KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Közvetett bizonyíték

Dékány István: Nagylátószög. Hiányzó képek a magyar film történetéből. Amatőrfilm 1945–1989

Könyv

Új kötetét – miként arra az alcím is utal – elsősorban hiánypótlónak szánja a Magyar Amatőrfilm Szövetség egykori főtitkára.

A hazai filmtörténet már-már elfeledett területével, az amatőr filmezéssel foglalkozik. Mivel a 20. századi magyar filmtörténet kifejezetten divatos kutatási terület a rendszerváltás óta, kissé gyanús, hogy a szerző a műfaj veteránja/illetékese, mert ez azt is jelezheti, hogy a téma nem annyira jelentős (érdekes, izgalmas), hogy elérje egy „külsős” szerző ingerküszöbét. De e gyanúnkat már a könyv bevezetője eloszlatja, amelyben a szerző Szabó Istvánt idézi, aki az amatőrfilm-mozgalom jelentőséget azzal a vallomással támasztja alá, hogy ő maga is előszeretettel használta fel ismeretlenek műveit. Az sem lehet véletlen, hogy a szerző a legfontosabb előzetes közlésének a szocialista Magyarország – B. Nagy László nyomán – „filmes kasztrendszerének” bemutatását tartja, amelynek legtetején a játékfilmrendező, legalján pedig az amatőr filmes állt.

De ebből az is nyilvánvalóvá válik, hogy egy kívülállónak miért okozott volna komoly nehézségeket, hogy elmélyedjen a témában. Míg a 85 éves Dékány István magától értetődő természetességgel használja a 40–50 éves terminológiát, nem biztos, hogy az ötven év alattiak is tisztában vannak e fogalmakkal, s ma már az sem teljesen világos, hogy az amatőrfilm kifejezés nem azt jelenti, amit az amatőr film, vagyis nem feltétlenül pejoratív. De a keskenyfilmnek nevezett eredeti amatőrfilmekkel sem említhetők egy napon, mivel azok eredetileg olyan produkciók voltak, amelyeket lakossági célú felhasználásra szántak. Az olcsó nyersanyaggal és kamerával a gyártók e termékeket legfeljebb családi események megörökítésére ajánlhatták nyugodt lelkiismerettel.

Nem Magyarországon fedezték fel, hogy az amatőrfilm hatásos művészi kifejezőeszköz lehet, viszont a műfaj kiteljesedéséhez a hazai alkotók is hozzátették a magukét. Mindezt a maga idején kellőképpen reklámozták, fesztiválokat rendeztek, kiadványokat szerkesztettek, így a mozirajongók köre is tudomást szerezhetett eredményeiről; nem csoda, hogy a szocializmus ingerszegény éveiben az amatőrfilmezés is mozgalommá válhatott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.