Bolhadalát ugyan olykor hallhatjuk basszisták és baritonok dalesti ráadásszáma gyanánt, ám az mégse állítható, hogy Muszorgszkij dalköltői munkásságát úgy istenigazából, alaposan és gyakori koncertélményként is jól ismernénk. Ezért is hasznos okulásul szolgálhat számunkra Papp Márta kötete, amely jóféle szolid, pozitivista módszerességgel halad végig az összesen 66 tételt számláló dalos életművön. Már csak azért is, hiszen még az így-úgy ismertnek hitt pontokon is jócskán meglepődhetünk e könyv olvastán. Mondjuk épp a goethei-mefisztói Bolhadal tárgyalásakor, ahol is kiderül, hogy Muszorgszkij egyik utolsó dalát Darja Leonovna énekesnőnek dedikálta, s annak legelső megszólaltatója is ez a hölgy volt. Papp Márta (kinek férje, Bojti János ugyancsak nagyszerű Muszorgszkij-szakértő, s a komponista szellemében készített egy teljes hangszerelést a Hovanscsinához) világosan és célratörően mutatja be a korabeli orosz dalirodalom bevett zsánereit, s persze azt is, hogy miként alakultak át ezek a daltípusok a 19. század egyik legnagyobb zenei forradalmárának műhelyében. Merthogy a dalokat egyenként sorra vevő elemzés nem csupán Muszorgszkij művészi fejlődését és érdeklődésének irányváltásait teszi érzékletessé, de azt is meggyőzően bizonyítja, hogy az alkoholos italokkal végzetesen szoros kapcsolatot ápoló egykori gárdakadét a dalok terén is majdnem oly forradalmi szellemű alkotó volt, mint amilyennek az Egy kiállítás képei vagy a Borisz Godunov szerzőjeként bizonyult. A dalszövegeket oroszul és magyarul egyaránt közlő s kottapéldákkal is megtűzdelt kötet mindemellett még egy túlbecsülhetetlen jelentőségű erénnyel ékes: értekező prózája minden sallangtól mentes, s az olvasóhoz éppoly készségesen közeledik, akárcsak kutatásának és nyilvánvaló csodálatának tárgyához, Mogyeszt Muszorgszkij művészetéhez.
Editio Musica Budapest, 2015, 320 oldal, 3900 Ft
