Sem a név, sem a cím nem egyezik az 1952-ben megjelent eredeti kiadásban foglaltakkal: első megjelenésekor (és még sokáig utána is) ezt a regényt Claire Morgannak tulajdonították olvasói, és ha ajánlották egymásnak - márpedig a paperback kiadás piaci sikere ezt feltételezi -, akkor A só ára címmel tették. Az írói coming outra csak 1984-ben került sor: Patricia Highsmith immár egy majdnem teljes életművel a háta mögött bújt elő
a Claire Morgan név mögül,
és ismerte el, hogy az inkognitóval azt kívánta elkerülni, hogy a rögtönítélő közvélemény leszbikus írónak titulálja. Nem is tették, ám helyette másfajta skatulyát kapott: a krimiíróét, ami viszont a sors iróniája folytán ugyancsak távolt állt az igazságtól.
Mindenesetre a szárnyát bontogató eladólány és a frissen elvált kertvárosi szépasszony románcával Claire Morgan megmaradt egykönyves írónak, de ebben az első és egyben utolsó könyvében azért így is jóval több van a happy end puszta bátorításánál. Nem mintha az önnön árnyékától is megriadó mccarthysta Amerikában ne számított volna éppen elég nagy fegyverténynek, hogy valaki, álnéven bár, de kiemelte a leszbikus szerepeket a férfinyálcsorgatásra gyártott, perverziókban utazó ponyvák világából, de azért az sem ártott, hogy írni is tudott az illető. Talán még nem nagyregényt, mint szándékában állhatott, "csupán" hangulatot, a térbe zártság Amerikára oly jellemző, mindmáig érvényes lelkiállapotát. Highsmith megpróbálkozik ugyan egy történettel is, amely annyiban önéletrajzi, amennyiben maga a szerző is dolgozott boldog ifjúkorában egy New York-i nagyáruházban, és akárcsak eladónőként dolgozó regényhősét, őt is rabul ejtette egy elegáns női vevő látványa. Tőle tudjuk azt is, hogy az incidenst követően nem sokkal bárányhimlő döntötte le a lábáról, hősének azonban regényesebb sorsot szánt: az ifjú, félárva Therese-zel a rokon lelkek azonnali vonzalma teszi ugyanezt. Ha a Highsmith által megpillantott szépség múló látomás volt csupán, az maradt papíron is: Carol, az ifjonti vágyakat feltüzelő high-society lady éppúgy csak felülről mozgatott eszköz, mint a beléje bolonduló, még nem teljesen felnőtt lányka. Míg egymás iránti, növekvő vonzalmuk a finom hasonlatokban vész el, ők maguk az amerikai tájban teszik ugyanezt, amit a jóisten is az elveszni vágyóknak talált ki. Azt a kelet-nyugati, semmibe vezető kifutót használják hőseink is, amit már számosan őelőttük (és még rengetegen utánuk is), de az írónő vigyázó tekintete kíséri őket végig az útjukon. Nincs ilyen jó soruk a tájban elszórt, itt-ott útjukba akadó egzisztenciáknak: ők azok, akik a menekülés utáni állapotot testesítik meg, a leélt, elvesztegetett életeket, amelyekkel Highsmith olyan magától értetődő bőkezűséggel bánik, hogy fel sem tűnik: valójában mindvégig erről (is) mesélt.
Fordította Gálvölgyi Judit. Holistic Kiadó, 2008, 432 oldal, 2490 Ft
