100% buli: Viccelni tetszenek? (Sport Sziget, Chumbawamba)

  • 2003. június 19.

Könyv

Aki azt gondolja, hogy egy rendezvény sikere összekeverhető a látogatóinak a számával, az elégedetten dörzsölhette a markát a Sport Szigeten. Szponzornak (BEE, Nemzeti Sport etc.) vagy minisztériumnak (GYISM) lenni klassz lehetett ott három napig, és az is lehet, hogy sok polgártársam azt gondolta, jól szórakozik. Miért is ne. Mostanában olyan furcsa dolgok történnek felénk.
Aki azt gondolja, hogy egy rendezvény sikere összekeverhető a látogatóinak a számával, az elégedetten dörzsölhette a markát a Sport Szigeten. Szponzornak (BEE, Nemzeti Sport etc.) vagy minisztériumnak (GYISM) lenni klassz lehetett ott három napig, és az is lehet, hogy sok polgártársam azt gondolta, jól szórakozik. Miért is ne. Mostanában olyan furcsa dolgok történnek felénk.

Talán ezért is vettem túl komolyan ezt a fesztivált. Szombaton tisztességgel rákészültem a Chumbawambára: előkapartam a nyolcvanas évek anarcho-rock termését, és meg kell mondanom, teljesen flottul pörgött a lemezjátszón a The Ex és a Dog Faced Hermans és persze a Chumbawamba is, hogy csak a testvéri-elvtársi gyülekezeteket említsem. A Chumbawamba legújabb lemezéről, a Readymadesről már nem mondható el ugyanez, de nem bánkódtam emiatt - a társaság zöme a régi, tehát majdnem csupa rokonszenves arc.

Egy sportos szigeten persze nem csupán egy zenekar közelsége a cél; gondoltam, izé, majd mozgok kicsit a szabadban. Kimentem hát kora délután, és magammal vittem a gyereket is. Ez utóbbit, ha lehet, bocsássa meg nekem az isten.

(Az úgy volt, hogy körbe-körbe haladtunk a stadion lepusztult lelátója körül. Velünk együtt még sokan haladtak körbe-körbe, szemrevételezve, amint sportol a magyar. Voltak, akik egy daru tetejéről vetődtek le, mások drótpályán száguldtak, aztán lehetett gördeszkával medencébe szaltózni, s végül ott volt a rali. Körötte még sűrűbb por- és kavicsfelhő, mint rendesen - persze nincs egészséges életmód egy kis áldozat nélkül. Próbáltam erről meggyőzni a gyereket is, de nem hallgatott rám: estére belebetegedett. No, ennyit felvezetésképpen.)

A Chumbawambát, különben, majdnem élveztem. Próbáltam előtte a Sziámi zenekart is, de kevésbé sikerült: az volt a benyomásom, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét: valódi meló nélkül, pusztán megszokásból ragaszkodik ahhoz, ami elmúlt. Mindenesetre kívánom neki, hogy Seress Rezső dalaival majd jobban boldoguljon, mint most velem, és hogy a jövőben ne késsen negyven percet, mert arra többen is háklisak a közönségből.

(Az persze jó, hogy még egy ilyen kegyetlen betonmajálison is a Sziámi meg a Chumbawamba meg a Kispál és a Borz meg az Anima szerepel, de azért én ezzel együtt leszögezném: ez a szerencsétlen ingyencirkusz nagyjából annyira kötődik a szigetes, mint a sportos élményekhez. Ne tessenek viccelni velem.)

Mindegy, mondom, a Chumbawambát majdnem élveztem. Kivált, hogy megérkeztek végül. Párizsból jöttek ugyanis, ahonnan mostanában macerás megérkezni, mert sztrájk van. A Chumbawambát, gondolom, éppen az osztályharcos öntudata vezérelte oda, és ez teljesen rendben van, csak éppen majdnem ottragadt. Így végül a méltó technikai előkészület nélkül, hatvanöt perces késéssel lépett fel, és pont úgy szólt, ahogyan nem lett volna szabad. A számokat persze tudtuk, szerettük, s mondhatni elgondolkodtattak: azért nem teljesen kilátástalan hitelesen állni a színpadon, nem teljesen kilátástalan hitelesen szólni a közönséghez, s úgy egyáltalán, nem teljesen kilátástalan hitelesen élni. Ja. Bírom és irigylem ezt a zenekart: még tud mosolyogni.

Ennyi.

Nem tudom, hogy kiderült-e: egyébként meglehetősen rossz véleményem van a Sport Szigetről. A gyereket természetesen a büdös életben nem engedem oda, s magam is messziről elkerülöm, ha csak nem kapom írásban, hogy:

- lesz fű, fűre lehet ülni;

- lesz tiszta levegő, ergo tiszta levegőt lehet szívni;

- vagyis a Népstadion kizárva;

- és legalább egyetlen darab pöttyös labdát is lehet majd látni.

Ez a minimum.

Köszönöm a lehetőséget.

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk