Könyv

Bán Zsófia: Vagánybagoly és a harmadik Á – avagy mindenki lehet más

Könyv

Van egy város, mellette egy erdő, abban egy bagoly. Eduárd, a bagoly, aki lány. Ő az igazságtevő madár, a vagány tollas, aki iskola után a természetben játszó és egyéb tevékenységet folytató gyerekek kedves állata, egy igazi hős. Ritka az olyan iskolai közösségről szóló kortárs mese, amely úgy tud érvényes értékeket közvetíteni, hogy még ráadásul eredeti is. Bán Zsófia első, gyerekeknek (is) szóló mesekönyve végtelenül szimpatikus formában mellőzi az összes didaktikus, szépelgő mesei gesztust, magától értetődő módon oly közvetlen hangnemben szól, hogy öröm olvasni. Érzékenyítő meséje egyosztálynyi izgalmas karakter kalandjairól szólva különféle másságokról beszél természetesen, mindenféle különösebb felhajtás vagy attrakció nélkül. És ez benne a jó. Minden mesei rész arra emlékeztet, hogy mindenki lehet az, aki, valaki más, még akkor is, ha ezt nem mindig könnyű elfogadni, megélni.

A könyv címe talán kevesebbet ígér, mint amennyit aztán a történet nyújt, mert a humorban gazdag, izgalmat is tartogató, érdekes, de hétköznapi kis sztorik a legjobb értelemben vett normális világot tárnak elénk. Ehhez segítenek hozzá Nagy Norbert klassz rajzai. A 6–10 éves korosztályt célzó mese az ajánlás ellenére tényleg nem csak gyerekeknek szól. A nüansznyi utalásokat, szófordulatokat, humorforrásokat nagy valószínűséggel a felnőttek értékelik csak igazán. Egyértelmű, miért húzódik mosolyra a szánk, mikor az egyik kislányt Kasza Blankának hívják, egy másik meg a komoly történelmi örökséggel rendelkező írószergyár nevét viseli, míg a bevezetőben, a baglyokról szóló kis epizódban a bolt kirakatában preparált állatokat felvonultató gonosz mostoha neve, Taxidermia ingerel nevetésre.

Pagony, 2019, 96 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.