rés a présen: A kezdetektől vezeted a Magvető kávézóját. Lelkes volt az indulás?
Páli Orsolya: Amikor Nyáry Krisztán lett a Magvető Kiadó igazgatója, akkor kezdtek el aktívan gondolkozni a kiadóban egy olyan hely kialakításán, amely találkozási pont lehet az olvasókkal, s könyvesbolt és kávéház is egyben. Mikor kiderült, hogy a volt Hátsó Kapu lehet a legalkalmasabb, akkor jöttem a képbe, mint üzletvezető/háziasszony. A kávézó 2017. április 11-én nyitott, és azóta kiderült, hogy a hely többfunkciós. Napközben kávéház (coworking iroda, munkamegbeszélések helyszíne, tanulószoba), délután-este programhelyszín, egyre gyakrabban pedig sajtóesemények, workshopok, filmforgatások tere. Nem mellesleg a kiadó szerzőinek könyvbemutatóit, születésnapi ünnepségeit itt tartjuk. A könyvhét és a könyvfesztivál meghívottjait vendégül látjuk, az interjúkat is a kávézóba szervezzük. Óriási volt a meglepetés, amikor nem sokkal az indulás után 2017-ben mi lettünk az Év Közösségi Tere.
rap: Honnan jöttél a Dob utcába?
PO: Nyáry Krisztiánnal régóta barátok vagyunk, rendszeresen a vendégem volt a Király utcában, ahol egy kis kávézót, a Mozaikot üzemeltettem. Már itt szóba került, ha lesz egyszer egy „helye”, engem szeretne házigazdának. Az irodalommal mindig szoros kapcsolatom volt mint olvasó, és már a Mozaikban is szerveztem különféle kulturális találkozókat. Szeretem, ha sok ember jól érzi magát egy helyen.
rap: Milyen rendezvények találtak otthonra nálatok?
PO: Rengeteg eseményünk van, hiánypótló ez a fajta irodalmi vendéglátás. A könyvbemutatókon túl viszont rendszeresen vendégül látjuk a Revizor OFFline-t, a Vylyan borászat irodalmi estjeit Juhász Annával, az UNICEF Magyarországot, a Magyar Hospice Alapítványt, a Magyar Helsinki Bizottságot. Játsszuk a TEHER ALATT NŐ avagy: itt nem lehet megmaradni című előadást és Horváth Antal János darabját A kutya életbe, avagy Az ágy közös, a párna… címmel.
rap: Milyen kiemelt programok lesznek az új évadban?
PO: Mindegyik program ugyanolyan fontos nekünk, minden egyes új könyv megjelenése nagy öröm, ahogy a szerzőkkel, a szerkesztőkkel, a kiadó munkatársaival adódó személyes találkozások is. Ígérem, hogy remek beszélgetések lesznek ebben az évadban is, és izgalmas titkok derülnek ki egy-egy könyv születéséről.
rap: Nem csak az irodalmat, a képzőművészetet is szereted.
PO: A képzőművészettel semmi szoros kapcsolatom nincs, egyszerű rajongó vagyok. Saját magam szórakoztatására csinálok egy blogot Whistler mamája címmel, idő hiányában nem túl rendszeresen. De ha már túlcsordul bennem a közléskényszer, humor, düh, akkor megszabadulok tőlük ezen a felületen.
rap: Honnan meríted az írásához az ötleteket?
PO: Bármennyire csap az élet, humorral túl lehet élni. Hogy festményekhez írok szöveget, azért van, mert nekem egy festmény sokat tud mondani, meglódul tőle a képzeletem. Minden egyes érzéshez, párbeszédhez, hétköznapi helyzethez van kép. Legyen az barokk, viktoriánus vagy barlangrajz. A blogom alcíme az, hogy A teremőr néni szerint. Úgy képzelem, ül a néni a sarokban, a flamand festmények közt kardigánban, bokájánál a retikül, benne az Olympos citromlés flakonban a rumos tea, és látogató alig. Hát ráér alaposan megnézni a képeket, és elspekulál, mi is van azokon.
