Az NKA felére vágja a művészeti lapok támogatását

Lefolyóirat

Könyv

Azt szokták mondani, a magyar kultúra hagyományosan a folyóiratokra épül. A Fekete Györgyék irányítása alá került Nemzeti Kulturális Alap ezt vagy másképp gondolja, vagy nem gondolkodik.

Múlt pénteken kezdte meg működését a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) újonnan felálló bizottsága, amely immár a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szája íze szerint hozza a legfőbb stratégiai döntéseket. Egy tavaly év végén elfogadott törvénymódosító tervezet értelmében ugyanis az NKA bizottságába és a művészeti kollégiumokba ezentúl nem fele-fele arányban jelöl tagokat Balog Zoltán emberminiszter és NKA-elnök, illetve a megfelelően kiválogatott szakmai szervezetek, hanem mellettük külön egyharmaddal beszáll a Fekete György vezette köztestület is. Az elnök úrnak ráadásul olyan fontos kérdésekben is ki kell kérni a véleményét, mint a valódi irányítást végző NKA-alelnök kinevezése.

Az új leosztásban a támogatások szétosztásáért felelős szakmai kollégiumok száma 17-re nőtt. Ez az átalakítás tulajdonképpen visszaállítja a 2011 előtti struktúrát, és eltörli az akkori NKA-elnök, L. Simon László reformjait. Akkor a kollégiumok száma 17-ről 9-re csökkent, amit sokan kritizáltak, mivel egy-egy területre kevés szakember jutott (és ráadásul azok nagy része is a kormányhoz vagy külön L. Simonhoz állt közel). Egy példa: az Előadó-művészet Kollégiuma tag­jainak egy­aránt kompetensnek kellett lenniük a balettban és az operában, a kortárs táncban és a cirkuszban, az operettben és a komolyzenében, illetve a színház minden válfajában, a részvételi, szociális színháztól az elborult alternatívokon át a belvárosi bohózatokig és a vidéki népszínházakig. Ez azért kicsit soknak tűnt, ezért lehet értelme annak, hogy – akárcsak 2011 előtt – az új struktúrában külön kollégiuma lesz a színháznak, a táncnak és a zenének. Hasonló problémákkal kellett szembenéznie a Folyóirat-kiadás Kollégiumának, aminek kis túlzással a művészet és a tudomány minden területéhez értenie kellett volna. Erre Kollár Árpád, a Fiatal Írók Szövetsége elnöke, a kollégium egykori tagja, majd elnöke akkor azt mondta lapunknak (lásd: „Nehéz szakmai helyzet”, Magyar Narancs, 2012. szeptember 20.), hogy nagy kihívás a négyszáznál is több, a zenétől a szépirodalomig terjedő folyóiratokkal való munka, viszont átfogó képük van a hazai periodikákról, így talán a támogatások oda­ítélése is kevésbé lesz belterjes. Kollár továbbra is az összevont folyóirat-kollégium híve, de nincs mit tenni: az MMA nevével fémjelzett új rendben azok visszakerültek a művészeti ágakat lefedő kuratóriumokhoz. A nagyobb probléma, hogy brutálisan megvágták a támogatásukat.

„Fájdalmas és fenntarthatatlan”

Az L. Simon-éra egyik nagy eredménye volt, hogy 2012-ben a Folyóirat-kiadás Kollégiuma középtávú stratégiai tervként kidolgozott egy hároméves támogatási rendszert, melynek köszönhetően 27 nyomtatott folyóiratot (Alföld, Filmvilág, Jelenkor, Rubicon stb.) évi 8–20 millióval, 14 online kiadást (Fidelio, Revizor, Litera stb.) pedig évi 4–14 millióval támogattak. Amit a nagyobb biztonság és kiszámíthatóság jegyében mindenki üdvözölt. Ezt az NKA 2016-ra vonatkozó, tavaly májusban aláírt költségvetési javaslatában Balog Zoltán külön kiemelte, amikor arról írt, hogy bár új kurátorok és új bizottsági tagok kinevezése várható, de a 2012–2015 közötti középtávú stratégia a következő ciklusban folytatódik, várhatóan azt viszik tovább. Kollár Árpád lapunknak korábban arról számolt be, hogy az újabb hároméves pályázati kiírás tervezetét már 2015 nyarán előkészítették, mégsem került a kollégiumok fölött álló, stratégiai döntéseket hozó bizottság elé – feltehetőleg az NKA akkor már tervezett átalakítása miatt. Ezzel sok folyóirat fennmaradása megkérdőjeleződött – az ajtót végül mégis a betoppanó Fekete Györgyék tették be, amikor a bizottság eldöntötte: az összes magyar művészeti és irodalmi folyóirat és portál mindössze 350 millió forintnyi támogatásban részesül idén. Eddig erre 7-800 millió jutott.

Amikor erről a hirtelen megszorításról érdeklődtünk, Doncsev András, az NKA alelnöke azzal érvelt, hogy az eddig minden évben biztosított nyílt pályázati kerethez hasonló a 2016-os összeg is (vagy­is 350 millió). De mint további kérdésünkre kiderült, ez azt jelenti, hogy a hároméves pályázatokat nem írják ki, a rájuk fordított forrásokat pedig elvonják. Doncsevék is jónak tartják a három­éves pályázatokat, „ám jelenlegi anyagi helyzetünkben, a rendelkezésre álló egyre csökkenő források miatt ezt nem tudtuk a kollégiumok számára biztosítani.” Doncsev szerint egyik kollégiumnak sem lehet célja, hogy megszüntessen folyóiratokat: „Nem a folyóiratok száma túl sok, hanem a kulturális alkotásokra fordítható támogatás túl kevés, ezért a döntéshozóknak ennek a hátterében kell mérlegelniük, hogy a rendelkezésre álló pénzt mire fordítják.”

Ami igen kevés: a Szépirodalmi Kollégium 85 milliót kapott, harmadannyit, mint tavaly, a képzőművészetnek idén 24 millió jut, pedig eddig legalább 70-et kaptak és 100-ra lenne szükségük, a színházasok 21-et, a filmesek 9,8 milliót kapnak, mindkettőnél a támogatás többszörösére lenne igény. Szőcs Géza korábbi államtitkár, jelenleg kulturális ügyekben is tevékeny miniszteri biztos kérdésünkre elmondta: a támogatás csökkentését „fájdalmasnak és hosszabb távon fenntarthatatlannak” tartja, szerinte „a jelenleg rendelkezésre álló összeget a nyomtatott folyóiratok pályázatai­ra célszerű fordítani, és az internetes felületekre külön pályázatot volna helyes kiírni. Az ehhez szükséges forrást azonban nem látom, és csak a felosztási elvek újrafogalmazásával gondolom lehetségesnek biztosítani”.

A végén jön Lázár

Közbevetőleg utalnánk arra, amiről Kálmán C. György írt a narancs.hu-n, hogy ti. a világ boldogabbik részén nem az állam támogatja a folyóiratokat, ott megélnek a bevételeikből és hirdetőikből, magánalapítványokból, gazdag mecénásokból vagy szakmai szervezetekből. Nálunk azonban sem a vállalkozások, sem a magánszemélyek nemigen engedhetik meg maguknak ezt a fajta támogatást, így igenis szükség van az állami pénzekre. Anélkül félő, hogy durva szelekció kezdődik a folyóiratok piacán.

A tragikus számokat először feltáró online cikkünkben ismertetjük azt a négy stratégiát, amelyet a névtelenül nyilatkozó NKA-kurátorok szerint követni lehet. Az egyik, hogy a radikális forráskivonást nem fogadják el, vagyis lázadnak – de ez az MMA-s kurátorokkal nehezen elképzelhető. A másik, hogy a kollégiumok kiegészítik saját forrásaikból az igényelt összeg egy részét – de erre nem biztos, hogy jogilag lehetőségük van, pénzük pedig végképp nincs. A harmadik megoldás, hogy szétterítik a forrásokat, vagy­is mindenki jóval kevesebbet kap, de nem szűnnek meg tömegesen lapok. A negyedik megoldás, hogy a jelenleg százas nagyságrendben létező, nagyrészt az NKA-ra támaszkodó folyóiratok és portálok fele megszűnik.

A helyzet kezelését nem könnyíti meg, hogy sajtóértesülések szerint a Lázár-féle bürokráciacsökkentő program egyik biztosnak tűnő áldozata éppen az NKA, mely a tervek szerint elveszti önállóságát, és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő felügyelete alatt működik majd tovább.

Neked ajánljuk