Varázslatos semmiségek

Tasnádi István: A kőmajmok háza

  • Kovács Bálint
  • 2012. június 8.

Könyv


Tasnádi István A kőmajmok háza című ifjúsági regénye 88 oldalon át tartó bravúr: egyszerre olvasható mágikus meseként és realista, "földhözragadt" történetként. A 2012-ben 9-10 éves Kornél és az 1982-ben ugyanilyen idős Gyuri párhuzamos (és persze nagyon is összekapcsolódó) kalandjaiban a szerző mindvégig gondosan ügyel arra, hogy semmiről ne lehessen eldönteni: egy varázslatos, ismeretlen és néha veszélyes világ létezésének bizonyítéka, avagy hétköznapi semmiség. Ez nemcsak technikailag izgalmas (mindig minden apró részletre tökéletesen passzol mindkét, mondjuk úgy: gyermeki és felnőttmagyarázat), hanem az is szép, amit e kettősség "jelent": pontosan leírja, ahogyan egy gyerek felnőni kényszerül, ahogyan szembe kell néznie a dolgok valóságával - mint amikor megtudja, hogy az öreg kutyát nem egy farmra vitték el. Csak épp Tasnádi ennél fontosabb és általánosabb problémákat jár körül: az anyukájával élő Kornél arra keres mágikus magyarázatot, miért nem ismeri az apukáját, Gyuri pedig arra, miért nem sikerül semmit úgy csinálnia, ahogyan elvárnák tőle. Ennél könnyedebben, érthetőbben és szebben talán nehezen lehetne egy gyerekkönyvben körüljárni a témát - és Tasnádi végül nem mondja ki a felnőttek világképének igazságát.

A leginkább drámaíróként ismert szerző gazdag és különleges szókinccsel, a múlt és a jelen ügyes összekapcsolásával teszi még élvezetesebbé regényét, A csodálatos szemüveg zseniális illusztrátora, Herbszt László képei viszont ezúttal kissé unalmasak, túl gyorsan befogadhatóak - de szépek, és legalább technikájukban különlegesek.

Pozsonyi Pagony, 2012, 88 oldal, 2650 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.