Bátraké a szerencse (Nagy Balázs - Szabó Ödön: Magashegyi túrák a Balkántól Perzsiáig)

  • - legát -
  • 2006. október 5.

Könyv

A cím alapján a CIA-zsebkönyvek bővített kiadásának gondolnánk, martalócok, partizánok és haditudósítók kedves olvasmányának.

A cím alapján a CIA-zsebkönyvek bővített kiadásának gondolnánk, martalócok, partizánok és haditudósítók kedves olvasmányának. Az biztos, hogy a könyv nem a városnézések vagy a tengerparti nyaralások közönségének íródott, de nem is az öngyilkosjelölteknek. A szerzők tapasztalt hegymászók, olyan területek bemutatására vállalkoznak, melyek nemcsak a hósipkák miatt számítanak fehér foltnak a magyar túrázók számára.

Nagy Balázs geográfus és Szabó Ödön középiskolai tanár horvát, montenegrói, makedón, bolgár, albán, török, görög és iráni terepre kalauzol, olyan vidékekre, amelyek nemhogy az irodák ajánlatai között nem szerepelnek, de legtöbbjüknek még a létezéséről sem nagyon tudtunk. (Vajon hány földrajztanár tudná megmondani, melyik országban található a Thethi Nemzeti Park, a Banderiski-tavak, az Elburz vagy a Nemrut-kaldera?) Ennek megfelelően a kalandra éheseknek és a legalább alapfokú hegymászó-ismeretekkel rendelkezőknek hasznos könyv a Magashegyi túrák..., de nem csak nekik. A "laikusok" számára is kedvcsináló lehet a magasabb szintű természetjáráshoz, mivel nem valamiféle szakbarbár munkával van dolgunk. A szerzők nyolc ország tizenhét hegységének húsz túraleírása mellett azokkal az alapvető ismeretekkel is ellátnak, melyek elsősorban az amatőröknek jelenthetnek újdonságot (felkészítés a magashegyi veszélyekre, hegyvidéki fogalmak kisszótára), és természetesen számos olyan információval is, amely az egzotikusnak tűnő és veszélyesnek gondolt országokra (elsősorban Albániára és Iránra) vonatkozóan eloszlat egy csomó tévhitet. Ráadásul mindezt szellemesen, az útikönyvek közhelyeinek mellőzésével. "A buszok gyorsak, természetesen tiszták, s nincs esélyünk kitérni az év összes iráni filmslágerének megtekintése elől. A török-iráni határátkelésnél tapasztalható először igazi, ázsiai kavalkád. Lehet, hogy elveszettnek érezzük magunkat, lehet, hogy magyar útitársnőnket üzbégnek fogják nézni, lehet, hogy riasztóak a mackónadrágos, bőrdzsekis szakértők kezében a kalasnyikovok, de ekkorra már összekovácsolódott a busz utazóközönsége, mindenben segítségünkre lesznek, a nagy át/beöltözéssel járó határelérés (férfiaknak hosszúnadrág, nőknek csador!) számunkra is nagy esemény."

Számunkra viszont ennek a könyvnek a megjelenése a nagy esemény, hiszen amellett, hogy hiánypótló, igen precíz munka, rendelkezik azzal az útikönyvek esetében ritka tulajdonsággal, hogy ágyban, párnák közt lapozgatva is izgalmas olvasmány. A könyvet tető alá hozó kis debreceni kiadó minden bizonnyal emberfeletti munkát végzett, a Magashegyi túrákÉ ugyanis nemcsak élvezetes leírás, de igényes, jó minőségű nyomdai termék, szép fotókkal. Kár, hogy korrektorra már nem futotta, mert így még inkább bosszantóak a könyvben előforduló gépelési és helyesírási hibák.

Sziget Könyvesbolt, 2006, 270 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.