Könyv

Adam Michnik immár három évtizede megjelenő újságja, a Gazeta Wyborcza, amelyről alighanem túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egész közép-európai térség legnívósabb napilapja, 2016 áprilisában különszámot adott ki: aznap a lap valamennyi írását szépírók jegyezték. A különszámhoz Olga Tokarczuk írt előszót: tömören, áttetsző stílusban fogalmazta meg, miként vélekedik a lengyel társadalom állapotáról, miben látja az irodalom szerepét. Esszéjéből áttételesen művészi credóját is megismerhetjük; társadalom-lélektani diagnózisát és az általa javasolt terápiát pedig minden további nélkül általánosíthatjuk, magunkra is érvényesnek tekinthetjük.

Bármennyit is változott az évek során életművének jellege és fókusza, Peter Handke alapvetően az egy ügyű írók közé tartozik. Ő maga egy korai esszéjében így fogalmaz: „Nekem egyetlen témám van: magamat tisztán, egyre tisztábban látni.”

Martin Pollack, a Der Spiegel kelet-európai szerkesztője Galícia. Utazás egy eltűnt világban című munkája után immár másodszor kalauzolja olvasóit az Osztrák–Magyar Monarchia keleti végein fekvő tartományba: a nagy galíciai kivándorlásról tudósító kötetét is Halasi Zoltán értő fordításában kapjuk kézhez.

Dürrenmattot – a békés, gazdag és független Svájc polgárát – nyugtalanította a második világháború után tovább élő fasizmus, a fegyverkezési hajsza és az atomkatasztrófa veszélye, a közélet irritáló álszentsége. A jövőt kilátástalannak látta, de folyamatosan kutatta a cselekvés lehetőségeit a hétköznapi történelemben. Ezért (is) fogott bele a krimiírásba.

Első ránézésre is botrányos könyv jelent meg Réz Pálról. A Naplóromok számos kérdést felvet: hol húzódnak a magán­élet és a közélet, az élet és az irodalom határai?

Több mint 25 éve független és 15 éve az Európai Unió tagja Észtország, Lettország és Litvánia, de ahogy más, egykori szovjet tagköztársaságok esetében, itt is összemosódnak a dolgok, noha nagyon is különböző népekről van szó. Elég csak a nyelvet megvizsgálni, és kapásból leválaszthatjuk a finnugor eredetű észtet, a lett és a litván viszont attól különleges, hogy az indoeurópai nyelvcsaládban csupán e két nyelv alkotja az ún. balti nyelvcsoportot.