100% buli: Viccelni tetszenek? (Sport Sziget, Chumbawamba)

  • 2003. június 19.

Könyv

Aki azt gondolja, hogy egy rendezvény sikere összekeverhető a látogatóinak a számával, az elégedetten dörzsölhette a markát a Sport Szigeten. Szponzornak (BEE, Nemzeti Sport etc.) vagy minisztériumnak (GYISM) lenni klassz lehetett ott három napig, és az is lehet, hogy sok polgártársam azt gondolta, jól szórakozik. Miért is ne. Mostanában olyan furcsa dolgok történnek felénk.
Aki azt gondolja, hogy egy rendezvény sikere összekeverhető a látogatóinak a számával, az elégedetten dörzsölhette a markát a Sport Szigeten. Szponzornak (BEE, Nemzeti Sport etc.) vagy minisztériumnak (GYISM) lenni klassz lehetett ott három napig, és az is lehet, hogy sok polgártársam azt gondolta, jól szórakozik. Miért is ne. Mostanában olyan furcsa dolgok történnek felénk.

Talán ezért is vettem túl komolyan ezt a fesztivált. Szombaton tisztességgel rákészültem a Chumbawambára: előkapartam a nyolcvanas évek anarcho-rock termését, és meg kell mondanom, teljesen flottul pörgött a lemezjátszón a The Ex és a Dog Faced Hermans és persze a Chumbawamba is, hogy csak a testvéri-elvtársi gyülekezeteket említsem. A Chumbawamba legújabb lemezéről, a Readymadesről már nem mondható el ugyanez, de nem bánkódtam emiatt - a társaság zöme a régi, tehát majdnem csupa rokonszenves arc.

Egy sportos szigeten persze nem csupán egy zenekar közelsége a cél; gondoltam, izé, majd mozgok kicsit a szabadban. Kimentem hát kora délután, és magammal vittem a gyereket is. Ez utóbbit, ha lehet, bocsássa meg nekem az isten.

(Az úgy volt, hogy körbe-körbe haladtunk a stadion lepusztult lelátója körül. Velünk együtt még sokan haladtak körbe-körbe, szemrevételezve, amint sportol a magyar. Voltak, akik egy daru tetejéről vetődtek le, mások drótpályán száguldtak, aztán lehetett gördeszkával medencébe szaltózni, s végül ott volt a rali. Körötte még sűrűbb por- és kavicsfelhő, mint rendesen - persze nincs egészséges életmód egy kis áldozat nélkül. Próbáltam erről meggyőzni a gyereket is, de nem hallgatott rám: estére belebetegedett. No, ennyit felvezetésképpen.)

A Chumbawambát, különben, majdnem élveztem. Próbáltam előtte a Sziámi zenekart is, de kevésbé sikerült: az volt a benyomásom, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét: valódi meló nélkül, pusztán megszokásból ragaszkodik ahhoz, ami elmúlt. Mindenesetre kívánom neki, hogy Seress Rezső dalaival majd jobban boldoguljon, mint most velem, és hogy a jövőben ne késsen negyven percet, mert arra többen is háklisak a közönségből.

(Az persze jó, hogy még egy ilyen kegyetlen betonmajálison is a Sziámi meg a Chumbawamba meg a Kispál és a Borz meg az Anima szerepel, de azért én ezzel együtt leszögezném: ez a szerencsétlen ingyencirkusz nagyjából annyira kötődik a szigetes, mint a sportos élményekhez. Ne tessenek viccelni velem.)

Mindegy, mondom, a Chumbawambát majdnem élveztem. Kivált, hogy megérkeztek végül. Párizsból jöttek ugyanis, ahonnan mostanában macerás megérkezni, mert sztrájk van. A Chumbawambát, gondolom, éppen az osztályharcos öntudata vezérelte oda, és ez teljesen rendben van, csak éppen majdnem ottragadt. Így végül a méltó technikai előkészület nélkül, hatvanöt perces késéssel lépett fel, és pont úgy szólt, ahogyan nem lett volna szabad. A számokat persze tudtuk, szerettük, s mondhatni elgondolkodtattak: azért nem teljesen kilátástalan hitelesen állni a színpadon, nem teljesen kilátástalan hitelesen szólni a közönséghez, s úgy egyáltalán, nem teljesen kilátástalan hitelesen élni. Ja. Bírom és irigylem ezt a zenekart: még tud mosolyogni.

Ennyi.

Nem tudom, hogy kiderült-e: egyébként meglehetősen rossz véleményem van a Sport Szigetről. A gyereket természetesen a büdös életben nem engedem oda, s magam is messziről elkerülöm, ha csak nem kapom írásban, hogy:

- lesz fű, fűre lehet ülni;

- lesz tiszta levegő, ergo tiszta levegőt lehet szívni;

- vagyis a Népstadion kizárva;

- és legalább egyetlen darab pöttyös labdát is lehet majd látni.

Ez a minimum.

Köszönöm a lehetőséget.

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.