café Sperl, Esterhazykeller) ugyancsak szép szavakat kap a kötetben - méltán, és a csodálatosan eleven piac, a Naschmarkt dicsérete szintén ékes szavakkal zeng. Az itt fellelhető remek bejzli, a Gräfin Maritza sajnos említetlenül maradt. De ne legyünk telhetetlenek, kis terjedelméhez mérten - vidáman elfér egy kávéházi asztalon - voltaképpen tökéletes kötetke ez.

Kossuth Kiadó, 2006, 144 oldal, 1390 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.