Könyvmelléklet

Az idő gyűrődései

Gera György: Terelőút

  • Radics Viktória
  • 2022. június 8.

Könyv

Sosem hallottam ezelőtt Gera György (1922–1977) nevét, de most örökre meg fogom jegyezni. Terelőút című kisregénye először 1972-ben jelent meg a Magvető Kiadónál, Zsámboki Mária lektori javaslatára, aztán feledésbe merült, pedig egy remekbe szabott, az átlagból az újdonság erejével is kiemelkedő mű, amelyet most Kőbányai János fedezett fel újra.

Hosszú, tartalmas utószavából kiderül, hogy Gera György a Kádár-korban eminens, a világirodalommal foglalkozó literátor volt, szerkesztő, műfordító és író. Konrád György nagybátyja, aki a Városmajor u. 78.-ban lakott, ahol emléktábla őrzi a nevét. Több regényt is írt, és elbeszélései közül egyet Sartre is publikált a Les Temps Modernes-ben.

Különös, Kertész Imre sem beszélt róla, holott közel laktak és közel is állhattak volna egymáshoz; a Terelőút Kertész A nyomkeresőjének (1977) párdarabja. Mind a kettő arról szól, hogy a már meglett ember Németországban felkeresi a lágert, ahol ifjúkorában rabságban tartották és kínozták. „Mintha nemcsak a gyilkosok térnének vissza a tetthelyre, hanem az áldozatok is” – írja Gera.

A két regény csak tematikusan hasonlít, stilisztikailag távol esnek egymástól. Gera a regényében egy akkoriban szokatlan módszert alkalmaz, a dokumentáris eljárást (Zsámboki Mária a lektori jelentésében ezt felrótta neki, mára viszont megváltoztak a poétikai normák, és véleményem szerint pont ennek az eljárásnak a jól átgondolt alkalmazása tünteti ki a regényt). A szerző a szövegben arányosan szétszórva a zsidóüldözés és a holokauszt dokumentumaiból idéz oldalakat; nagyjából ismerjük már ezeket a szövegeket és tényeket, érdekes módon mégsem lehet elégszer végigmenni a rémséges szakaszokon. Belebotlunk például Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-i beszédében ilyen frázisokba – „…a világnézeti harc eldőlt a keresztény nemzeti irány javára. (Taps.) … Csak erős nemzeti érzéssel átitatott nemzeti társadalom, amelyben rend és fegyelem szelleme uralkodik, tud mint védőgát ellenállni” –, és fölsikoltunk. És föltesszük a kérdést: hol tart ma Magyarországon a múltfeldolgozás?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.