Ez a hozzáállás fontos vállalás: a jövő tudatos olvasóit termelheti ki. A regény remek bizonyítéka annak, hogy a gyermekirodalom nem feltétlenül egyenlő az egyszerűséggel és a lebutítottsággal, és hogy az ifjúsági regényekben igenis helye van a valódi és igényes nyelvi humornak, valamint az olyan írói megoldásoknak, mint az egész oldalon átívelő összetett mondatok használata. Ez a kezdő olvasó számára is felismerhetővé teszi, hogy egy-egy mesealak ábrázolása nem pusztán az illető tulajdonságainak szemléletes bemutatásával, egyszerű leírásával valósulhat meg, hanem nyelvi jellegzetességeinek színre vitelével is.
A cselekmény rétegzett és kellően összetett, viszonylag sok szereplő mozog egy időben és azonos térben. A ház, valamint a környék felnőtt és idős lakóinak, meg a tinédzser deszkás fiúk és lányok csapatainak történetszálai mégis jól követhetők maradnak, miközben éppen annyira keresztül is szövik egymást, hogy az elbeszélés egy pillanatra se váljék egysíkúvá vagy unalmassá. A tucatnyi szereplő mind jól kidolgozott, következetesen felépített figura: mindenki ismer a saját környezetéből egy Pöle nénét és Tücsi bácsit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
