Könyvmelléklet

Megszólító mód

Egressy Zoltán: A virágot jelentő deszkák

Könyv

A könyv elsősorban a tíz év feletti kiskamaszoknak szól, ezért sem a cselekmény, sem maga a szöveg nem túl bonyolult. Mégis, a jól felépített és éppen megfelelő mértékben kidolgozott történet olyan nyelvi megoldásokkal párosul, amelyekben a tizenegy-két éves olvasók először fedezhetik fel, hogy az olvasás nem csupán a kezdet és a végkifejlet között lejátszódó események követését jelenti, hanem egyfajta nyelvi élményt is.

Ez a hozzáállás fontos vállalás: a jövő tudatos olvasóit termelheti ki. A regény remek bizonyítéka annak, hogy a gyermekirodalom nem feltétlenül egyenlő az egyszerűséggel és a lebutítottsággal, és hogy az ifjúsági regényekben igenis helye van a valódi és igényes nyelvi humornak, valamint az olyan írói megoldásoknak, mint az egész oldalon átívelő összetett mondatok használata. Ez a kezdő olvasó számára is felismerhetővé teszi, hogy egy-egy mesealak ábrázolása nem pusztán az illető tulajdonságainak szemléletes bemutatásával, egyszerű leírásával valósulhat meg, hanem nyelvi jellegzetességeinek színre vitelével is.

A cselekmény rétegzett és kellően összetett, viszonylag sok szereplő mozog egy időben és azonos térben. A ház, valamint a környék felnőtt és idős lakóinak, meg a tinédzser deszkás fiúk és lányok csapatainak történetszálai mégis jól követhetők maradnak, miközben éppen annyira keresztül is szövik egymást, hogy az elbeszélés egy pillanatra se váljék egysíkúvá vagy unalmassá. A tucatnyi szereplő mind jól kidolgozott, következetesen felépített figura: mindenki ismer a saját környezetéből egy Pöle nénét és Tücsi bácsit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.