Nem muszáj mindent folytatni. Régi bölcsesség, és milyen igaz. Bármily rajongás is övezte a nagy sikerű Szólíts a neveden című regényt, Oliver és Elio szerelmi történetének továbbszövése várakozáson alul teljesít. Naiv elképzelés volt ennek az ellenkezőjére apellálni, már csak azért is, mert már az eredeti alaptörténetből is Luca Guadagnino filmváltozata klasszisokkal jobb, mint a könyv. André Aciman szerzői kvalitása nem épp non plus ultra. Erről tesz tanúbizonyságot újabb története is, mely akarva-akaratlanul hordoz némi kényszeredettséget. A több epizód jellegű történetre bontott könyv csúcspontja Oliver és Elio egymásra találásának talányos kérdése akar lenni, ám a legmegkapóbb mégis Elio apja váratlan szerelembe esésének sztorija. És bár ígéretesen indul a zongoraművésszé lett fiú párizsi szerelmi története is, megfejthetetlen, miért fordul lényegében értelmetlen és érdektelen második világháborús nyomozásba a végtére is töredékes elbeszélés. Míg az Oliver látszatéletéről szóló tudósítás sem nem különösebben részletes, sem nem érdekes. És hogy egymásé lesz-e újra a két szerelmes férfi? Azt még csak véletlenül sem spoilereznénk el. Úgyis nyilvánvaló a válasz. A Találj rám! olyan érzést kelt, mintha a szerzőnek egyértelműen nem lett volna igazi ötlete, bármily eredeti gondolata, miként is folytassa sikerkönyvét. Szemlátomást próbálkozik variációkkal, de mindez sem a könyv szerkesztésének, sem a tartalmának nem tesz jót.
Fordította: Szigethy-Mallász Rita. Athenaeum, 2019, 296 oldal, 3999 Ft
