Bátraké a szerencse (Nagy Balázs - Szabó Ödön: Magashegyi túrák a Balkántól Perzsiáig)

  • - legát -
  • 2006. október 5.

Könyv

A cím alapján a CIA-zsebkönyvek bővített kiadásának gondolnánk, martalócok, partizánok és haditudósítók kedves olvasmányának.

A cím alapján a CIA-zsebkönyvek bővített kiadásának gondolnánk, martalócok, partizánok és haditudósítók kedves olvasmányának. Az biztos, hogy a könyv nem a városnézések vagy a tengerparti nyaralások közönségének íródott, de nem is az öngyilkosjelölteknek. A szerzők tapasztalt hegymászók, olyan területek bemutatására vállalkoznak, melyek nemcsak a hósipkák miatt számítanak fehér foltnak a magyar túrázók számára.

Nagy Balázs geográfus és Szabó Ödön középiskolai tanár horvát, montenegrói, makedón, bolgár, albán, török, görög és iráni terepre kalauzol, olyan vidékekre, amelyek nemhogy az irodák ajánlatai között nem szerepelnek, de legtöbbjüknek még a létezéséről sem nagyon tudtunk. (Vajon hány földrajztanár tudná megmondani, melyik országban található a Thethi Nemzeti Park, a Banderiski-tavak, az Elburz vagy a Nemrut-kaldera?) Ennek megfelelően a kalandra éheseknek és a legalább alapfokú hegymászó-ismeretekkel rendelkezőknek hasznos könyv a Magashegyi túrák..., de nem csak nekik. A "laikusok" számára is kedvcsináló lehet a magasabb szintű természetjáráshoz, mivel nem valamiféle szakbarbár munkával van dolgunk. A szerzők nyolc ország tizenhét hegységének húsz túraleírása mellett azokkal az alapvető ismeretekkel is ellátnak, melyek elsősorban az amatőröknek jelenthetnek újdonságot (felkészítés a magashegyi veszélyekre, hegyvidéki fogalmak kisszótára), és természetesen számos olyan információval is, amely az egzotikusnak tűnő és veszélyesnek gondolt országokra (elsősorban Albániára és Iránra) vonatkozóan eloszlat egy csomó tévhitet. Ráadásul mindezt szellemesen, az útikönyvek közhelyeinek mellőzésével. "A buszok gyorsak, természetesen tiszták, s nincs esélyünk kitérni az év összes iráni filmslágerének megtekintése elől. A török-iráni határátkelésnél tapasztalható először igazi, ázsiai kavalkád. Lehet, hogy elveszettnek érezzük magunkat, lehet, hogy magyar útitársnőnket üzbégnek fogják nézni, lehet, hogy riasztóak a mackónadrágos, bőrdzsekis szakértők kezében a kalasnyikovok, de ekkorra már összekovácsolódott a busz utazóközönsége, mindenben segítségünkre lesznek, a nagy át/beöltözéssel járó határelérés (férfiaknak hosszúnadrág, nőknek csador!) számunkra is nagy esemény."

Számunkra viszont ennek a könyvnek a megjelenése a nagy esemény, hiszen amellett, hogy hiánypótló, igen precíz munka, rendelkezik azzal az útikönyvek esetében ritka tulajdonsággal, hogy ágyban, párnák közt lapozgatva is izgalmas olvasmány. A könyvet tető alá hozó kis debreceni kiadó minden bizonnyal emberfeletti munkát végzett, a Magashegyi túrákÉ ugyanis nemcsak élvezetes leírás, de igényes, jó minőségű nyomdai termék, szép fotókkal. Kár, hogy korrektorra már nem futotta, mert így még inkább bosszantóak a könyvben előforduló gépelési és helyesírási hibák.

Sziget Könyvesbolt, 2006, 270 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.