100% buli: Viccelni tetszenek? (Sport Sziget, Chumbawamba)

  • 2003. június 19.

Könyv

Aki azt gondolja, hogy egy rendezvény sikere összekeverhető a látogatóinak a számával, az elégedetten dörzsölhette a markát a Sport Szigeten. Szponzornak (BEE, Nemzeti Sport etc.) vagy minisztériumnak (GYISM) lenni klassz lehetett ott három napig, és az is lehet, hogy sok polgártársam azt gondolta, jól szórakozik. Miért is ne. Mostanában olyan furcsa dolgok történnek felénk.
Aki azt gondolja, hogy egy rendezvény sikere összekeverhető a látogatóinak a számával, az elégedetten dörzsölhette a markát a Sport Szigeten. Szponzornak (BEE, Nemzeti Sport etc.) vagy minisztériumnak (GYISM) lenni klassz lehetett ott három napig, és az is lehet, hogy sok polgártársam azt gondolta, jól szórakozik. Miért is ne. Mostanában olyan furcsa dolgok történnek felénk.

Talán ezért is vettem túl komolyan ezt a fesztivált. Szombaton tisztességgel rákészültem a Chumbawambára: előkapartam a nyolcvanas évek anarcho-rock termését, és meg kell mondanom, teljesen flottul pörgött a lemezjátszón a The Ex és a Dog Faced Hermans és persze a Chumbawamba is, hogy csak a testvéri-elvtársi gyülekezeteket említsem. A Chumbawamba legújabb lemezéről, a Readymadesről már nem mondható el ugyanez, de nem bánkódtam emiatt - a társaság zöme a régi, tehát majdnem csupa rokonszenves arc.

Egy sportos szigeten persze nem csupán egy zenekar közelsége a cél; gondoltam, izé, majd mozgok kicsit a szabadban. Kimentem hát kora délután, és magammal vittem a gyereket is. Ez utóbbit, ha lehet, bocsássa meg nekem az isten.

(Az úgy volt, hogy körbe-körbe haladtunk a stadion lepusztult lelátója körül. Velünk együtt még sokan haladtak körbe-körbe, szemrevételezve, amint sportol a magyar. Voltak, akik egy daru tetejéről vetődtek le, mások drótpályán száguldtak, aztán lehetett gördeszkával medencébe szaltózni, s végül ott volt a rali. Körötte még sűrűbb por- és kavicsfelhő, mint rendesen - persze nincs egészséges életmód egy kis áldozat nélkül. Próbáltam erről meggyőzni a gyereket is, de nem hallgatott rám: estére belebetegedett. No, ennyit felvezetésképpen.)

A Chumbawambát, különben, majdnem élveztem. Próbáltam előtte a Sziámi zenekart is, de kevésbé sikerült: az volt a benyomásom, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét: valódi meló nélkül, pusztán megszokásból ragaszkodik ahhoz, ami elmúlt. Mindenesetre kívánom neki, hogy Seress Rezső dalaival majd jobban boldoguljon, mint most velem, és hogy a jövőben ne késsen negyven percet, mert arra többen is háklisak a közönségből.

(Az persze jó, hogy még egy ilyen kegyetlen betonmajálison is a Sziámi meg a Chumbawamba meg a Kispál és a Borz meg az Anima szerepel, de azért én ezzel együtt leszögezném: ez a szerencsétlen ingyencirkusz nagyjából annyira kötődik a szigetes, mint a sportos élményekhez. Ne tessenek viccelni velem.)

Mindegy, mondom, a Chumbawambát majdnem élveztem. Kivált, hogy megérkeztek végül. Párizsból jöttek ugyanis, ahonnan mostanában macerás megérkezni, mert sztrájk van. A Chumbawambát, gondolom, éppen az osztályharcos öntudata vezérelte oda, és ez teljesen rendben van, csak éppen majdnem ottragadt. Így végül a méltó technikai előkészület nélkül, hatvanöt perces késéssel lépett fel, és pont úgy szólt, ahogyan nem lett volna szabad. A számokat persze tudtuk, szerettük, s mondhatni elgondolkodtattak: azért nem teljesen kilátástalan hitelesen állni a színpadon, nem teljesen kilátástalan hitelesen szólni a közönséghez, s úgy egyáltalán, nem teljesen kilátástalan hitelesen élni. Ja. Bírom és irigylem ezt a zenekart: még tud mosolyogni.

Ennyi.

Nem tudom, hogy kiderült-e: egyébként meglehetősen rossz véleményem van a Sport Szigetről. A gyereket természetesen a büdös életben nem engedem oda, s magam is messziről elkerülöm, ha csak nem kapom írásban, hogy:

- lesz fű, fűre lehet ülni;

- lesz tiszta levegő, ergo tiszta levegőt lehet szívni;

- vagyis a Népstadion kizárva;

- és legalább egyetlen darab pöttyös labdát is lehet majd látni.

Ez a minimum.

Köszönöm a lehetőséget.

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.