Könyv

Bán Zsófia: Vagánybagoly és a harmadik Á – avagy mindenki lehet más

Könyv

Van egy város, mellette egy erdő, abban egy bagoly. Eduárd, a bagoly, aki lány. Ő az igazságtevő madár, a vagány tollas, aki iskola után a természetben játszó és egyéb tevékenységet folytató gyerekek kedves állata, egy igazi hős. Ritka az olyan iskolai közösségről szóló kortárs mese, amely úgy tud érvényes értékeket közvetíteni, hogy még ráadásul eredeti is. Bán Zsófia első, gyerekeknek (is) szóló mesekönyve végtelenül szimpatikus formában mellőzi az összes didaktikus, szépelgő mesei gesztust, magától értetődő módon oly közvetlen hangnemben szól, hogy öröm olvasni. Érzékenyítő meséje egyosztálynyi izgalmas karakter kalandjairól szólva különféle másságokról beszél természetesen, mindenféle különösebb felhajtás vagy attrakció nélkül. És ez benne a jó. Minden mesei rész arra emlékeztet, hogy mindenki lehet az, aki, valaki más, még akkor is, ha ezt nem mindig könnyű elfogadni, megélni.

A könyv címe talán kevesebbet ígér, mint amennyit aztán a történet nyújt, mert a humorban gazdag, izgalmat is tartogató, érdekes, de hétköznapi kis sztorik a legjobb értelemben vett normális világot tárnak elénk. Ehhez segítenek hozzá Nagy Norbert klassz rajzai. A 6–10 éves korosztályt célzó mese az ajánlás ellenére tényleg nem csak gyerekeknek szól. A nüansznyi utalásokat, szófordulatokat, humorforrásokat nagy valószínűséggel a felnőttek értékelik csak igazán. Egyértelmű, miért húzódik mosolyra a szánk, mikor az egyik kislányt Kasza Blankának hívják, egy másik meg a komoly történelmi örökséggel rendelkező írószergyár nevét viseli, míg a bevezetőben, a baglyokról szóló kis epizódban a bolt kirakatában preparált állatokat felvonultató gonosz mostoha neve, Taxidermia ingerel nevetésre.

Pagony, 2019, 96 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.