A skandináv bűnügyi irodalom nálunk is igen népszerűvé vált vagánya nem szelídült meg akkor sem, amikor meseírásra adta a fejét. Otthonosnak tűnt kézbe venni a puha fedeles, tarka borítójú, meghökkentő című könyvet az oslói neonácikról és az alkoholista, depressziós Harry Hole nyomozóról szóló történetek után, de voltak dilemmáim: boldogan bízhatom-e a gyermekem lelki fejlődését egy olyan íróra, akiről azt képzelem, hogy otthon az íróasztala fiókjában levágott hüvelykujjakat őriz ereklyeként.
De a szürreális hangulatú, egészen meglepő fordulatokkal, abszurd humorral teli városi legendát együtt rettegtük és nevettük végig esténként. A meseregény sztorija csavaros, mint egy krimié, ugye, sokszor egy öt fejezettel korábbi, oda nem illőnek tűnő epizódhoz kell visszatérni, hogy megértsük a későbbieket. Gondolkodni kell, kikövetkeztetni - egy gyerek számára a szövegértés magasabb foka ez. A szereplők pontos jellemrajzaiban sem tagadta meg magát Nesbø, valamint ismét bővítette oslói helyismeretünket. A főszereplők: egy professzor, akinek roppant veszélyes fingópora után a NASA űrkutatási programja is érdeklődik, a segítői, a két teljesen őrült, szülők által meg nem értett kisiskolás, egy jófej tanárnő, egy gonosz ikerpár a bűnöző hajlamú apjukkal, valamint egy folyton éhes anakonda az olsói csatornákból, gyerekkori frusztrációkkal. Közös történetük lassan, de biztosan közelít az igazságos vég felé. Mert itt azért nem bukik el a jó: talán csak ennyiben különbözik a modern mese a krimitől.
Fordította: Petrikovics Edit. Mike Lowery illusztrációival. Kolibri Kiadó, 2012, 258 oldal, 2490 Ft
