„A meztelenség a dackorszak eredménye volt, el is értem a célomat vele”

Könyv

Ladik Katalin mesél a múltról és a jelenről.

A magyar avantgárd fontos alakja, több legendás happening és művészeti akció résztvevője holnap megjelenő nyomtatott kiadásunknak nyilatkozott – íme egy részlet belőle, rábeszélésképpen.

Ladik Katalin: Én mindig az egységes magyar irodalmat tartottam szem előtt, mindig úgy gondoltam, hogy az egységes magyar kultúrához tartozom, mégis megcímkéztek. De ez legyen a legkevesebb, kaptam sokkal rosszabb címkéket is.

Magyar Narancs: Például?

LK: Ó, hát, hiszen tudja! Meztelen költőnő meg ilyenek. Közben látja, milyen szelíd vagyok. És szolid.

MN: Látom.

LK: A meztelenség akkor a produkció része volt, az említett dackorszak eredménye, és hát el is értem a célomat vele. Csak arra nem gondoltam, hogy ezt ennyi idős koromban is felemlegetik majd.

MN: Azt mondja, a gyűlölettel teli közhangulat elől menekült el a Vajdaságból. Mostanában hogy érzi magát Magyarországon?

LK: Amikor átjöttem, naiv voltam és idealista. Azt hittem, Magyarország valamilyen értelemben egységes. De hamar rájöttem, hogy mennyire megosztott a társadalom, nemcsak a művészeti életben, hanem az egész ország. Szembesültem vele, hogy itt bizony szekértáborok vannak, és mindenki azt akarta tudni, hogy én melyikhez tartozom. A mai napig tudni akarják, a mai napig nem csatlakoztam egyikhez se, és ennek érzem is a hátrányát.

 

Az interjú teljes szövege a holnapi Magyar Narancsban olvasható el.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.