Romsics Ignác még a kilencvenes években írta és 1996-ban jelent meg a Helyünk és sorsunk a Duna-medencében című (rég nem kapható) tanulmánykötete, ebben azokat a kulcsfontosságú történelmi elemzéseit publikálta, amelyek most egy új, az orosz birodalmi gondolatról szóló írással együtt láttak újra napvilágot. Romsics a mostani kötet előszavában arról a négy sorsfordító változásról ír, amelyek az utóbbi bő száz évben felforgatták a német és orosz birodalmi/népi területek, a Baltikum és a mediterráneum között elterülő régiót. Kitalálható módon ezek az első világháborút követő, korántsem mindenhol békés rendezés (1918–1921), a csendőri feladatba belebukó franciák rendjének felborulását követő, immár Hitler akaratának megfelelő, hatalmi erővel és erőszakkal biztosított átrendeződés (1938–1941), a szovjet birodalom terjeszkedése a Vörös Hadsereg lánctalpainak nyomában (1944–1945 után). S az így született rendnek, a Pax sovieticának megborulása, majd 1989–1990-től kezdve a régió zömének integrálódása a Nyugathoz.
A hatalmi logika szofisztikáltabb vagy épp nyersebb formáinak, a nagyhatalmak stratégiáinak elemzése világossá teszi, hogy a birodalomépítési szándékok nem fognak kihalni egy-egy nagyhatalom (amúgy is csak átmeneti) meggyengülésével. Romsics azokat a hatalmi központokat vizsgálja, amelyek döntő hatást gyakoroltak régiónk periodikusan ismétlődő átrendezgetésében.
A franciák számára (hiszen velük nyitja a sort) leginkább azért fontos például ez a magyar államként változó politikai keretek között létező entitás, mert ellensúlyt képezhetett mindenkori legerősebb keleti szomszédjukkal szemben. Ezért is lehettek évszázadokon át (ebben nem különbözött a Lajosok Franciaországa és III. Napóleoné) a magyar önállósodási törekvések korántsem őszinte támogatói, néha szponzorai is. Az ilyesmi persze mindig kölcsönös kiábrándulást fialt: sem a francia segítség nem tartott örökké, sem az előbb-utóbb rendre kiegyező magyarok kitartása. Romsics gondosan elemzi, hogyan erősödött meg és vált dominánssá a franciák szándéka a Monarchia szétbomlasztására az 1. világháború alatt (de mint rámutat: legfeljebb annak utolsó évére!). A Habsburg Birodalom (Ausztriai Összbirodalom) romjain francia bábáskodással, sajátos minibirodalmak szövedékeként létrehozott, egyszerre német- és bolsevikellenes cordon sanitaire összeomlása igazolta a francia vezérkar és némely politikusok legrosszabb félelmeit. Ám a megbánásra nem maradt idő, hiszen addigra Franciaország már maga is kapitulált a németek előtt, az újabb világháború után pedig a térség folyamatainak formálásában csak formális szerepe maradt. A Magyarországgal meg a szomszédos régióval kapcsolatos brit hatalmi politika hasonló dilemmák között őrlődött azzal a jelentősebb különbséggel, hogy a Brit Birodalom megtépázva bár, de (nagy)hatalmi tényező maradt a 2. világháború után is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
