A Kundera-botrány és következményei - "Kitörlünk emlékezetünkből minden lealázót"

  • Berkes Tamás
  • 2009. január 8.

Könyv

Közel három hónap telt el a prágai Respekt cikke óta, amely tényszerűen igazolja, hogy Milan Kundera 1950-ben feljelentést tett egy kémgyanús ismerőse ellen. A médiabotrány csillapultával is nyitott kérdés, mennyiben érinti a leleplezés a legismertebb kortárs cseh író életművét. Berkes Tamás
Közel három hónap telt el a prágai Respekt cikke óta, amely tényszerűen igazolja, hogy Milan Kundera 1950-ben feljelentést tett egy kémgyanús ismerőse ellen. A médiabotrány csillapultával is nyitott kérdés, mennyiben érinti a leleplezés a legismertebb kortárs cseh író életművét.

Kundera nem volt besúgó vagy rendőrségi ügynök, de az előkerült dokumentum hitelességéhez nem férhet kétség. Véletlenül akadt rá a magyar Történeti Hivatalhoz hasonló cseh intézmény egyik kutatója. Eszerint az író huszonegy éves diákként bejelentést tett az egyik prágai kapitányságon egy bizonyos Miroslav Dvorácek ellen, aki egy évvel korábban Nyugatra szökött a katonai szolgálatból, és ezen az ötvenkilenc évvel ezelőtti márciusi napon szállást kérve megjelent volt barátnője, Iva Militká kollégiumi szobájában. A lány elutasította a kérést, mivel már későbbi férjével, Miroslav Dlaskkal élt együtt, ám annyit megengedett, hogy az egykori pilóta estig nála hagyhassa a bőröndjét. A kollégiumba visszatérő Dvoráceket a rendőrök letartóztatták. Az ügyész halálbüntetést kért, végül 22 év börtönre ítélték, amelyből 14-et kellett leülnie, majd 1968-ban Svédországba emigrált. Kiderült ugyanis, hogy a krakéler fiatalembert egy amerikai kémszolgálat dobta át a határon, bár a futár sejthetően nem volt rendesen kiképezve.

Nevét se hallotta

A feljelentés tényén túlmenően Kundera szerepe az ügyben tisztázatlan. Motívumairól semmit sem tudunk. A cseh sajtóban felmerült, hogy Militká későbbi férje féltékenységből kérte meg barátját, hogy forduljon a rendőrséghez. Ez a többek által hangoztatott feltevés kicsit zavaros, hiszen a lépést maga Dlask is megtehette volna. (Egy másik verzió szerint ő is megtette, így védve meg szerelmét, de akkor mi szükség volt a baráti segítségre?) Mindkét fiatalember tagja volt a kommunista pártnak, de a politikai elvakultság valószínűleg nem játszott döntő szerepet. Kunderát még abban az évben kizárták a pártból (1956-ban vették vissza, 1970-ben zárták ki véglegesen). A korabeli közhangulatot felidézve bizonyára nagy súllyal esett a latba, hogy egy körözött dezertőr rejtegetése főbenjáró bűnnek számított, ami az érintett személyek további pályáját kisiklatta volna. De bármi volt is a feljelentés motívuma, az ügy azáltal kap maradandó - egy szokvány ügynökbotrányon túlmutató és az egész írói életművel öszszeszikrázó - jelentést, hogy Kundera kerek perec letagadta a maga szerepét. A cseh hírügynökségnek adott telefonos interjúban kijelentette, hogy Dvoráceket sohasem ismerte, a nevét se hallotta, és a dokumentumot közlő hetilap jól kifundált merénylettel tönkre akarja tenni írói hírnevét. Kundera ezzel áttolta az ügyet az összeesküvés-elméletek térfelére, pedig egy ifjúkori botlás elismerése aligha rendítette volna meg méltán kiérdemelt tekintélyét.

A botrány kirobbanása után jeles írók és publicisták egész hada kelt a célkeresztbe került híresség védelmére. Különböző, többnyire lapos, esetenként megfontolandó érvekkel kárhoztatták a dokumentumot közreadó lapot és a múltban vájkáló történészeket. Manapság könnyű ítélkezni - hangzik a refrén -, de annak idején nem volt nyilvánvaló a szovjet típusú rendszer szörnyű valósága. Ilyesféle információkat nem szabadna nyilvánosságra hozni, mert a szenzációra éhes média kontextusában leegyszerűsített, hamis jelentést hordoznak. A kínos múlt egy darabkája a mai médiaviszonyok közepette borzalmas hatású, mert az emberek imádják, ha egy jeles emberről valami leleplező dolgot tárnak elébük. Való igaz, hogy ha nem Kunderáról lenne szó, az ügy senkit sem érdekelne.

Az ifjúkori ballépés eltörpül az életmű arányai mellett. Aligha felejthető, hogy a hatvanas években az író a prágai tavasz legfontosabb előkészítői közé tartozott. Tréfa című regénye és az 1967-es írókongresszuson elmondott beszéde mérföldkőnek számít a politikai-kulturális öneszmélés folyamatában. 1968/69-ben írt publicisztikái, emigrációban kiadott regényei a cseh irodalom legfényesebb lapjaira tartoznak. Híres esszéje, amely kipellengérezte a Közép-Európa kulturális identitását szétmorzsoló szovjet uralmat, annak idején bejárta az egész világot. Kundera tehát nem szorul védelemre, hacsak nem önmagával szemben. Mostani tagadása éles fénybe állítja a régi vitát, hogy bizonyos regényeiben őszintétlenül viszonyul a saját múltjához - kozmetikázza és átfesti.

Önkorrekciós igény

A bonyodalmak 1986-ban kezdődtek egy párizsi cseh lapban megjelent tanulmánnyal, amelyben Milan Jungmann, a hatvannyolcas irodalmi hetilap volt főszerkesztője fenntartásait hangoztatta Kundera emigrációban írt regényeivel, különösen az írót a világhírnév csúcsára lendítő A lét elviselhetetlen könnyűségével szemben. A mérsékelt hangütésű, alapos cikk a regények relativizmusát veszi górcső alá, méltatva a szellemes paradoxonokat, melyeket az élet abszurd mechanizmusai alapoznak meg, de figyelmeztetve a sorsok felcserélhetőségében rejlő veszélyre is. Ha a dolgok a relativitás hatalma alá kerülnek, elmosódik a különbség a terméketlen és a teremtő élet között. A szerző túl gyorsan mondja ki a különböző sorsok lényegi azonosságának tételét. Ez a műfogás arra szolgál, hogy az ellentéteket megszüntesse, a tetteket bagatellizálja, a következményeket összemossa. A Búcsúkeringő hőse így beszél: "Az áldozatok semmivel sem jobbak, mint a hóhéraik. Könnyen el tudom képzelni az eseményeket fordított szereposztásban. (...) Ha az ember eljut odáig, hogy nincs különbség a gyilkos és az áldozat között, akkor felhagy a reménnyel. Ez pedig, ha nem tudnád, kedvesem, a Pokol meghatározása."

Húsz évvel ezelőtt Kundera megsértődött, nem egészen hétköznapi értelemben. Cseh kapcsolatait beszűkítette, francia íróvá képezte át magát. Elkezdte cenzúrázni csehül írt műveit, bizonyos írásokat sehol a világon nem enged kiadatni, mivel az a mániává fokozódott érzés hajtja, hogy ő maga szabja meg a külvilág vele kapcsolatos elképzeléseit. Amikor a kilencvenes években a zalaegerszegi színház be akarta mutatni egy régi, magyarul is olvasható drámáját, Kundera arra hivatkozva tagadta meg az engedélyt, hogy azt már nem ismeri el életműve részének. Külön ügynökséget tart fenn, amely ellenőrzi a fordításokat, melyek csak a francia, definitív kiadás szövegét vehetik alapul. Elvileg persze joga van ehhez, ám kilóg a lóláb, ha szemügyre vesszük, mi jelent meg tőle eredeti hazájában. Szinte hihetetlen, hogy a négy, emigrációban publikált híres regénye közül kettő csehül csak a gyakorlatilag hozzáférhetetlen régi torontói kiadásban létezik. Tévedés ne essék, csehországi megjelentetésüket Kundera tiltotta le. Mi több, otthoni olvasói a Búcsúkeringőt csak 1997-ben, A lét elviselhetetlen könynyűségét csupán 2006-ban vásárolhatták meg, miközben ezek a könyvek az összes világnyelven és szinte valamennyi posztkommunista országban évtizedek óta közkézen forognak. Nehéz elhessegetni az érzést, hogy ebben a furcsa merevséggel ötvözött önkorrekciós igényben valami rejtett komplexus nyilatkozik meg. Mintha visszamenőlegesen meg akarná változtatni a múltat, nevezetesen a maga ifjúkorát, amelyben kommunista "társutasként" megégette az ujját. 1984-ben így nyilatkozott: "Folyton újraírjuk saját életrajzunkat, új meg új jelentést tulajdonítva a dolgoknak - a magunk szemszögéből, ahogy nekünk tetszik. Kiemeljük, ami ránk nézve megnyugtató és hízelgő, és kitörlünk emlékezetünkből minden lealázót. A történelem ilyesfajta átírása - akár orwelli értelemben is - cseppet sem embertelen. Sőt, nagyon is emberi."

Fiktív alakok

Kundera védelmezői általában arra hivatkoznak, hogy az író fiktív keretek között kifejtett gondolatait nem kell készpénznek venni, mert az elbeszélő maga is a mű egyik szereplője. A lét elviselhetetlen könnyűségében van egy nevezetes passzus, amelyben az elbeszélő a maga művéről vall: "Regényem szereplői azokat a saját lehetőségeimet képviselik, amelyek nem valósultak meg. Ezért szeretem mindegyiket egyformán, és ezért riaszt mindegyik egyformán: mindegyikük átlépett valamilyen határt, amit én csak megközelítettem. Éppen ez a határátlépés (a határé, ahol véget ér a saját énem) vonz engem. Csak e határon túl kezdődik a titok, amire a regény rákérdez. A regény nem a szerző vallomása, hanem annak vizsgálata, hogy mi az emberi élet abban a csapdában, amivé a világ változott." Kérdés, hogy a fiktív elbeszélő vallomása mennyiben különbözik a regénybeli hősök szavaitól. Bárhogy forgatjuk, gyanús az a makacsság, ahogy a szerző kizárja önmagát saját műveiből.

A most kipattant ügy, illetve Kundera viselkedésének hátteréhez leginkább Az élet máshol van lapjairól érdemes szemezgetni. Ez a könyv rikító, igazságtalan pamflet az egyébként joggal kárhoztatható 1945-50-es fiatal írónemzedék ellen, amely egy rosszul felfogott "lírai" baloldaliság következtében az elnyomó rendszer szolgálatába sodródott. Arra is példa azonban, hogy a szerző magánszemélyét nem lehet mindig leválasztani az elbeszélőről. Az író személyes indulataitól hajtva akadályozza az elbeszélő fiktív alakjának kibontakozását, önérvényű létezését. Latens öngyűlöletéből fakad, hogy korábbi eszményeit - melyeket az ifjúság, a forradalom és a költészet téves azonosításában kárhoztat - gyilkos torzképpé tágítja. Főhősét kiszolgáltatja saját elbeszélői önkényének: őszintétlen, zsigeri indulattal taszítja el önmagától egykori énjének hasonmását. Jaromil sorsa bohózatba fordul, személyisége szétmállik. Végül saját barátnőjét is feljelenti a rendőrségen...

Nos, ez az a pont, ahol a mostani dokumentum és a regény összeszikrázik. Élet és irodalom persze két különböző dolog, az író személyes viszonyai nem feleltethetők meg közvetlenül a regénybeli valósággal. Kundera eddig is cinkelt lapokkal játszott, de az irodalmi diskurzus keretei között ezt nem lehetett rábizonyítani. A leleplezés után azonban nem lehet többé azt mondani, hogy a regénybeli figuráknak semmi közük az író saját múltjának kozmetikázásához.

A mostani dokumentum tehát Kundera írói munkásságának legérzékenyebb pontját érinti, s lényegében megdönti az író által évtizedek alatt a világ elé tárt énképét. Ez hatalmas tét! Kundera egész íróságát érinti. A médiaszenzáció hamar lecseng, de a műveinek apologetikus értelmezése alól kihúzták a szőnyeget. Az író nyilvánvalóan ezért tagad. Ha elismerné botlását, egész munkássága más megvilágításba kerülne. Persze így is abba kerül, hiába fenyeget Kundera perrel: hiszen azt nyilvánvalóan elvesztené.

Kundera magyarul

Nevetséges szerelmek. Bratislava, Tatran, 1967 (Európa, 1995, 1998, 2001, 2006)

Tréfa. Budapest, Európa, 1968 (1996, 1999, 2001, 2003, 2006)

A lét elviselhetetlen könnyűsége. Budapest, AB, 1987 (Európa, 1992, 1996, 1998, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008)

Búcsúkeringő. H. n., AB, é. n. [1987] (Európa, 1990, 1997, 2000, 2003, 2005, 2007)

Az élet máshol van. Budapest, Európa, 1991 (1997, 2000, 2005)

A regény művészete. Budapest, Európa, 1992 (2000, 2003, 2008)

A nevetés és felejtés könyve. Budapest, Európa, 1993 (2002, 2003, 2006)

Halhatatlanság. Budapest, Európa, 1995 (1998, 2002, 2005, 2007)

Lassúság. Budapest, Európa, 1996 (1999, 2002, 2005, 2008)

Elárult testamentumok. Budapest, Európa, 1996 (2006)

Azonosság. Budapest, Európa, 1997 (1999, 2002, 2005, 2007)

Nemtudás. Budapest, Európa, 2001 (2006)

Jakab és az ura. Budapest, Európa, 2003 (2007)

A függöny. Budapest, Európa, 2005 (2008)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.