Körösztös Gergő: Szidom anyámat hogy nem születtem kacsának
már értem a könnyűség viaszos tollát és üreges csontjait
nem félem a fekete vízben ami feketébb
napkelet napnyugat
szűk kád a világ
kihabzik belőle a többi kacsás dolog
igen anyám neki vagyok kámpicsorodva az életnek
pedig húznám én a tavasz elkent lényeit
látástól vakulásig az égtájak lepkéivel a számban
és mondanám a világ összes nyelvén
milyen szép is szitakötőül
hogy el lett kúrva minden
még úsznék is mögötted
csúf testvérkéimmel tartva a sort
vagy totyognék utánad ha mégis ember lennél
halszagú iszapízű hangosan cuppogó ember
de nincs tiszta ingem
meztelenül fekszem egy messzi tó partján
átadtam testem a kacsáknak
szép fejüket rázzák
és nyelnek mint a nokedlit
A lágy szilánk utolsó példányát a kirakatból vette ki a kedvemért az Írók Boltja munkatársa. Azt hiszem, ez bizonyos fokig egyszerre piaci és szakmai siker.
Körösztös Gergő kötetét ráadásul kétszer is megkaptam a kiadótól, de kritikus barátaim mind a kétszer elkérték. (Az egyikük még sajtó alatt lévő írásából származik a fenti cím – valamit valamiért.) És jól tették, mert a fülszöveg szerint Jénában élő, művelődés- és kultúraelméletet tanuló, amellett a vendéglátásban dolgozó költő könyve alighanem az egyik legjobb idei verseskötet, és a kijelentést nem is kell a bemutatkozó könyvekre korlátozni.
Nagyobb könyvkiadók szégyenletes módon nyűgnek tekintik a lírát, pedig ezek a kötetek, ha pénzügyileg nem is, arculati szempontból tetemes hasznot hoznak. Csak próbáljunk meg elképzelni egy komoly kiadót verseskönyvek nélkül: olyan lenne, mint egy állatkert, amelyben nincsenek – hogy ne mindjárt madarakat mondjak – patások. Ezért is nagy érdeme a FISZ-nek, hogy elsőkötetes sorozatában túlsúlyban tartja a verseket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
