KÖNYVMELLÉKLET

„Menjek oda segíteni?”

Nádasdy Ádám író

  • Urfi Péter
  • 2015. január 4.

Könyv

Magyar Narancs: Mit árult a kéziratvásáron?

Nádasdy Ádám: Három papírt adtam, rövidebb verset vagy hosszabb vers részletét írtam rájuk. Aláírással, dátummal, a kéziratgyűjtők nagyobb örömére. Olyan részeket kerestem, amelyek – ha szabad így mondanom – emlékkönyvi bejegyzésnek is alkalmasak lennének; tehát nem annyira az én szerelmi bánatomról vagy örömömről szólnak, hanem arról, hogy az élet ilyen vagy olyan.

MN: Habár kicsit kacifántosabb a szokásosnál, végső soron ez is adományozás. Nem csak
a lelkifurdalásomat csitítom, ha adakozok? Vajon nem azért jótékonykodik a híres ember, hogy jobb színben tűnjön fel?

NÁ: Ne felejtse el, hogy én angol szakos vagyok, ismerem némiképp az angolszász világot, és ott mindez annyival természetesebb. Minálunk még van ilyen, hogy az állam. Ma reggel is hallottam a rádióban, hogy ennyit és ennyit fordít a szegények megsegítésére az állam. Ilyenkor mindig morgok magamban, mert nincs olyan, hogy az állam; az adófizetők pénzét fordítják erre meg arra, az állam egy kassza neve. Az angolban a state szót jóformán csak jogi értelemben használják, és arányaiban kevés adót szednek be szociális vagy kulturális célokra. Mindennap van valami gyűjtés – vesebetegeknek, hadiözvegyeknek, szegényeknek, költőknek. Állnak az utcasarkon a derék polgárok, és rázzák a perselyt, magyarul koldulnak, valamilyen nemes célra. Nagy-Britannia még Európa, ott diszkréten csinálják, de Amerikában annyira büszkék az adományozók, hogy a kórházi ágyakra is ráírják, hogy „Ön a Samuel S. Goldfinger által adományozott ágyon fekszik”. Egy New York-i galériában láttam, le is fotóztam, hogy a WC-ben felirat hirdeti, melyik kedves házaspár adományozta a piszoárt. Ez persze komikus kilengés, de az áll mögötte, hogy légy büszke az adományodra. Ettől mindenki nyomás alatt érzi magát, hogy adjon, amit én helyeslek.

MN: Lát olyan tendenciát, hogy a magyar irodalom jobban figyel a szegénységre, a kitaszítottságra, mint korábban?

NÁ: Külön kell választani, amit az író tesz, és amit az író ír. Mindig voltak, akik a szegénységgel mint témával törődtek, és olyanok is, akik közvetlenül tettek valamit ellene. Herczeg Ferenc regényeiben például grófok és bárók forgolódnak a császári udvarban vég nélkül, miközben közismert, hogy Herczeg rengeteget adakozott. És ellenkező felállásra is biztosan találhatnánk példát, hogy valaki a műveiben feltárja a nyomor iszonyú mélységeit, de egyébként köszöni szépen…

MN: Nem is csak a művekre gondolok, hiszen – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – a magyar irodalom mindig is foglalkozott a társadalom problémáival. De a művek fogadtatása, a társadalmi-politikai olvasat mintha most erősebb lenne. Gondolok itt a politikai költészetre vagy a faluregényekre (lásd irodalmi sikerlistánk vonatkozó részeit – a szerk.), amelyek élénk szakmai és olvasói érdeklődést generálnak, nem kis részben a témájuk miatt.

NÁ: Úgy gondolja, hogy me­gint olyan időket élünk, mint 1936-ban, amikor megjelent és nagy port kavart A tardi helyzet és A puszták népe? Nem kizárt. De az biztos, hogy a jó irodalom mindig döntéshelyzetekről szól, és mintha most a klasszikus döntéshelyzetek kevésbé lennének érdekesek. Megtartsa-e a nő törvénytelen gyermekét? Súlyos kérdés, senkit nem érdekel. Elhagyjam-e hazámat, vagy itt dögöljek meg? Gyönyörű dilemma, de ma a napi politika olcsó játékszere. Ha viszont elképzelt emberek szenvedéséről olvasunk, miközben látjuk magunk körül a mérhetetlen és valós nyomort, miközben elődeinknél jobban tájékozódunk, gyakrabban értesülünk arról, ha például gyerekek éheznek, akkor ezzel az író döntés elé állít. El kell gondolkodnom rajta, hogy mit kezdek a helyzettel. Menjek oda segíteni? Vagy legalább pénzt adjak? Vagy elfordítsam az arcomat, és próbáljak élni? Másfelől a jó irodalom mindig kritikus a fennálló hatalommal szemben. Akár pusztán azzal is, hogy felmutatja: így is élnek emberek.

MN: Márciusban írta: „A kereszténység eredetileg éppen a szegények, a rabszolgák és a kicsinyek, a hátul álldogálók és a megvetettek vallása. Pont nekünk, melegeknek való.” Tényleg létezhet ez a közösségi érzés? A különböző kisebbségek, a nagyon eltérő életet élő, de egy­aránt mellőzött emberek szolidaritása?

NÁ: Az alagsori helyiségek összenyitása? Ebben nem hiszek. Sajnálom, hogy ezt mondom. A szegénység, a kétségbeesés önzővé tesz. Talán több figyelem irányul az alagsori helyiségekre az emeleti lakóktól, és ez így is van rendjén, nem?

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.