Könyv

Muzeológia mindenkinek

Frazon Zsófia: Múzeum és kiállítás. Az újrarajzolás terei

  • Pallag Zoltán
  • 2012. június 10.

Könyv

Fontos és vonzó kötettel gazdagodott a magyarországi múzeumi diskurzus alig méternyi széles polca. Az eddig főleg Ébli Gábor, György Péter és néhány más kutató könyvei, illetve pár tanulmánykötet és folyóiratcikk által uralt sorba szervesen illeszkedik Frazon Zsófia doktori disszertációjának továbbgondolt változata.

A szerző a Néprajzi Múzeum munkatársa, kiállításalkotóként és múzeumkritikusként már egy évtizede hallatja egyedi hangját a honi múzeumügy területén, akár a Néprajzi Múzeum 2006-os, nagy sikerű műanyag című kiállításának társrendezőjeként, akár a Terror Háza kiállításának éles szemű kritikusaként. Ahogy korábbi írásai mutatják, a művészeti múzeumok világa sem idegen tőle, de munkájából és végzettségéből (néprajzkutató) adódóan a társadalmi múzeum mint intézmény, valamint a kortárs tárgykultúra a természetes kutatási terepe.

Persze a tárgyalt mű amennyire megtalálja a helyét a polcon, annyira ki is tűnik az utóbbi évtizedben magyar nyelven megjelent múzeumtudományi munkák közül, mivel teljes terjedelmében a társadalomtudományi - történeti és etnográfiai - múzeumokat és azok kiállításait vizsgálja. Frazon alapos bevezető tanulmányban jelöli ki annak a fogalmi hálónak a csomópontjait, amelyet aztán a könyv további részeiben következetesen használ. Remek arányérzékkel igazítja el az olvasót az önreflexív, kultúratudományként felfogott muzeológia, vagy ahogy a nyolcvanas évektől nevezik: "új muzeológia" alapszövegeiben. A kiállítás mint reprezentáció és interpretáció, a szerzőség vagy a befogadói attitűdök sokfélesége csak az utóbbi negyedszázadban váltak tudományos kérdésfeltevésekké. Igaz ugyan, hogy "a művészeti múzeumok és kiállítások presztízse világszerte nagyobb a társadalmi múzeumok 'megszólalásainál'", de az "új muzeológia" elsősorban mégis az etnográfiának, a kulturális antropológiának, illetve a történettudományoknak köszönheti fogalomrendszerét, csak másodsorban a művészettörténetnek.

Frazon a könyv első felében a közelmúlt néhány meghatározó történeti kiállításáról fogalmaz meg markáns állításokat, míg a második részben főként a műanyag kiállítás kapcsán vizsgálja a múzeumi munka gyakorlati vonatkozásait és a kiállítási prezentáció elemeit. Érdekes, ahogy ezekben a fejezetekben a kurátori és a kritikusi identitás egymásnak feszül: "a kritika ebben az esetben természetesen önkritika is", írja egy lábjegyzetben.

Hogy csak néhányat említsünk az általa elemzett múzeumi narratívák közül: a Magyar Nemzeti Múzeum 1996-ban megnyílt, a 20. századi magyar történelmet bemutató állandó kiállításán (A túlélés rövid évszázada 1900-1990) szerinte "az időrend marad az egyetlen rendezőelv", így az "nem más, mint a traumahárítás meghatározó intézményes formája". A 2002-ben megnyílt Terror Háza kiállításának részletes elemzésében elismeri ugyan, hogy "vizuálisan szépen komponált", de "a szakmai szempontok háttérbe szorulása, a propagandisztikus, túlszcenírozott vizuális világ, továbbá a nyílt politikai állásfoglalás alkalmatlanná teszi az intézményt a közintézményektől méltán elvárható széles társadalmi konszenzus létrehozására." Mindezen állításait valóban meggyőző és könnyen belátható érvekre alapozza. Szellemes a Szoborpark Múzeum/Memento Park narratíváját boncolgató tanulmány és a holokausztreprezentációk hazai buktatóinak, félmegoldásainak bemutatása is. Frazon Zsófia kiállításkritikáiban nagy fegyelemmel és következetességgel fejti fel egy-egy múzeum személyiségét, hogy honnan "beszél" az adott intézmény a társadalomhoz. Múzeumkritikai megfigyeléseit így összegzi: "Magyarországon a 20. század történelmének kiállításában továbbra is a tradicionális nemzetfogalomra és az elszenvedett sérelmekre épített emlékezéspolitika az uralkodó megszólalás, ami hozzájárult az intézmények politikai instrumentalizálódásához. Ez az európai történelmi diskurzusban mára teljesen korszerűtlen megközelítés Magyarországon mélyen átitatja a 20. század traumáit bemutató múzeumi/kiállítási prezentációkat."

Számomra ugyanakkor a könyv második fele tűnik jelentősebb alkotásnak, amelyben Bátky Zsigmond Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (1906) című munkája nyomán tett kísérletet a múzeumi kiállítási tér alkotóelemein keresztül - mint például a vitrin, a bábu, a makett, az enteriőr - a kétszáz éves prezentációs eljárások újrafogalmazására. Friss és pontos definícióval, történeti áttekintéseivel tette láthatóvá a láthatatlant, hiszen egy vitrinen adott esetben éppúgy keresztülnézünk, ahogy egy múzeumi bábun is az öltözetet, a kiegészítőket vesszük észre. E fejezetekkel nemcsak kézikönyvesítette munkáját, de fel is szabadította e kiállítási alapegységeket további lehetséges "észrevételek" céljaira.

A nem kevés helyesírási hibától ezúttal tekintsünk el, és szemünket pihentessük inkább Sior szellemes illusztrációin.

Gondolat, 2011, 306 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.