„A meztelenség a dackorszak eredménye volt, el is értem a célomat vele”

Könyv

Ladik Katalin mesél a múltról és a jelenről.

A magyar avantgárd fontos alakja, több legendás happening és művészeti akció résztvevője holnap megjelenő nyomtatott kiadásunknak nyilatkozott – íme egy részlet belőle, rábeszélésképpen.

Ladik Katalin: Én mindig az egységes magyar irodalmat tartottam szem előtt, mindig úgy gondoltam, hogy az egységes magyar kultúrához tartozom, mégis megcímkéztek. De ez legyen a legkevesebb, kaptam sokkal rosszabb címkéket is.

Magyar Narancs: Például?

LK: Ó, hát, hiszen tudja! Meztelen költőnő meg ilyenek. Közben látja, milyen szelíd vagyok. És szolid.

MN: Látom.

LK: A meztelenség akkor a produkció része volt, az említett dackorszak eredménye, és hát el is értem a célomat vele. Csak arra nem gondoltam, hogy ezt ennyi idős koromban is felemlegetik majd.

MN: Azt mondja, a gyűlölettel teli közhangulat elől menekült el a Vajdaságból. Mostanában hogy érzi magát Magyarországon?

LK: Amikor átjöttem, naiv voltam és idealista. Azt hittem, Magyarország valamilyen értelemben egységes. De hamar rájöttem, hogy mennyire megosztott a társadalom, nemcsak a művészeti életben, hanem az egész ország. Szembesültem vele, hogy itt bizony szekértáborok vannak, és mindenki azt akarta tudni, hogy én melyikhez tartozom. A mai napig tudni akarják, a mai napig nem csatlakoztam egyikhez se, és ennek érzem is a hátrányát.

 

Az interjú teljes szövege a holnapi Magyar Narancsban olvasható el.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.