Varázslatos semmiségek

Tasnádi István: A kőmajmok háza

  • Kovács Bálint
  • 2012. június 8.

Könyv


Tasnádi István A kőmajmok háza című ifjúsági regénye 88 oldalon át tartó bravúr: egyszerre olvasható mágikus meseként és realista, "földhözragadt" történetként. A 2012-ben 9-10 éves Kornél és az 1982-ben ugyanilyen idős Gyuri párhuzamos (és persze nagyon is összekapcsolódó) kalandjaiban a szerző mindvégig gondosan ügyel arra, hogy semmiről ne lehessen eldönteni: egy varázslatos, ismeretlen és néha veszélyes világ létezésének bizonyítéka, avagy hétköznapi semmiség. Ez nemcsak technikailag izgalmas (mindig minden apró részletre tökéletesen passzol mindkét, mondjuk úgy: gyermeki és felnőttmagyarázat), hanem az is szép, amit e kettősség "jelent": pontosan leírja, ahogyan egy gyerek felnőni kényszerül, ahogyan szembe kell néznie a dolgok valóságával - mint amikor megtudja, hogy az öreg kutyát nem egy farmra vitték el. Csak épp Tasnádi ennél fontosabb és általánosabb problémákat jár körül: az anyukájával élő Kornél arra keres mágikus magyarázatot, miért nem ismeri az apukáját, Gyuri pedig arra, miért nem sikerül semmit úgy csinálnia, ahogyan elvárnák tőle. Ennél könnyedebben, érthetőbben és szebben talán nehezen lehetne egy gyerekkönyvben körüljárni a témát - és Tasnádi végül nem mondja ki a felnőttek világképének igazságát.

A leginkább drámaíróként ismert szerző gazdag és különleges szókinccsel, a múlt és a jelen ügyes összekapcsolásával teszi még élvezetesebbé regényét, A csodálatos szemüveg zseniális illusztrátora, Herbszt László képei viszont ezúttal kissé unalmasak, túl gyorsan befogadhatóak - de szépek, és legalább technikájukban különlegesek.

Pozsonyi Pagony, 2012, 88 oldal, 2650 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.