Interjú

„Amit ki tudtam kutatni”

Szilágyi Zsófia Júlia irodalomtörténész, muzeológus

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2025. október 29.

Könyv

A Krasznahorkai László világát bemutató kiállítás az eredeti tervek szerint október végéig tartott volna nyitva Szentendrén, a MűvészetMalomban – aztán jött a Nobel-díj. A tárlat kurátorával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mintha egy Möbius-szalagon indulnánk a Nobel-díj előttről, s érkeznénk a jelenbe.

Szilágyi Zsófia Júlia: Örülök, hogy a kiállítás a Nobel-díj előtt létrejött, mert utána nagyon nehéz lett volna elfogódottság nélkül kezelni ezt a történetet, bár így is aggódtam, hogy ha körbetekint itt a mester, hogyan fogja érinteni.

MN: És hogyan érintette?

SZZSJ: Úgy érzékelem a finom jelzéseiből, hogy nagyon örült a címnek (Minduntalan – BDÁ), Selyem Zsuzsának, a megnyitó személyének, és tetszett neki a kiállítás is. Tényleg átérezte és értékelte azt a rengeteg munkát, ami ebben a kiállításban van.

MN: Miért épp Szentendrén született meg ez az anyag?

SZZSJ: Fontos szempont volt, hogy bemutassam, Krasznahorkai milyen szálakon kötődik Szentendréhez. Erős gimnáziumba járt Gyulán, ógörögöt, latint tanult, zongorázott, zenei műveltsége volt. Budapestre érkezett az ELTE-re, ott találkozott szentendreiekkel, talán a hatásukra 1974-ben költözött Szentendrére. Ekkor a város már túl volt az első szabadtéri tárlatokon, túl a Vajda Lajos Stúdió első őrületein, egy eleven, autodidakta művészekből verbuválódott közeg fogadta. Megismerkedett feLugossy Lacával, akinek a szomszédjában lakott egy időben Medvigy Gábor (operatőr – a szerk.), és Tarr Béla családjának is voltak itt nyúlványai. Lois Viktorék székesfehérvári kiállításán ismerte meg Hegedűs 2 Lászlót, és első felolvasására – Az utolsó hajó hangzott el – a legendás Műhely Galéria pincéjében került sor. Egy sokkal kisebb Szentendrét képzeljünk el, még nem volt meg a 11-es út a mai megváltoztatott nyomvonalú, széles formájában, tényleg egy felfedezni való kisváros volt alternatív művészeti törekvésekkel. Az volt a hipotézisem, hogy ezek a meghatározó találkozások, az itteni emberi, művészi és zenei kapcsolatok szépen, láncszerűen elindítottak egy folyamatot az életében – bár Szentendre nem olyan egyértelműen jelenik meg a műveiben, mint Gyula és a további történetek helyszínei és kultúrái.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.