„Egy nő válassza meg gondosan a boldogtalanságát. Ez az egyetlen boldogság az életben: a lehető legjobb boldogtalanságot választani. Egy rossz húzás, és jaj, minden oda van” – hirdeti a Papírveszteségek című történet elbeszélője (az első két mondatot a magyar kiadás borítója is mottóul választja). Moore-nál a boldogtalanság kulcsa az emberi és párkapcsolatokból való maradéktalan kiábrándulásban rejlik. A kötet mind a nyolc rövid története erre a témára írott variáció, legyen szó a válás utáni társkeresésről (Kiszállás), a haldokló barát cserbenhagyásáról és kísérteties visszatéréséről (Boróka), a házastársi elhidegülésről (Papírveszteségek, Referenciális), az írás természetének és az irodalmi élet működésének kiáltó ellentmondásairól (Ellenfelek), komplementer traumák találkozásáról Henry James nyomán (Szárnyak), a politika és a privát szféra összeütközéséről (Motozás), vagy éppen a kapcsolatkeresés sziszifuszi természetéről (Köszönöm, hogy meghívtál). Moore fehér középosztályának Amerikája elmagányosodott az önimádatban, s olyannyira elfeslettek ideológiái, hogy a „nekem ez jár!” sztereotip amerikai individualizmusa mögül előbukkan a torz egzisztencialista humánum.
Az egynemű téma változatos hangokon szólal meg: a keserű könnyedségtől a hiábavaló intellektuális gőg pellengérre állításán át a helyzet megadó konstatálásáig terjed a skála, s az elbeszélések között éppúgy akad aprólékosan kisrealista, mint mágikus, vagy éppen hiperbolikusan túlzó. A koncepció szerint a témának ez a „körbeugatása” („bark”) jelentené a személyiség „kérgét” (úgyszintén: „bark”), és ebből a szójátékból már sejthető, hogy magyarul a szövegeknek csak bizonyos rétegeihez férhetünk hozzá. Bár a magyar fordítás igyekszik Moore nyelvi kézjegyeit hűen visszaadni, s ez helyenként sikerül is (mint a ki nem mondott gondolatok párbeszédre utaló formában történő megjelenítése, vagy a bekezdésnyi, gondolatjeles betoldásokkal teletűzdelt, apró megfigyeléseket tartalmazó mondatok a szövegben), a költői játékosságról, arról a „megkérgesedett ugatásról”, hogy bizonyos szavak és kifejezések vissza-visszatérnek, és nyelvileg is szorosra, kötetté fűzik az egymáshoz tematikusan kapcsolódó elbeszéléseket, csak sejtéseink lehetnek a Köszönöm, hogy meghívtál-t magyarul olvasva. Ezek a sejtések leginkább a szövegek azon pontjain erősödnek fel, amikor a fordítás is értetlenül áll az előtt, merre tart az elbeszélés, s jobb híján a szó szerinti jelentésekhez ragaszkodva igyekszik tolmácsolni azt, amit nem ért az eredetiből. Moore szövegei ugyanis – a legtöbb kiváló amerikai novellista munkáihoz hasonlóan – nem csupán összetettebb kulturális utalásrendszert mozgat, mint amire egy magyar átlagolvasó figyelme kiterjed, hanem cselekményei látszólagos egyszerűsége ellenére nyelvileg is sokrétűbb annál, mint hogy arra a magyar fordításpiac napi tempóját tartó, tapasztalt fordítónak, mint amilyen Gy. Horváth László, elég ideje lehetne.
Mindezek ellenére, vagy éppen ezekkel együtt, a Köszönöm, hogy meghívtál szívderítő példája annak, milyen csapásirányt kellene követnie a magyar könyvkiadásnak. Öröm látni a kortárs, még élő szerző friss könyvének megjelenését (remélem, jön majd a többi novelláskötet, a Birds of America és a Self-Help, vagy akár az egybegyűjtött novellák), kemény kötésben, a szerző puha vonásaival a hátsó borítón – és megfizethető áron. Moore és társai egy olyan világgal ismertethetik meg a magyar olvasót, ami az esetlegesen érkező irodalmi és filmsikereknek (mint a Carver-kiadás, a Rövidre vágva és a Birdman; McCarthy és a Nem vénnek való vidék; Pynchon és a Beépített hiba) köszönhetően helyenként ugyan átsüt az amerikai tömegkultúra mindent elsöprő dömpingjén, de amibe mélyfúrásokkal felérő bepillantást mégis csak a minőségi amerikai kispróza enged. Moore, ahogyan a Park Kiadó másik két angol nyelvű szerzője, Alice Munro és Jeanette Winterson, ebből a szempontból is jó választás. A sor természetesen folytatható lenne – álljon itt egy szubjektív lista – Joy Williamstől Mary Gaitskillen és Denis Johnsonon át Amy Hempelig. Jó, hogy a Köszönöm, hogy meghívtál megvan magyarul.
Fordította: Gy. Horváth László. Park, 2016, 248 oldal, 2990 Ft
