Bevált recept

Bruck András: A fogadalom

  • Vári György
  • 2012. március 21.

Könyv

 


Tulajdonképpen minden ismerős: egy vékonydongájú, az átlagosnál valamivel intelligensebb fiú, aki félelmei ellenére bátor; kissé beszari, de jólelkű cimborája; a városba érkező vagány új srác, továbbá a kissé tudálékos, de nem haszontalan unokahúg - velük szemben pedig az ismeretlen és félelmetes Ellenség. Ráadásnak a fantáziahiányos, korlátolt felnőttek. Tökéletes szereplőválogatás, megfelelő dramaturgiával hibátlan ifjúsági regény alapanyagául szolgálhat, és a könyv, ha nem is a Tom Sawyer, de nagyjából hibátlan. Igen, az Emil és a detektívektől a Harry Potterig, valamint nyilván előttük és utánuk is gyakran főztek a fenti receptből - ami inkább garancia, semmint probléma.

 

Az irtózatos lábnyomú Vasláb sorban rabolja el az amerikai kisváros gyerekeit, köztük Tom öccsét. Lecsap, jeleket hagy, üzen, érkezését gondosan kiválogatott kellékek jelzik, ügyesen adagolva a feszültséget, amely azért nem különösebben szorongató. Végig eldönthetetlen ugyanis, hogy a gyerekrabló szándékai gonoszak-e: néha úgy tűnik, mintha volna lelke, sőt egyes jelzései kimondottan mimózának hatnak. A szörny fellépései közé lehet adagolni némi mulatságos amerikai kisvárosi miliőt, helyi hülyékkel és nyárspolgárokkal (a főhülye természetesen - hivatalból - a seriff), egészen szolidan, szinte túlzottan szemérmesen tálalt kiskamasz romantikát. Most még lényegében a verbális hajhúzásnál tartunk. Némi nyelvi és jóval több lélektani humor, pontosan kiszámított fordulatok, forgatókönyves építkezés: semmi különös, de minden a helyén van. Pár óra alatt elolvasható az egész, és nehéz is félbeszakítani. A végén perspektívát váltunk, belenézünk Vasláb, hm, fejébe, akiről kiderül, hogy tényleg kissé traumatizált és alapvetően szentimentális szörnyeteg egy távoli bolygóról, ahová a játszás tudományát kell nagy tételben importálnia: ezért rabol gyerekeket.

XXI. Század Kiadó, 2011, 366 oldal, 2900 Ft

Könyv - Bruck András: A fogadalom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.