A magyar avantgárd fontos alakja, több legendás happening és művészeti akció résztvevője holnap megjelenő nyomtatott kiadásunknak nyilatkozott – íme egy részlet belőle, rábeszélésképpen.
Ladik Katalin: Én mindig az egységes magyar irodalmat tartottam szem előtt, mindig úgy gondoltam, hogy az egységes magyar kultúrához tartozom, mégis megcímkéztek. De ez legyen a legkevesebb, kaptam sokkal rosszabb címkéket is.
Magyar Narancs: Például?
LK: Ó, hát, hiszen tudja! Meztelen költőnő meg ilyenek. Közben látja, milyen szelíd vagyok. És szolid.
MN: Látom.
LK: A meztelenség akkor a produkció része volt, az említett dackorszak eredménye, és hát el is értem a célomat vele. Csak arra nem gondoltam, hogy ezt ennyi idős koromban is felemlegetik majd.
MN: Azt mondja, a gyűlölettel teli közhangulat elől menekült el a Vajdaságból. Mostanában hogy érzi magát Magyarországon?
LK: Amikor átjöttem, naiv voltam és idealista. Azt hittem, Magyarország valamilyen értelemben egységes. De hamar rájöttem, hogy mennyire megosztott a társadalom, nemcsak a művészeti életben, hanem az egész ország. Szembesültem vele, hogy itt bizony szekértáborok vannak, és mindenki azt akarta tudni, hogy én melyikhez tartozom. A mai napig tudni akarják, a mai napig nem csatlakoztam egyikhez se, és ennek érzem is a hátrányát.
Az interjú teljes szövege a holnapi Magyar Narancsban olvasható el.
