poeta.doc

Elkacsásodás

Könyv

Körösztös Gergő: Szidom anyámat hogy nem születtem kacsának

 

Körösztös Gergő: Szidom anyámat hogy nem születtem kacsának

 

már értem a könnyűség viaszos tollát és üreges csontjait

nem félem a fekete vízben ami feketébb

napkelet napnyugat

szűk kád a világ

kihabzik belőle a többi kacsás dolog

 

igen anyám neki vagyok kámpicsorodva az életnek

pedig húznám én a tavasz elkent lényeit

látástól vakulásig az égtájak lepkéivel a számban

és mondanám a világ összes nyelvén

milyen szép is szitakötőül

hogy el lett kúrva minden

 

még úsznék is mögötted

csúf testvérkéimmel tartva a sort

vagy totyognék utánad ha mégis ember lennél

halszagú iszapízű hangosan cuppogó ember

 

de nincs tiszta ingem

meztelenül fekszem egy messzi tó partján

átadtam testem a kacsáknak

 

szép fejüket rázzák

és nyelnek mint a nokedlit

A lágy szilánk utolsó példányát a kirakatból vette ki a kedvemért az Írók Boltja munkatársa. Azt hiszem, ez bizonyos fokig egyszerre piaci és szakmai siker.

Körösztös Gergő kötetét ráadásul kétszer is megkaptam a kiadótól, de kritikus barátaim mind a kétszer elkérték. (Az egyikük még sajtó alatt lévő írásából származik a fenti cím – valamit valamiért.) És jól tették, mert a fülszöveg szerint Jénában élő, művelődés- és kultúraelméletet tanuló, amellett a vendéglátásban dolgozó költő könyve alighanem az egyik legjobb idei verseskötet, és a kijelentést nem is kell a bemutatkozó könyvekre korlátozni.

Nagyobb könyvkiadók szégyenletes módon nyűgnek tekintik a lírát, pedig ezek a kötetek, ha pénzügyileg nem is, arculati szempontból tetemes hasznot hoznak. Csak próbáljunk meg elképzelni egy komoly kiadót verseskönyvek nélkül: olyan lenne, mint egy állatkert, amelyben nincsenek – hogy ne mindjárt madarakat mondjak – patások. Ezért is nagy érdeme a FISZ-nek, hogy elsőkötetes sorozatában túlsúlyban tartja a verseket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.