A Nobel-díjas Orhan Pamuk a Narancsnak

  • - kg -
  • 2015. július 29.

Könyv

Először bírósági idézést kapott, aztán Nobel-díjat. E heti lapszámunkban A fehér vár és a Fekete könyv szerzője nyilatkozik Erdoğan illiberalizmusáról, az örmény népirtásról és Puskásról.

Magyar Narancs: A helyzet odáig fajult (Pamukot 2005-ben perbe fogta az állam a török identitás megsértéséért, mert népirtásnak nevezte az örmények 1915-ös lemészárlását – a szerk.), hogy egy vidéki kormányzó könyvégetést rendelt el. Valóban égettek?

Orhan Pamuk: Igen, de inkább beszéljünk másról, nem akarok azzal jönni, hogy ez ezt tette, az meg azt; nem akarok az áldozat szerepében tetszelegni. Nem tartom magam kifejezetten politikus embernek, számomra az igazi szabadságot az irodalom jelenti.

false

MN: Épp száz éve kezdődött a törökök által elkövetett örmény népirtás. Ma már nyíltan lehet Törökországban népirtásról beszélni?

OP: Talán történt egy kis pozitív elmozdulás. Talán. Vannak egyetemek, ahol ma már lehet beszélni erről, de főleg az interneten és a kisebb magazinokban folyik a diskurzus. Ez is valami, hiszen tíz éve még ennyi is bőven elég lett volna ahhoz, hogy perbe fogják és lecsukják az embert. Ma, ha valaki kisebb lapokban, értelmiségi körökben, konferencia beszélgetések során vagy egyetemi berkekben népirtásról beszél, nem kell a börtöntől tartania. De a törökök többsége nem tud és nem is akar tudni erről a diskurzusról.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.