Tulajdonképpen minden ismerős: egy vékonydongájú, az átlagosnál valamivel intelligensebb fiú, aki félelmei ellenére bátor; kissé beszari, de jólelkű cimborája; a városba érkező vagány új srác, továbbá a kissé tudálékos, de nem haszontalan unokahúg - velük szemben pedig az ismeretlen és félelmetes Ellenség. Ráadásnak a fantáziahiányos, korlátolt felnőttek. Tökéletes szereplőválogatás, megfelelő dramaturgiával hibátlan ifjúsági regény alapanyagául szolgálhat, és a könyv, ha nem is a Tom Sawyer, de nagyjából hibátlan. Igen, az Emil és a detektívektől a Harry Potterig, valamint nyilván előttük és utánuk is gyakran főztek a fenti receptből - ami inkább garancia, semmint probléma.
Az irtózatos lábnyomú Vasláb sorban rabolja el az amerikai kisváros gyerekeit, köztük Tom öccsét. Lecsap, jeleket hagy, üzen, érkezését gondosan kiválogatott kellékek jelzik, ügyesen adagolva a feszültséget, amely azért nem különösebben szorongató. Végig eldönthetetlen ugyanis, hogy a gyerekrabló szándékai gonoszak-e: néha úgy tűnik, mintha volna lelke, sőt egyes jelzései kimondottan mimózának hatnak. A szörny fellépései közé lehet adagolni némi mulatságos amerikai kisvárosi miliőt, helyi hülyékkel és nyárspolgárokkal (a főhülye természetesen - hivatalból - a seriff), egészen szolidan, szinte túlzottan szemérmesen tálalt kiskamasz romantikát. Most még lényegében a verbális hajhúzásnál tartunk. Némi nyelvi és jóval több lélektani humor, pontosan kiszámított fordulatok, forgatókönyves építkezés: semmi különös, de minden a helyén van. Pár óra alatt elolvasható az egész, és nehéz is félbeszakítani. A végén perspektívát váltunk, belenézünk Vasláb, hm, fejébe, akiről kiderül, hogy tényleg kissé traumatizált és alapvetően szentimentális szörnyeteg egy távoli bolygóról, ahová a játszás tudományát kell nagy tételben importálnia: ezért rabol gyerekeket.
XXI. Század Kiadó, 2011, 366 oldal, 2900 Ft
