„A farkasok megtestesült nyárspolgárok. Azokat az értékeket követik, amelyekre mi is áhítozunk.” E meghökkentő, ámde gondosan okadatolt megfigyelés egy pályaelhagyó német ügyvédnőtől, gyakorló farkasrajongótól származik, akinek élvezetes könyvében nem ez az egyetlen, látszólag antropomorf hasonlat. A büntetőjog felől – némileg érthető módon – a farkasok felé forduló Radinger ráadásul nem is állt meg félúton: valósággal beleszeretett újdonsült védenceibe, és ügyüknek hűséges és egyben ékesszóló képviselőjévé szegődött, ahogy mindezt ez a könyv is bizonyítja. Szórakoztató, kifejezetten olvasmányos munka ez, amelyből sokat tanulhatunk a farkasok páratlan társas intelligenciájáról, szokásairól és viselkedéséről (talán még olyan intim részletekről is, amelyek már csak magukra az ordasokra tartoznának). És persze az is kiderül, hogy miért terjednek el újra (immár nálunk is!) a lompos farkú, szürke bundás vadászok – a természetvédők nagyobb, az állattartók lényegesen kisebb örömére. Radinger persze hűtlen maradna mind néhai szakmájához, mind az állatmesék nemes hagyományához, ha nem akarna tanulságokat levonni. Nekünk is jól jöhet, amit a falka tanít: szeressük egymást, vigyázzunk a gyengékre, az elesettekre. Játsszunk önfeledten, mint ők, mit sem törődve a külvilággal – és tartalmasabb, szórakoztatóbb lesz az életünk. Ne feledkezzünk meg (így járvány idején sem) a családi rituálékról, és ha feltétlenül szükségét érezzük, akkor üvöltsünk együtt szeretteinkkel!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
