100% buli: Viccelni tetszenek? (Sport Sziget, Chumbawamba)

  • 2003. június 19.

Könyv

Aki azt gondolja, hogy egy rendezvény sikere összekeverhető a látogatóinak a számával, az elégedetten dörzsölhette a markát a Sport Szigeten. Szponzornak (BEE, Nemzeti Sport etc.) vagy minisztériumnak (GYISM) lenni klassz lehetett ott három napig, és az is lehet, hogy sok polgártársam azt gondolta, jól szórakozik. Miért is ne. Mostanában olyan furcsa dolgok történnek felénk.
Aki azt gondolja, hogy egy rendezvény sikere összekeverhető a látogatóinak a számával, az elégedetten dörzsölhette a markát a Sport Szigeten. Szponzornak (BEE, Nemzeti Sport etc.) vagy minisztériumnak (GYISM) lenni klassz lehetett ott három napig, és az is lehet, hogy sok polgártársam azt gondolta, jól szórakozik. Miért is ne. Mostanában olyan furcsa dolgok történnek felénk.

Talán ezért is vettem túl komolyan ezt a fesztivált. Szombaton tisztességgel rákészültem a Chumbawambára: előkapartam a nyolcvanas évek anarcho-rock termését, és meg kell mondanom, teljesen flottul pörgött a lemezjátszón a The Ex és a Dog Faced Hermans és persze a Chumbawamba is, hogy csak a testvéri-elvtársi gyülekezeteket említsem. A Chumbawamba legújabb lemezéről, a Readymadesről már nem mondható el ugyanez, de nem bánkódtam emiatt - a társaság zöme a régi, tehát majdnem csupa rokonszenves arc.

Egy sportos szigeten persze nem csupán egy zenekar közelsége a cél; gondoltam, izé, majd mozgok kicsit a szabadban. Kimentem hát kora délután, és magammal vittem a gyereket is. Ez utóbbit, ha lehet, bocsássa meg nekem az isten.

(Az úgy volt, hogy körbe-körbe haladtunk a stadion lepusztult lelátója körül. Velünk együtt még sokan haladtak körbe-körbe, szemrevételezve, amint sportol a magyar. Voltak, akik egy daru tetejéről vetődtek le, mások drótpályán száguldtak, aztán lehetett gördeszkával medencébe szaltózni, s végül ott volt a rali. Körötte még sűrűbb por- és kavicsfelhő, mint rendesen - persze nincs egészséges életmód egy kis áldozat nélkül. Próbáltam erről meggyőzni a gyereket is, de nem hallgatott rám: estére belebetegedett. No, ennyit felvezetésképpen.)

A Chumbawambát, különben, majdnem élveztem. Próbáltam előtte a Sziámi zenekart is, de kevésbé sikerült: az volt a benyomásom, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét: valódi meló nélkül, pusztán megszokásból ragaszkodik ahhoz, ami elmúlt. Mindenesetre kívánom neki, hogy Seress Rezső dalaival majd jobban boldoguljon, mint most velem, és hogy a jövőben ne késsen negyven percet, mert arra többen is háklisak a közönségből.

(Az persze jó, hogy még egy ilyen kegyetlen betonmajálison is a Sziámi meg a Chumbawamba meg a Kispál és a Borz meg az Anima szerepel, de azért én ezzel együtt leszögezném: ez a szerencsétlen ingyencirkusz nagyjából annyira kötődik a szigetes, mint a sportos élményekhez. Ne tessenek viccelni velem.)

Mindegy, mondom, a Chumbawambát majdnem élveztem. Kivált, hogy megérkeztek végül. Párizsból jöttek ugyanis, ahonnan mostanában macerás megérkezni, mert sztrájk van. A Chumbawambát, gondolom, éppen az osztályharcos öntudata vezérelte oda, és ez teljesen rendben van, csak éppen majdnem ottragadt. Így végül a méltó technikai előkészület nélkül, hatvanöt perces késéssel lépett fel, és pont úgy szólt, ahogyan nem lett volna szabad. A számokat persze tudtuk, szerettük, s mondhatni elgondolkodtattak: azért nem teljesen kilátástalan hitelesen állni a színpadon, nem teljesen kilátástalan hitelesen szólni a közönséghez, s úgy egyáltalán, nem teljesen kilátástalan hitelesen élni. Ja. Bírom és irigylem ezt a zenekart: még tud mosolyogni.

Ennyi.

Nem tudom, hogy kiderült-e: egyébként meglehetősen rossz véleményem van a Sport Szigetről. A gyereket természetesen a büdös életben nem engedem oda, s magam is messziről elkerülöm, ha csak nem kapom írásban, hogy:

- lesz fű, fűre lehet ülni;

- lesz tiszta levegő, ergo tiszta levegőt lehet szívni;

- vagyis a Népstadion kizárva;

- és legalább egyetlen darab pöttyös labdát is lehet majd látni.

Ez a minimum.

Köszönöm a lehetőséget.

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."