Könyv

„Örökkévalóság? Valóság, örökké.” Lengyel Józsefre mélyen jellemző ez az egyik novellájában felbukkanó szójáték. A kommunista Sallai Imre, az elbeszélés monologizáló főhőse a siralomházban töltött utolsó óráiban is elutasítja a metafizikát, és a realitásra esküszik fel. Mint Lengyel – emberként, íróként.

Egy sójára büszke délnémet városka a főszereplője Nádas Péter frissen megjelent kötetének, Az élet sójának. A szerző a néven nem nevezett, de könnyen kinyomozható város múltjának mélyrétegeiben kutakodik, felgöngyölítve a már fél évezrede is hathatós polgári önállósodás sóban, kocsmai verekedésekben, lutheri tanokban és harangokban gazdag, változatos történetét. Nádas Pétert gombosszegi otthonában kerestük fel, hogy a sóban gazdag polgári hagyományokról, a sótlan félmúltról és a vitriolos jelenről kérdezzük.

Azt szokták mondani, a magyar kultúra hagyományosan a folyóiratokra épül. A Fekete Györgyék irányítása alá került Nemzeti Kulturális Alap ezt vagy másképp gondolja, vagy nem gondolkodik.

A kortárs költészet klasszikusának életműsorozata indul a Jelenkornál. Ennek első, a napokban boltokba került darabja az eredetileg 1980-ban megjelent, monumentális verseskötet, a Világpor. A déli határzár mellett fekvő Palicson élő szerző ennek bemutatójára érkezett Budapestre, itt próbáltunk interjút készíteni vele. A szó hagyományos értelmében ez nem sikerült.

„Teljes országrészek kophatnak ki a kortárs kultúrából” – írják közös levelükben.

Kertész új kötete az 1991 és 2001 közötti naplójegyzeteit gyűjti egybe. Az 1961 és 1991 közötti időszakot végiggondolkodó Gályanaplót kronológiailag is, stilárisan is közvetlenül követő, de annak művészi színvonalát messze alulmúló feljegyzésekről van szó. Már csak A néző keletkezésével egy időben írt, szintén a nagy művek privát hordalékanyagából összeállított Valaki más című kötet megléte miatt sem világos, mi szükség volt A néző kiadására.

Az idei könyvfesztiválra jelent meg magyarul az eredetileg álnéven publikált, számos nyelvre lefordított Könyv a temetőről. A szerző szerint a szlovák olvasók többsége elsőre nem értette a könyvet, külföldön azonban egyből érezték a szöveg mögött rejlő társadalomkritikát.

Ahová az MMA beteszi a lábát, kő kövön nem marad.

Az MTA tervei szerint feldarabolják és ezzel megfosztják autentikus helyszínétől a Lukács Archívumot és Könyvtárat. Ami ellen egyre többen tiltakoznak.

Akik ismerik Gál költészetét, minden bizonnyal sejtik, hogy az élet sűrűjébe csak erőltetett menetben juthatnak el.