A tematikus irodalmi antológiákban is utazó Noran Libro kiadónál jelent meg idén a trianoni irodalmi összeállítás második, bővített kiadása, tizenkét évvel az első után.
A szerző egyike a legkiválóbb társadalomtörténészeknek, munkássága annyira gazdag, a történettudomány oly széles körét öleli át, hogy ezzel rendszeresen zavarba hozza akár a szűkebb szakmából kikerült ítészeket is.
Valamikor réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban még mindig 1913-at írnak: ezt a réges-régi, talán igaz se volt évet veszi szemügyre és kivonatolja a művészettörténész szemével, de az intim részletekre – a neuraszténiás panaszokra, a budoárok jövés-menésére, az állami és ágyastársi fegyverkezésekre – sem érzéketlenül az újságíróként és műkereskedőként is aktív szerző.
Pártos író volt, nagy idők bőbeszédű és hamis tanúja. Ha az életműve nem is, de a figurája ma is érdemelhet némi figyelmet. Ő volt a magyar irodalom szovjet őrnagya, s neki köszönhettük Guszevet.
Tandori, Parti Nagy, Závada, Nádas és Nádasdy meg még vagy hatvan író, költő, alkotó kézzel írt szövegei tartós élelmiszerekért: Magyarország egyik legnagyobb szegényiskolája, az abaújkéri Wesley Többcélú Intézmény növendékeinek gyűjtenek.
Aki elsőre nem érez szimpátiát Békés Márton civilizációkritikus könyve iránt, annak nincs szíve. Aki végigolvasva is egyet tud vele érteni, annak meg nincs esze – fogalmazhatnánk meg egy híres államférfi állítólagos szavai után szabadon, milyen benyomást tett ránk az ifjúkonzervatív szerző Századvég Kiadónál megjelent friss írása.
Ezúttal nem a Rubik-kockára kell gondolni, de ezt az album címlapja rögtön világossá teszi. „Felforgató díszítések a szocializmusban” – valahogy így fordítható le a kétnyelvű (angol és német) kiadvány alcíme.
Galla Miklós 55 évesen megírta önéletrajzát, amiben nemcsak karrierjéről és abszurd humoráról, de magánéletének viszontagságairól is vall. Ennek apropójából beszélgettünk vele.