Darvasi László A 3 emeletes mesekönyv című regénye csak úgy hemzseg a pupákoktól. Meg a káposztáktól, okleveles fizikatanároktól, Zalhúber Tibike kérdéseitől, hogy a Magyar Történelemről és hűséges Gurulmadaráról már ne is beszéljünk. A háromemeletes ház lakói egytől egyig furcsa, mégis szerethető lények, akik eleinte csak a mindennapok történéseit mesélik el, majd a nem mindennapi történések mesélik el őket. Lesz itt boszorkányból kislány, kurucból labanc, káposztából saláta, no meg persze az író úrból csúf varangyos telefon. Darvasiról legalább a Trapiti óta tudjuk, hogy szóvirágaival a felnőtt olvasót is képes könnyesre röhögtetni, a regény közepe felé viszont a sok kupackodás és gödörködés kezdi megülni a gyomrunkat, arról nem is beszélve, hogy az okostelefonok és közösségi oldalak mesébe (nem) illő használatát végképp nehéz befogadni, de hát ezek a mai pupákok, ugyebár. A regényt a felnőttek számára az a jó adag leleményességgel megírt, a kisebbek által nem feltétlenül érthető morzsa menti meg, mely az ártatlannak tűnő epizódok között van elhintve. A nagypapa halála vagy Tibike édesanyjának házasságtörése egy dolog, de a Kázmér mellére tűzött sárga csillag vagy a Don-kanyar kiegyenesítésére tett kísérlet azért megakasztja a fene nagy jókedvet. A gyermeki ártatlanság jól irányzott kérdései aztán mégis visszavarázsolják a vidámságot az író Koncz Tímea remek illusztrációival megspékelt fantazmagóriái közé, és a könyvet végül jóízű mosollyal tudjuk letenni. Meg a kérdéssel: hogy is nem jutott eszünkbe megkérdezni édesanyánktól, hová lett Piroska nagypapája?
Magvető, 2013, 248 oldal, 2990Ft
