Megszólító mód

Egressy Zoltán: A virágot jelentő deszkák

A könyv elsősorban a tíz év feletti kiskamaszoknak szól, ezért sem a cselekmény, sem maga a szöveg nem túl bonyolult. Mégis, a jól felépített és éppen megfelelő mértékben kidolgozott történet olyan nyelvi megoldásokkal párosul, amelyekben a tizenegy-két éves olvasók először fedezhetik fel, hogy az olvasás nem csupán a kezdet és a végkifejlet között lejátszódó események követését jelenti, hanem egyfajta nyelvi élményt is.

Ez a hozzáállás fontos vállalás: a jövő tudatos olvasóit termelheti ki. A regény remek bizonyítéka annak, hogy a gyermekirodalom nem feltétlenül egyenlő az egyszerűséggel és a lebutítottsággal, és hogy az ifjúsági regényekben igenis helye van a valódi és igényes nyelvi humornak, valamint az olyan írói megoldásoknak, mint az egész oldalon átívelő összetett mondatok használata. Ez a kezdő olvasó számára is felismerhetővé teszi, hogy egy-egy mesealak ábrázolása nem pusztán az illető tulajdonságainak szemléletes bemutatásával, egyszerű leírásával valósulhat meg, hanem nyelvi jellegzetességeinek színre vitelével is.

A cselekmény rétegzett és kellően összetett, viszonylag sok szereplő mozog egy időben és azonos térben. A ház, valamint a környék felnőtt és idős lakóinak, meg a tinédzser deszkás fiúk és lányok csapatainak történetszálai mégis jól követhetők maradnak, miközben éppen annyira keresztül is szövik egymást, hogy az elbeszélés egy pillanatra se váljék egysíkúvá vagy unalmassá. A tucatnyi szereplő mind jól kidolgozott, következetesen felépített figura: mindenki ismer a saját környezetéből egy Pöle nénét és Tücsi bácsit.