Visszhang: könyv

Paul Lynch: A próféta éneke

Visszhang

Ritkán ér el olyan sokféle olvasói és kritikusi (a Booker-díjat is megkapta) irányból lelkesedést könyv, mint a szerző első magyarul is megjelent regénye, amely egy titokzatos hátterű diktatúra kiépüléséről szól.

Aztán valahol a századik oldal környékén minden eldől. A történet szerint Eilish Stack férjét előbb eltünteti a különleges helyzetre hivatkozva teljhatalmat kiépítő állampárt, hogy aztán filmszerűen váltakozó, egymástól jól elkülönülő jelenetekben kövessük végig Eilish és négy gyermek küzdelmét az egyre kilátástalanabb helyzetbe sodródó országban. A történet szempontjából nagyon hatásos döntés, hogy a cselekményt a szerző Írországba helyezte, és a meseszép és gazdag Dublint látjuk elindulni a teljes sötétség felé. A lakosságot gárdisták vegzálják, polgárháborús helyzet alakul ki. Valóban izgalmasabb ez a megoldás, mintha mindez a műfajban sokkal kézenfekvőbbnek tűnő Kelet-Európában történne.

A könyv valódi meglepetés: először azt hinnénk, hogy egy kevésbé nagyot álmodó 1984-et tartunk a kezünkben, s a regény a diktatúra természetrajzának felvázolásához használja csak a családot. Ám szép lassan kiderül, hogy ez nemcsak egyetlen család története, hanem emberek százezreié. Olyan százezreké, akiktől mindent elvettek, amit csak el lehetett: családot, otthont, megélhetést, mégis kitartanak, mégis elhiszik, hogy hamarosan visszatérhetnek a dolgaik a régi kerékvágásba. Olyan százezreké, akiknek minden ragaszkodásuk ellenére sem marad más lehetőségük, mint a menekülés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.