Azóta több is történt Ukrajnában, Zsadan az ukrán hadsereg önkénteseként harcolt a betörő oroszok ellen, és közben elterjedt róla, hogy hazája irodalmának rocksztárja – regényt, novellát, verset ír, még zenél is. 2008-ban még könyvdíjat kaphatott Moszkvában, pár évvel később már Nyugaton nőtt meg iránta az érdeklődés, és magyarul is bemutatkozott a Depeche Mode című regénnyel és a Vorosilovgrád című verseskötettel. Azokat is, ahogy az újonnan megjelenő kötetet, Körner Gábor fordította. 2017-ben írt, A diákotthon című regényét már a háború tükrében fogadta a magyar olvasó, újabb verseit pedig a Harkiv Hotel című kötet válogatta egybe.
A Mezopotámia egy prózai és egy lírai részből, kilenc novellából és egy hosszú szabadversből áll. A szerző nem csak a versekben költő, de a novellák felépítését, a történetek kibontását is költői megfontolások vezetik, a szöveg dinamikáját pedig csodásan adja vissza Körner Gábor fordítása.
Harkiv, a Tigris és az Eufrátesz közének mintájára, a homo post-sovieticus bölcsőjévé válik a Dnyeper és a Donyec ölelésében; ahol minden és az ellenkezője is megtörténhet, végzetes vonzalmak és korlátok irányítják az embereket, a múlt romjai pedig körülveszik a jelent. Ezek a lepusztult gyártelepek, a szocialista rendszer maradványai között nyüzsgő élet persze nekünk, magyaroknak is ismerősek, de Zsadan hatásosabban romantizálja, mint bármelyik írónk a mi vidékeinket. A Mezopotámia férfialakjai álmodozók, bunyósok, gürcölő önszabotőrök, akik egyszerű fodrászlányokat, ápolónőket, ügyvédeket és prostituáltakat szeretnek. Ha valami szép, azt megrontják, ha valami ártatlan, azt magukévá teszik, és egymást is igyekeznek betörni. („Én tanítottalak bokszolni! – Ne már – ellenkeztem. – Csak megvertél kétszer.”) A nők, Dása, Olja, Násztya, ellenállhatatlanok, izgatók és buják, de mindig ára van a szeretetüknek; a boldogságot keresik, vagy csak éppen annyit, hogy elmeneküljenek kiállhatatlan rokonaik, a Jehova tanúi elől. Egyetlen szereplőt követünk csak a városon túl, Bobot, aki rokonoknál tölt egy nyarat Philadelphiában, a stabil alkotmányos rend és a szilárd demokratikus elvek országában, ahol csak „a rengeteg néger” készíti ki az embert.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
