Hogy valami bűzlik, nemcsak Dániában, de egész Skandináviában, azt régóta tudjuk. Az előző korszak legnagyobb északi kultúrhérosza, Ingmar Bergman hősei elsősorban istennel harcoltak, metafizikai súlyok alatt görnyedtek a minden értelemben jeges házakban, de ma már látjuk, sokkal földhözragadtabb terheik is akadnak. Például a család, és minden, ami ezzel jár. A skandináv bűnügyi regény egyre nagyobb területeket lát át a társadalomból, újabban a gyerekek gondja okoz neki álmatlan fehér éjszakákat. A norvég Karin Fossum mellett a svéd Camilla Läckberg is a gyerekbántalmazást, illetve a pedofíliát állítja regénye középpontjába. Voltaképpen rettenetesen komor, kegyetlen könyv. Vakmerő állítása szerint messze nem evidens és természetileg adott tény, hogy a szülők szeretik a gyermekeiket. A gyerek sokszor még a tökéletesen rendezett polgári viszonyok közt is nyűgös teher; idegen világ küldötte, melyet megismerni türelem kell, és persze szeretet, de mit tegyen az, aki ezt nem képes magában előállítani. Vagy aki rosszul szeret. És mi van akkor, ha a gyerek betegen érkezik, ha fizikailag vagy pszichésen sérült. Az írónő sokféle család ábrázolásával igyekszik felelni a kérdésekre, egy egészen kis közösség nyomasztó miliőjében. És a rendőrök sem kivételek. Szilárd idegzetűeknek írt könyv, még az utolsó sora is egy újabb tragédiáról ad hírt; de jóval többet markol, mint amit megragadni képes. Olykor eszébe jut, hogy ez csak egy krimi, és ekkor türelmetlen lesz a szöveg, csapkodó, iránytalan. De figyelemreméltó.
Fordította: Moldova Júlia. Animus, 2012, 399 oldal, 3290 Ft
