KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Akartak egy jó nagyot

Romsics Ignác: A nagyhatalmak és Magyarország a 20. században

Könyv

Vannak írások, amelyeket a változó körülmények még izgalmasabbá tesznek, és az új olvasaton rajta hagyja a nyomát a megírás és az első publikáció óta eltelt idő.

Romsics Ignác még a kilencvenes években írta és 1996-ban jelent meg a Helyünk és sorsunk a Duna-medencében című (rég nem kapható) tanulmánykötete, ebben azokat a kulcsfontosságú történelmi elemzéseit publikálta, amelyek most egy új, az orosz birodalmi gondolatról szóló írással együtt láttak újra napvilágot. Romsics a mostani kötet előszavában arról a négy sorsfordító változásról ír, amelyek az utóbbi bő száz évben felforgatták a német és orosz birodalmi/népi területek, a Baltikum és a mediterráneum között elterülő régiót. Kitalálható módon ezek az első világháborút követő, korántsem mindenhol békés rendezés (1918–1921), a csendőri feladatba belebukó franciák rendjének felborulását követő, immár Hitler akaratának megfelelő, hatalmi erővel és erőszakkal biztosított átrendeződés (1938–1941), a szovjet birodalom terjeszkedése a Vörös Hadsereg lánctalpainak nyomában (1944–1945 után). S az így született rendnek, a Pax sovieticának megborulása, majd 1989–1990-től kezdve a régió zömének integrálódása a Nyugathoz.

A hatalmi logika szofisztikáltabb vagy épp nyersebb formáinak, a nagyhatalmak stratégiái­nak elemzése világossá teszi, hogy a birodalomépítési szándékok nem fognak kihalni egy-egy nagyhatalom (amúgy is csak átmeneti) meggyengülésével. Romsics azokat a hatalmi központokat vizsgálja, amelyek döntő hatást gyakoroltak régiónk periodikusan ismétlődő átrendezgetésében.

A franciák számára (hiszen velük nyitja a sort) leginkább azért fontos például ez a magyar államként változó politikai keretek között létező entitás, mert ellensúlyt képezhetett mindenkori legerősebb keleti szomszédjukkal szemben. Ezért is lehettek évszázadokon át (ebben nem különbözött a Lajosok Franciaországa és III. Napóleoné) a magyar önállósodási törekvések korántsem őszinte támogatói, néha szponzorai is. Az ilyesmi persze mindig kölcsönös kiábrándulást fialt: sem a francia segítség nem tartott örökké, sem az előbb-utóbb rendre kiegyező magyarok kitartása. Romsics gondosan elemzi, hogyan erősödött meg és vált dominánssá a franciák szándéka a Monarchia szétbomlasztására az 1. világháború alatt (de mint rámutat: legfeljebb annak utolsó évére!). A Habsburg Birodalom (Ausztriai Összbirodalom) romjain francia bábáskodással, sajátos minibirodalmak szövedékeként létrehozott, egyszerre német- és bolsevikellenes cordon sanitaire összeomlása igazolta a francia vezérkar és némely politikusok legrosszabb félelmeit. Ám a megbánásra nem maradt idő, hiszen addigra Franciaország már maga is kapitulált a németek előtt, az újabb világháború után pedig a térség folyamatainak formálásában csak formális szerepe maradt. A Magyarországgal meg a szomszédos régióval kapcsolatos brit hatalmi politika hasonló dilemmák között őrlődött azzal a jelentősebb különbséggel, hogy a Brit Birodalom megtépázva bár, de (nagy)hatalmi tényező maradt a 2. világháború után is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.