Könyv

Ellenséges hatalom

Ulrich Alexander Boschwitz: Az utazó

Könyv

Egyszerre kiváló regény és felbecsülhetetlen értékű kordokumentum Az utazó. 1938 novemberében, a Kristályéjszakát követő hetekben vetette papírra a Németországból három évvel korábban elmenekült szerző, így jó eséllyel nevezhetjük a náci pogromok egyik első irodalmi feldolgozásának.

Németországban értelemszerűen nem jelenhetett meg, Boschwitz John Grane álnév alatt Angliában, az Egyesült Államokban és Franciaországban adta ki (The Man Who Took Trains, The Fugitive, illetve Le fugitif címeken). A kéziratot néhány éve a Boschwitz család egyik leszármazottjának közvetítésével fedezte fel újra Peter Graf szerkesztő, így jelenhetett meg a regény eredeti német nyelven, majd tavaly, Blaschtik Éva fordításában, magyarul is.

Otto Silbermann zsidó kereskedő menekülési kísérlete e keletkezéstörténet ismerete nélkül is lebilincselő olvasmány. A feszes párbeszédekből és Silbermann belső vívódásaiból felépülő szöveg mentes a háború utáni holokausztirodalomra jellemző művészetfilozófiai dilemmáktól, sok szempontból inkább a vészkorszak alatt született naplókra hasonlít, miközben Boschwitz kivételes írói tehetségét is felvillantja. November 9-én a Silbermann család ajtajánál megjelennek a nácik; innentől a feszültséget végig fenntartó, szinte akciófilm-szerűen pörgő jelenetekben követhetjük, ahogy Otto Silbermann a vonatokat mániákusan váltogatva körbeutazza az országot Dortmundtól Drezdáig, miközben egyre kétségbeesettebben próbál kijutni a Harmadik Birodalomból. Az első világháborúban a németek oldalán szolgált, teljesen asszimilálódott Silbermann így fogalmazza meg helyzetét: „Újra katona vagyok, akit ellenséges hatalomnak nyilvánítottak. Csak most az a feladatom, hogy átcsempésszem magamat az aktatáskámmal együtt a német és francia vonalakon.”

Sajátos dinamika adódik abból, hogy Boschwitz még nem lehetett tisztában a zsidók módszeres jogfosztásának végső következményével, így Silbermann is csak absztrakt módon tart a „koncentrációs tábortól”. Néha még reménykedik is. „Minden bizonnyal csak egy elfajult akció volt ez ma, és a kormány már holnap kijelenti, hogy nem volt róla tudomása. Még ha zsidóellenesek is a tagjai, mégiscsak egy kormány, és ezt, ezt nem tűrheti” – elmélkedik egy ponton. Abszurd, kafkai humort kölcsönöz a párbeszédeknek, hogy Silbermann nélkülözi a külső, „zsidós” ismertetőjegyeket, származásáról csak neve és útlevele árulkodik. Amikor egy szállodában a portás felől érdeklődik, ezt a választ kapja: „Letartóztatták. De hát zsidó volt.” Amikor pedig a határon szeretne átjutni, ekképp tájékoztatják: „Állítólag van valaki, aki tud csinálni valamit. Csak elég sok pénzt kér, ahogy hallottam. Azonkívül náci.”

Az utazó mindezen erényei mellett lenyűgöző részletgazdagságú látleletet is ad a 30-as évek Németországának társadalmáról. Végignézzük, ahogy a Silbermann-nal alapvetően rokonszenvező üzlettársak mégis kihasználják szorult helyzetét, és bagóért veszik meg a lakását, illetve megszerzik vagyonának nagyobbik részét; ahogy árja nejének bátyja megtagadja tőle a segítséget; vagy ahogy a gazdag cégvezetőt egyébként zsigerből megvető kommunista fiatal mégiscsak megpróbálja átcsempészni a belga határon. Az üldöztetés Silbermannra is hatással lesz, túlságosan zsidós kinézetű ismerősének társaságát maga is kompromittálónak érzi, hogy a morális összeomlás után nem zsidó polgártársait vizslatva levonja a következtetést, „szinte ijesztő módon hasonlítunk egymásra”.

Boschwitz finom nyelvi eszközökkel érzékelteti a totalitarizmus társadalmi hatásait. A regény talán legerősebb jelenetében, amikor Silbermannt üzlettársa és régi barátja vágja át, észrevétlenül csúsznak át tegezésből magázásba, hogy a végén a nemzetiszocialista kapcsolatokkal rendelkező üzlettárs azért figyelmeztesse Silbermannt: „Igyekezzen minél hamarabb átjutni a határon!” A főhős végig reflexből „Heil Hitler!”-rel köszönti a hatalom embereit, az utolsó lapokon azonban, amikor feljelentést próbál tenni ellopott aktatáskája és végső soron a Kristályéjszaka miatt, már „Jó napot!”-tal köszön. A lezárást értelmezhetjük Silbermann elméjének megbomlásaként – de talán úgy is, hogy az embertelenséggel való szembeszegülésében nyeri vissza méltóságát, és épp a körülötte lévő világon lesz úrrá az őrjöngés.

 

*

Ulrich Alexander Boschwitzot a második világháború kitörése Nagy-Britanniában érte. Először Man szigetén került internálótáborba, majd a brit kormány német állampolgársága miatt Ausztráliába deportálta. 1942-ben – miután kijelentette, hogy kész a brit hadseregben harcolni a nácik ellen – engedélyt kapott a visszatérésre, de hajóját egy német tengeralattjáró elsüllyesztette. Majdnem 400-an vesztek oda, és Boschwitz valószínűleg magával vitte a hullámsírba Az utazó átdolgozott változatát is. Peter Graf szerkesztői beavatkozásainak mértékét az eredeti ismeretének hiányában nem tudom megítélni, de az bizonyos, hogy ma is érvényes regényt adott ki a keze közül. Boschwitz kora Európájának szánt figyelmeztetését 80 év elmúltával is érdemes komolyan venni.

Fordította: Blaschtik Éva. Jelenkor, 2019, 284 oldal, 3499 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.