KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Élet a folyók között

Szerhij Zsadan: Mezopotámia

Könyv

Amikor Szerhij Zsadan saját szülővárosáról szóló novelláskötete 2014-ben megjelent, éppen a több hónapon át tartó Oroszország-ellenes tüntetéssorozat, az Euromajdan zajlott Kijivben.

Azóta több is történt Ukrajnában, Zsadan az ukrán hadsereg önkénteseként harcolt a betörő oroszok ellen, és közben elterjedt róla, hogy hazája irodalmának rocksztárja – regényt, novellát, verset ír, még zenél is. 2008-ban még könyvdíjat kaphatott Moszkvában, pár évvel később már Nyugaton nőtt meg iránta az érdeklődés, és magyarul is bemutatkozott a Depeche Mode című regénnyel és a Vorosilovgrád című verseskötettel. Azokat is, ahogy az újonnan megjelenő kötetet, Körner Gábor fordította. 2017-ben írt, A diák­otthon című regényét már a háború tükrében fogadta a magyar olvasó, újabb verseit pedig a Harkiv Hotel című kötet válogatta egybe.

A Mezopotámia egy prózai és egy lírai részből, kilenc novellából és egy hosszú szabadversből áll. A szerző nem csak a versekben költő, de a novellák felépítését, a történetek kibontását is költői megfontolások vezetik, a szöveg dinamikáját pedig csodásan adja vissza Körner Gábor fordítása.

Harkiv, a Tigris és az Eufrátesz közének mintájára, a homo post-sovieticus bölcsőjévé válik a Dnyeper és a Donyec ölelésében; ahol minden és az ellenkezője is megtörténhet, végzetes vonzalmak és korlátok irányítják az embere­ket, a múlt romjai pedig körülveszik a jelent. Ezek a lepusztult gyártelepek, a szocialista rendszer maradványai között nyüzsgő élet persze nekünk, magyaroknak is ismerősek, de Zsadan hatásosabban romantizálja, mint bármelyik írónk a mi vidékeinket. A Mezopotámia férfialakjai álmodozók, bunyósok, gürcölő önszabotőrök, akik egyszerű fodrászlányokat, ápolónőket, ügyvédeket és prostituáltakat szeretnek. Ha valami szép, azt megrontják, ha valami ártatlan, azt magukévá teszik, és egymást is igyekeznek betörni. („Én tanítottalak bokszolni! – Ne már – ellenkeztem. – Csak megvertél kétszer.”) A nők, Dása, Olja, Násztya, ellenállhatatlanok, izgatók és buják, de mindig ára van a szeretetüknek; a boldogságot keresik, vagy csak éppen annyit, hogy elmeneküljenek kiállhatatlan rokonaik, a Jehova tanúi elől. Egyetlen szereplőt követünk csak a városon túl, Bobot, aki rokonoknál tölt egy nyarat Philadelphiában, a stabil alkotmányos rend és a szilárd demokratikus elvek országában, ahol csak „a rengeteg néger” készíti ki az embert.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.