Könyv

Lenyűgöző, s egyben kissé reménytelen feladat is viszonylag röviden tárgyalni a XX. század két gyökeresen eltérő karakterű szuperhatalmának történelmét. Az efféle összefoglalók hátránya, hogy számos esemény, összefüggés óhatatlanul kimarad - ezzel szemben lehetősége nyílik a szerzőknek arra, hogy ha esszéisztikus formában is, de valamiféle értelmet, intellektuális sorvezetőt adjanak a tárgyalt eseménysor alá. Mindezek mellett inkább pozitív, mint negatív az összkép, amennyiben az elkészült kötetek tartalmát, az általuk felvetett problémákat, a nagy események és mikromozgások magyarázatául kínált narratívákat tekintjük. Mindkettő vitákat fog kiváltani, elvégre szerzőiknek számos, az ideológiai-világnézeti polémiák metszéspontjában elhelyezkedő kérdésről markáns vélekedéseik vannak - amelyek nem feltétlenül esnek egybe a jelen vagy éppen a közelmúlt többségi, szakmai álláspontjával (ez különösen Krausz esetében áll). Barotányi Zoltán

Az 1970 óta Kölnben élő, egyéni hangú művészettörténész és műkritikus egyben művész is: készített konceptuális fotókat, filmeket, mail art műveket, foglalkozott káoszelmélettel és növényrendszertannal is, majd 2000 körül váratlanul tradicionális festményekkel lepte meg a műpártoló közönséget. Az Extrém sportok című kiállításához írt bevezetőjében a nehezen értelmezhető fordulatot így kommentálta: "Ha azt kérdezné valaki tőlem, hogy 'Mondja, meghülyült maga, hogy ezeket csinálja?', odadugnám az orra alá a nyugdíjas-igazolványomat, és boldogan válaszolnám, hogy igen, mert nekem már szabad. Semmi sem érdekel, csak az, hogy kipróbáljam, [...] mi a szabadság." Dékei Kriszta

Jó pár hete egy korabeli metszet kissé túlzó, ám mégis megkapóan szép reprodukciójával nézek szembe, erős kontúrokkal rajzolt térkép barnított pauszon, Le Golfe de Venise, s miközben ennek története több szólamban, több hangon is felhangzik bennem, a férfiállat szenvedésein és szomorúságán, olykor pedig szenvelgésein gondolkodom, amennyire ez egyáltalán lehetséges; az asztalomnál ülök és sírok, míg ezt olvasom: "Solari gróf az asztalnál ült, és írt." k.kabai lóránt

Nabokov egy korábbi könyvének fiktív költője, John Shade a következőket írja Gyér világ című, nagy költeményében: "A motelben halódó száműzött / Se jobb eset: ventilátor pörög / ... / Fullad, két nyelven űz ki ördögöt, / Tüdőben táguló csillagködöt." (609-616. sorok, Tótfalusi István fordítása); a vers regénybeli kommentátora pedig, Charles Kinbote (maga is száműzött) rögtön felsorolja az összes lehetséges kelet-európai nyelvet (köztük, az orosz és a zemblán mellett, a magyart), természetesen mind az angollal párosítva. Mondanunk sem kell, hogy az orosz-amerikai Nabokov igencsak belülről ismerte ezt a helyzetet; az 1962-es Gyér világ után, 1969-ben megjelent Ada avagy Ardisi tüzek című nagyregényében pedig mintha éppen egy ilyen, több világ és több kultúra között megrekedt, haldokló emigráns fantáziavilágát látnánk kibontakozni, melyet az általa ismert legkülönbözőbb kultúrák és nyelvek szövetéből álmodott össze magának. Dunajcsik Mátyás

Salman Rushdie legújabb regényének hőse igazi messziről jött ember. Annyira messziről jött, hogy a regény legutolsó lapjáig nem is lehet tudni, honnan érkezett valójában. Mi több, talán ő maga sem tudja. Ám, hogy hova érkezett, a napnál is világosabb: Szegő János

"Nem sokkal a fordulat - a rendszerváltás - előtt, amikor már érezhető volt a bomlás, elfogott az érdeklődés, hogy pontosabban is megtudjam, hol is élek valójában, hogy hol is rejlenek a korántsem csupán egzisztenciálisan, de történelmileg is abszurdnak látott és érzett létezésem gyökerei." Fejtő Ferencnek írta ezt Kertész, 1999-ben, tíz évvel a rendszerváltást követően. Az Európa nyomasztó öröksége című kötet úgy is olvasható, mint ennek a hosszan tartó érdeklődésnek a lenyomata. Az egész könyv pedig, amely Kertésznek az 1990 és 2008 között írott esszéiből kínál válogatást, olyan, mintha a rendszerváltás óta eltelt húsz év történetének lenne a jól megkomponált, szinte már előre eltervezett esszéregénye, vagy - óvatosabban fogalmazva - naplója. Földényi F. László

A tavalyi évben három kötete is megjelent: egy esszégyűjtemény (Traditio - folytatás és árulás), egy verses regény (Bolondok tornya) és egy drámakötet (A herceg álma). A harminckilenc éves íróval, az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének docensével új műveiről, nyelv és közösség viszonyáról, a magyar irodalomkritika szereplehetőségeiről beszélgettünk.

Májusban lejár az MNG-t huszonhét éve igazgató Bereczky Loránd mandátuma. A Nemzetközi Műkritikusok Magyar Szervezete, az AICA által szervezett beszélgetésen sok mindenről szó esett - a legkevesebb a múzeum örökségéről. Somlyódy Nóra

Kant állítólag kis cetlikre jegyezte fel gondosan mindazt, amit el kell felejtenie. Ha hiszünk a módszerében, akkor elő papírt, ceruzát, és írjuk: biorezonancia, homeopátia, asztrológia, vízautó, kristálylámpa, mentalizmus... Urfi Péter

A Törékeny holmik egy Gaiman-novellákból összeállított antológia. Korábban jelent már meg hasonló a szerzőtől Tükör és Füst címmel, s a koncepció itt is hasonló: nagyobbrészt kisprózák, kisebbrészt versek képezik a kötet anyagát, a Tükör és Füsthöz hasonlóan itt is Gaiman terjedelmes előszavával, amelyben elmeséli az írások keletkezésének történetét - ez már önmagában élvezetes olvasmány.

Okos, slágfertig és közkedvelt írónő volt, az irodalmi népköztársaság egyenjogú tagja. Bő negyedszázaddal a halála után terjedelmes életműve ma elsősorban kordokumentumként tarthat igényt az érdeklődésünkre.

Darkó István. Nem, ez nem álnév. Nem olcsó poén Donnie Darko nevének margójára. Ahogy a frissen (újból, részben pedig először) megjelent kötet sem újrajátszása az úgynevezett kultfilmnek a nyolcvanas évek abszurdan sötét amerikai kisvárosáról, az időn és megszokott viszonyokon-kapcsolatokon kívül élő kamasz ijesztő-szórakoztató magán- és közvilágáról.

A két író nemrég emlékezetes nagyinterjúkat készített egymással a Literán. A beszélgetések során zártságuk kölcsönösen megnyílt a másik irányába, a két külön interjú körbeért, egy barátság története és mintázata rajzolódott ki. Ezeknek a beszélgetéseknek visszatérő eleme lett a pálinkásüveg. Előbb Bartis kérdezte Keménytől, oldandó a feszültséget, hogy van-e pálinkája. Amikor egy év múlva Kemény volt a kérdező, már egy palack körtepálinkával indított. Szegő János