Könyv

Ma zár a könyvhét. A Vörösmarty téri forgatag különös színfoltja volt egy „kultúrpolitikai performansz”: fiatal írók szavalták el József Attila Levegőt! című versét – némán. Az egyik szervezővel készítettünk gyorsinterjút.

Őszintén megvallva, szolid értetlenséggel figyelem a Nyáry Krisztián Facebook-bejegyzései körül gerjesztett lelkesedés méreteit. Különvéleménycikk.

Fontos és vonzó kötettel gazdagodott a magyarországi múzeumi diskurzus alig méternyi széles polca. Az eddig főleg Ébli Gábor, György Péter és néhány más kutató könyvei, illetve pár tanulmánykötet és folyóiratcikk által uralt sorba szervesen illeszkedik Frazon Zsófia doktori disszertációjának továbbgondolt változata.

Az idén éppen tizedik életévébe lépett folyóirat - a szerkesztői bevezető szerint - lényegi megújhodással ünnepel. Kívül-belül változik: új rovatszerkezet, tematikus blokkok és hosszabbodó (mélyülő) kritikák jellemeznék az új struktúrát. Az első szám alapján az eredmény egyelőre felemás, de biztató.

Az utóbbi időben számtalan szépíró támadott be gyerekkönyvvel, és a szakma is egyre komolyabban Ţgyeli a megjelenéseket. A meseírás mikéntjéről, dizájnról és trendekről, a kritikáról és a mese szavatosságáról beszélgettünk az új könyvvel jelentkező, IBBY-díjas szerzővel.

Ma indul a 83. Ünnepi Könyvhét! Az elmúlt 65 évből válogató fotógalériánkban Faludy Györgytől Áder Jánosig ér az ív.

„Nem győzöm hangoztatni, hogy a szomszédaink együtt erősebbek, mint mi vagyunk. Ki kell velük egyezni, békében kell élnünk velük, akkor van csak esélyünk a normális létezésre” – mondja az új esszékötettel jelentkező író, aki szerint ebben a térségben „bármikor bármi elképzelhető”.

Furcsa szerzet az építész - ezt olvashatjuk ki a szakma 1945–1960 közötti helyzetéről, mozgásteréről szóló alfejezetből, amelyből az derül ki, hogy az érintettek többsége utólag is lát némi pozitívumot a letűnt szocreálban.

Adyval bérelt szobát Váradon, Vészi mellett újságíró, Jászi mellett államtitkár volt, és Kordával együtt lett a hollywoodi filmvilág sztárja.

Akik márpedig nincsenek, szorítja össze a fogát az egyszeri gyermek, és elindul a nyikorgó lépcsőn a pincébe, befőttért. A történet innentől kezdve kétesélyes: vagy tényleg nincsenek, és akkor visszatér, vagy még-is vannak, és akkor csörömpölés és szörnyű halál.