Agnès Lacor – Gwen Le Gac: Lili

  • Orosz Ildikó
  • 2011. december 5.

Könyv

 


„Lili a kishúgom. Jó játszani vele. / Holdvilág az arca, mandula a szeme” – így indul a francia szerzőpáros kisgyerekeknek szóló képeskönyve, amelynek főszereplője egy Down- szindrómával élő kislány. A Csimota Kiadó Tolerancia sorozatának Lili című darabja jó alkalom, hogy olyan témákról beszélgessünk, amelyek a legtöbb család hétköznapjaiban nincsenek jelen.

 

Az utcán, a metrón általában nem áll módunkban kielégítő magyarázatot adni, amikor gyermekünk őszinte érdeklődéssel, jó hangosan megkérdezi: „Mi baja van a bácsinak?” „Miért olyan furcsa az a lány?” Van egy életkor, amikor a gyerekek számára még minden ember egyformán különleges. Amikor még mindenki „más”. Ilyenkor szivacsként isszák magukba a felnőttek által szőnyeg alá söpört vagy tabuként kezelt témákat.

 

Ennek a képeskönyvnek az a legnagyobb erénye, hogy nincs benne semmi nyúlós, nehezen emészthető didaxis. Úgy tanít – mint minden mese –, hogy a kicsik számára átélhető művészi élményt kínál. Belülről, egy érintett család irányából láttatja a Down-szindrómát: mesélője egy egészséges gyermek, aki beteg húgát mutatja be. Kedves, a gyermekrajzokat idéző képek és végtelenül egyszerű, szívhez szóló mondatok sorakoznak Szabó T. Anna ihletett versfordításában. Néhány oldalon rengeteg érzelem sűrűsödik; a környezet zavara, félelme, a család öröme, elkeseredettsége és a downosok legendás szeretetre méltósága: „Ő ölel a legjobban.”

 

Magyarországon tízezren élnek Down-szindrómával; minden hatszázadik gyermek születik így. Számukra ma a korai fejlesztés és az integrált nevelés a legfontosabb. De a többségi társadalom számára is lényeges, hogy gyermekeink ne csak az utcán és könyvben lássanak sérült embereket. A Down Egyesület Mindenkinek becsengettek! programsorozata keretében évek óta visznek fogyatékkal élő gyermekeket egészségesek közé, hogy együtt alkossanak és szerezzenek maradandó, közös élményeket. A program részeként a Lili most közel ezer családhoz jut el ingyenesen.

 

A többiek vegyék meg, vagy kérjék kölcsön.

 

Fordította: Szabó T. Anna. Csimota, 2011, 24 oldal, 1990 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.