Június 16-án játszódik a 20. századi irodalom páratlan remekműve, az Ulysses cselekménye. A főszereplőtől nevet kölcsönző, minden évben megtartott ünnep, a Bloomsday Magyarországon most különösen örömteli: nemrég jelent meg az új kiadás, amelyhez Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán és Szolláth Dávid átdolgozták Szentkuthy Miklós fordítását. Munkájukat hamarosan méltatjuk a Narancsban, de addig sem tudunk meglenni Joyce nélkül.
A könyvhét forgatagában a kortárs próza mellénk kavarodó kiválóságait faggattuk. Mindenkitől ugyanazt kérdeztük. Olvasta az „olvashatatlan” Ulyssest? Tényleg, az egészet? És tett már úgy, mintha olvasta volna? Melyik könyv a magyar irodalom Ulyssese? Íróként volt-e rá bármilyen hatással Joyce? Végül a vállalkozó szellemű versenyzők azzal is megpróbálkoztak, hogy három mondatban összefoglalják a világirodalom egyik legösszetettebb – az új kiadásban mintegy 700 oldalas – monstrumát.
Dunajcsik Mátyás
Részleteket olvastam. A bátyám Joyce-kutató, úgyhogy ezt meghagytam neki, még csak úgy sem tettem soha, mintha olvastam volna. Proustról viszont tartottam úgy előadást, hogy nem olvastam a teljes opust. Kézenfekvő magyar párja Szentkuthy Prae-je, amiből többet elolvastam, mint az Ulyssesből, és nem találtam benne semmit, ami miatt méltatlan lenne az összehasonlításra.
Három mondatban: Leopold Bloom elindul. Iszik. Aztán megérkezik.
Grendel Lajos
Olvastam elejétől a végéig, és két-háromszáz oldal után már nem is tudtam letenni. Lehet, hogy nem látszik a prózámon, de elementáris hatással volt rám, rengeteget tanultam a prózaírói módszerről. Leginkább a Prae hasonlítható az Ulysseshez, bár az kevésbé radikális.
Három mondatban: Egy pasas megy intézni az ügyeit. Eljut egy kuplerájba. Lerészegedik – és vége a regénynek.
Forgács Zsuzsa
Én a normális könyveket sem szoktam elejétől a végéig olvasni, általában hátulról kezdem. Ez ráadásul nem az a típusú könyv, aminek lenne vége, lezárása, tanulsága. Az ember kinyitja, olvassa, amíg bírja, aztán kinyitja valahol máshol. A bátyám egyébként Joyce-kutató, leginkább rajta keresztül kötődöm Joyce-hoz.
Nem akarom elmondani, ki szerintem a magyar Joyce, mert nagy vitában állok vele amiatt, ahogy mások szövegeit használja. De lehet, hogy Tandori is ilyen, még inkább, mint az az író, akit nem nevezek meg, mert nem adja meg a kreditet azoknak, akiknek a műveit felhasználja.
Három mondatban: „Igen.”
Térey János
2010 nyarán olvastam, nagy élvezettel, bár bevallom: néhány részt átlapoztam. Előtte jártam Dublinban, az csinált kedvet: nagyon megirigyeltem azokat a taposóköveket, hogy réztáblák jelzik az Ulysses összes helyszínét, oldalszám szerint. Hát ilyen még egy a világon nincsen!
Joyce-ról nem, de Proustról beszéltem úgy, mintha végigolvastam volna. A magyar irodalom nagy regényei közül sokra tartom a Párhuzamos történeteket, van nekünk egy Iskola a határon című könyvünk is, de a talán legnagyobb magyar regény Móricz Erdélye. Bár Déry Befejezetlen mondata – az se akármi!
Három mondatban: Június 16., Dublin, megy a csávó át a városon. És a kultúrán. Ez csak két mondat eddig.
Fehér Béla
Nekem beletört a bicskám. 16 évesen mindent el akartam olvasni, és mindent nagy kedvvel is olvastam, de ezt feladtam. Talán azért, mert túl korán próbálkoztam. Azóta olvastam róla érdekes tanulmányokat, de még három mondatot se tudnék mondani arról, miről szól. De az új kiadás beszerzése tervbe van véve.
Esterházy Péter
1974-ben olvastam, és nem, nem volt nehéz, ahogy Thomas Mann sem volt nehéz, és A tizennégy karátos autó sem. Ezek nálam – hogy dicsekedjek – az olvasás nehézségét tekintve egy szinten állnak.
Van ez az idióta szétválasztás, hogy íróként és olvasóként, nos, olvasóként ugyanazt tanuljuk Joyce-tól, mint Balzactól, hogy milyen élni, milyen vagy te, és – mint a nagy műveknél általában – egy kicsit azt is megtanuljuk, milyen Írország. Íróként meg azt láttam, hogy amiről nekem nem sok tudásom volt akkoriban, de kezdett lenni benne egy gyakorlatom, szóval hogy az nem hülyeség. Mármint az, hogy nincsen más út, csak a nyelv. Azért is volt ez nagyon fontos, mert akkoriban nem sok helyről lehetett ezt megtudnom.
Három mondatban: Erre a kérdésre röviden annyit válaszolnék, és a fordítást rád bízom: Deine Mutter!
Garaczi László
20 évesen letettem, azt mondtam, én ezzel nem kínzom magam. Tíz évvel később viszont már muszáj volt, ott volt Esterházy meg minden, és hát az nem volt tartható állapot, hogy én ezt nem ismerem. Akkor viszont már lenyűgöztek a heterogén eljárásmódok, hogy mennyire különböző dolgok történnek ebben a prózában. Korábbról nem emlékszem konkrét esetre, amikor úgy tettem, mintha olvastam volna, de magamat ismerve, bizonyos helyzetekben ez könnyen előfordulhatott.
Három mondatban: Van ez a Bloom nevű csávó magyar felmenőkkel. Az egész egy nap, amikor újraíródik Odüsszeusz története 20. századi írországi miliőben. A modernitás és az identitás összes problémája felmerül, monumentális mű, a 20. század nagy izéje, Thomas Mann, Musil, Kafka és Joyce, ez a négy, bla-bla-bla.
Háy János
Sznobizmusból olvastam 18–19 éves koromban, később aztán nagy vonalakban még egyszer. De csak úgy beleolvasgatni is mindenképpen érdemes, mert kinyitja az írói gondolkodásodat. Szerintem a magyar irodalomnak nincs Ulyssese. A magyar irodalom alapvetően konzervatív és provinciális, nincsenek benne olyan nagy művek, amelyek formailag és gondolatilag ennyire rányílnának a világra.
Három mondatban: Miért kéne összefoglalnom? Ezt a könyvet mindenki egyfolytában összefoglalja. Leopold Bloom egy napja, persze.
Erdős Virág
Nekiálltam, ahogy szerintem mindenki belekezd, de a borotválkozós jelenetnél félretettem. Szeretném még elolvasni, de nem ígérem meg neked. Az Átkelés az üvegen Márton Lászlótól hasonló: mindenki tudja, hogy hú, de nagyon jelentős munka, de nem hiszen, hogy sokan a végére jutottak.
Annyira nem tudom, miről szól az Ulysses, hogy három mondatot sem próbálnék mondani róla, mégis volt erős Joyce-élményem. Írországban egy Joyce-emlékhely mellett egyszer egy fiatalember kézen fogott, a köveken lépegetve bevezetett a jéghideg, háborgó tengerbe, és ott megkérte a kezem – amire aztán halálfélelmemben nagyon gyorsan igent is mondtam.
Június 16-án, szombaton Joyce-t és művét ünnepli Szombathely: vonatkozó ajánlónk itt olvasható!
