Magyar Narancs: A helyzet odáig fajult (Pamukot 2005-ben perbe fogta az állam a török identitás megsértéséért, mert népirtásnak nevezte az örmények 1915-ös lemészárlását – a szerk.), hogy egy vidéki kormányzó könyvégetést rendelt el. Valóban égettek?
Orhan Pamuk: Igen, de inkább beszéljünk másról, nem akarok azzal jönni, hogy ez ezt tette, az meg azt; nem akarok az áldozat szerepében tetszelegni. Nem tartom magam kifejezetten politikus embernek, számomra az igazi szabadságot az irodalom jelenti.
| ||
MN: Épp száz éve kezdődött a törökök által elkövetett örmény népirtás. Ma már nyíltan lehet Törökországban népirtásról beszélni?
OP: Talán történt egy kis pozitív elmozdulás. Talán. Vannak egyetemek, ahol ma már lehet beszélni erről, de főleg az interneten és a kisebb magazinokban folyik a diskurzus. Ez is valami, hiszen tíz éve még ennyi is bőven elég lett volna ahhoz, hogy perbe fogják és lecsukják az embert. Ma, ha valaki kisebb lapokban, értelmiségi körökben, konferencia beszélgetések során vagy egyetemi berkekben népirtásról beszél, nem kell a börtöntől tartania. De a törökök többsége nem tud és nem is akar tudni erről a diskurzusról.
