Könyv

Muzeológia mindenkinek

Frazon Zsófia: Múzeum és kiállítás. Az újrarajzolás terei

  • Pallag Zoltán
  • 2012. június 10.

Könyv

Fontos és vonzó kötettel gazdagodott a magyarországi múzeumi diskurzus alig méternyi széles polca. Az eddig főleg Ébli Gábor, György Péter és néhány más kutató könyvei, illetve pár tanulmánykötet és folyóiratcikk által uralt sorba szervesen illeszkedik Frazon Zsófia doktori disszertációjának továbbgondolt változata.

A szerző a Néprajzi Múzeum munkatársa, kiállításalkotóként és múzeumkritikusként már egy évtizede hallatja egyedi hangját a honi múzeumügy területén, akár a Néprajzi Múzeum 2006-os, nagy sikerű műanyag című kiállításának társrendezőjeként, akár a Terror Háza kiállításának éles szemű kritikusaként. Ahogy korábbi írásai mutatják, a művészeti múzeumok világa sem idegen tőle, de munkájából és végzettségéből (néprajzkutató) adódóan a társadalmi múzeum mint intézmény, valamint a kortárs tárgykultúra a természetes kutatási terepe.

Persze a tárgyalt mű amennyire megtalálja a helyét a polcon, annyira ki is tűnik az utóbbi évtizedben magyar nyelven megjelent múzeumtudományi munkák közül, mivel teljes terjedelmében a társadalomtudományi - történeti és etnográfiai - múzeumokat és azok kiállításait vizsgálja. Frazon alapos bevezető tanulmányban jelöli ki annak a fogalmi hálónak a csomópontjait, amelyet aztán a könyv további részeiben következetesen használ. Remek arányérzékkel igazítja el az olvasót az önreflexív, kultúratudományként felfogott muzeológia, vagy ahogy a nyolcvanas évektől nevezik: "új muzeológia" alapszövegeiben. A kiállítás mint reprezentáció és interpretáció, a szerzőség vagy a befogadói attitűdök sokfélesége csak az utóbbi negyedszázadban váltak tudományos kérdésfeltevésekké. Igaz ugyan, hogy "a művészeti múzeumok és kiállítások presztízse világszerte nagyobb a társadalmi múzeumok 'megszólalásainál'", de az "új muzeológia" elsősorban mégis az etnográfiának, a kulturális antropológiának, illetve a történettudományoknak köszönheti fogalomrendszerét, csak másodsorban a művészettörténetnek.

Frazon a könyv első felében a közelmúlt néhány meghatározó történeti kiállításáról fogalmaz meg markáns állításokat, míg a második részben főként a műanyag kiállítás kapcsán vizsgálja a múzeumi munka gyakorlati vonatkozásait és a kiállítási prezentáció elemeit. Érdekes, ahogy ezekben a fejezetekben a kurátori és a kritikusi identitás egymásnak feszül: "a kritika ebben az esetben természetesen önkritika is", írja egy lábjegyzetben.

Hogy csak néhányat említsünk az általa elemzett múzeumi narratívák közül: a Magyar Nemzeti Múzeum 1996-ban megnyílt, a 20. századi magyar történelmet bemutató állandó kiállításán (A túlélés rövid évszázada 1900-1990) szerinte "az időrend marad az egyetlen rendezőelv", így az "nem más, mint a traumahárítás meghatározó intézményes formája". A 2002-ben megnyílt Terror Háza kiállításának részletes elemzésében elismeri ugyan, hogy "vizuálisan szépen komponált", de "a szakmai szempontok háttérbe szorulása, a propagandisztikus, túlszcenírozott vizuális világ, továbbá a nyílt politikai állásfoglalás alkalmatlanná teszi az intézményt a közintézményektől méltán elvárható széles társadalmi konszenzus létrehozására." Mindezen állításait valóban meggyőző és könnyen belátható érvekre alapozza. Szellemes a Szoborpark Múzeum/Memento Park narratíváját boncolgató tanulmány és a holokausztreprezentációk hazai buktatóinak, félmegoldásainak bemutatása is. Frazon Zsófia kiállításkritikáiban nagy fegyelemmel és következetességgel fejti fel egy-egy múzeum személyiségét, hogy honnan "beszél" az adott intézmény a társadalomhoz. Múzeumkritikai megfigyeléseit így összegzi: "Magyarországon a 20. század történelmének kiállításában továbbra is a tradicionális nemzetfogalomra és az elszenvedett sérelmekre épített emlékezéspolitika az uralkodó megszólalás, ami hozzájárult az intézmények politikai instrumentalizálódásához. Ez az európai történelmi diskurzusban mára teljesen korszerűtlen megközelítés Magyarországon mélyen átitatja a 20. század traumáit bemutató múzeumi/kiállítási prezentációkat."

Számomra ugyanakkor a könyv második fele tűnik jelentősebb alkotásnak, amelyben Bátky Zsigmond Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (1906) című munkája nyomán tett kísérletet a múzeumi kiállítási tér alkotóelemein keresztül - mint például a vitrin, a bábu, a makett, az enteriőr - a kétszáz éves prezentációs eljárások újrafogalmazására. Friss és pontos definícióval, történeti áttekintéseivel tette láthatóvá a láthatatlant, hiszen egy vitrinen adott esetben éppúgy keresztülnézünk, ahogy egy múzeumi bábun is az öltözetet, a kiegészítőket vesszük észre. E fejezetekkel nemcsak kézikönyvesítette munkáját, de fel is szabadította e kiállítási alapegységeket további lehetséges "észrevételek" céljaira.

A nem kevés helyesírási hibától ezúttal tekintsünk el, és szemünket pihentessük inkább Sior szellemes illusztrációin.

Gondolat, 2011, 306 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.