Van egy város, mellette egy erdő, abban egy bagoly. Eduárd, a bagoly, aki lány. Ő az igazságtevő madár, a vagány tollas, aki iskola után a természetben játszó és egyéb tevékenységet folytató gyerekek kedves állata, egy igazi hős. Ritka az olyan iskolai közösségről szóló kortárs mese, amely úgy tud érvényes értékeket közvetíteni, hogy még ráadásul eredeti is. Bán Zsófia első, gyerekeknek (is) szóló mesekönyve végtelenül szimpatikus formában mellőzi az összes didaktikus, szépelgő mesei gesztust, magától értetődő módon oly közvetlen hangnemben szól, hogy öröm olvasni. Érzékenyítő meséje egyosztálynyi izgalmas karakter kalandjairól szólva különféle másságokról beszél természetesen, mindenféle különösebb felhajtás vagy attrakció nélkül. És ez benne a jó. Minden mesei rész arra emlékeztet, hogy mindenki lehet az, aki, valaki más, még akkor is, ha ezt nem mindig könnyű elfogadni, megélni.
A könyv címe talán kevesebbet ígér, mint amennyit aztán a történet nyújt, mert a humorban gazdag, izgalmat is tartogató, érdekes, de hétköznapi kis sztorik a legjobb értelemben vett normális világot tárnak elénk. Ehhez segítenek hozzá Nagy Norbert klassz rajzai. A 6–10 éves korosztályt célzó mese az ajánlás ellenére tényleg nem csak gyerekeknek szól. A nüansznyi utalásokat, szófordulatokat, humorforrásokat nagy valószínűséggel a felnőttek értékelik csak igazán. Egyértelmű, miért húzódik mosolyra a szánk, mikor az egyik kislányt Kasza Blankának hívják, egy másik meg a komoly történelmi örökséggel rendelkező írószergyár nevét viseli, míg a bevezetőben, a baglyokról szóló kis epizódban a bolt kirakatában preparált állatokat felvonultató gonosz mostoha neve, Taxidermia ingerel nevetésre.
Pagony, 2019, 96 oldal, 3490 Ft
