Fotó: Németh Dániel
A Narancs holnapi számában a Kossuth-díjas író többek között arról is beszél, hogyan jelenhettek meg erősen rendszerkritikus regényei a Kádár-korszakban, miért kiáltották ki cionista történelemhamisítónak Lengyelországban, illetve, hogy szerinte miért korszakhatár a jelenlegi időszak a magyar történelemben.
Az ország mostani leépülésével kapcsolatban így fogalmazott: „Katasztrofálisnak látom, ami az oktatásban történik. Normális köz- és felsőoktatás nélkül ennek a népnek nincs jövője. Tarthatatlan, hogy az új nemzedékeknek korlátozott lesz a felsőoktatáshoz való hozzáférése, és akinek van némi képessége és lehetősége, az elmegy külföldre. Amúgy is távozik az egész térségből az aktív, konvertálható tudással rendelkező fiatalság, mire való ezt belülről is támogatni? Nem értem, hogy egy nemzeti frazeológiával élő parlamenti többség hogyan támogathatja az amúgy is létező nyugati agyelszívást és a magyar közoktatás leépítését.”
