Utazás Nabokoviába - Vladimir Nabokov: Ada avagy Ardisi tüzek. Családi krónika

  • Dunajcsik Mátyás
  • 2009. március 5.

Könyv

Nabokov egy korábbi könyvének fiktív költője, John Shade a következőket írja Gyér világ című, nagy költeményében: "A motelben halódó száműzött / Se jobb eset: ventilátor pörög / ... / Fullad, két nyelven űz ki ördögöt, / Tüdőben táguló csillagködöt." (609-616. sorok, Tótfalusi István fordítása); a vers regénybeli kommentátora pedig, Charles Kinbote (maga is száműzött) rögtön felsorolja az összes lehetséges kelet-európai nyelvet (köztük, az orosz és a zemblán mellett, a magyart), természetesen mind az angollal párosítva. Mondanunk sem kell, hogy az orosz-amerikai Nabokov igencsak belülről ismerte ezt a helyzetet; az 1962-es Gyér világ után, 1969-ben megjelent Ada avagy Ardisi tüzek című nagyregényében pedig mintha éppen egy ilyen, több világ és több kultúra között megrekedt, haldokló emigráns fantáziavilágát látnánk kibontakozni, melyet az általa ismert legkülönbözőbb kultúrák és nyelvek szövetéből álmodott össze magának. Dunajcsik Mátyás

Nabokov egy korábbi könyvének fiktív költője, John Shade a következőket írja Gyér világ című, nagy költeményében: "A motelben halódó száműzött / Se jobb eset: ventilátor pörög / ... / Fullad, két nyelven űz ki ördögöt, / Tüdőben táguló csillagködöt." (609-616. sorok, Tótfalusi István fordítása); a vers regénybeli kommentátora pedig, Charles Kinbote (maga is száműzött) rögtön felsorolja az összes lehetséges kelet-európai nyelvet (köztük, az orosz és a zemblán mellett, a magyart), természetesen mind az angollal párosítva. Mondanunk sem kell, hogy az orosz-amerikai Nabokov igencsak belülről ismerte ezt a helyzetet; az 1962-es Gyér világ után, 1969-ben megjelent Ada avagy Ardisi tüzek című nagyregényében pedig mintha éppen egy ilyen, több világ és több kultúra között megrekedt, haldokló emigráns fantáziavilágát látnánk kibontakozni, melyet az általa ismert legkülönbözőbb kultúrák és nyelvek szövetéből álmodott össze magának.

Mert az Ada nem a mi földünkön játszódik, hanem annak titokzatos és zavarbaejtő "ikerbolygóján", Antiterrán, mely minden szempontból egy olyan párhuzamos világnak tűnik, ahol az 1899-ben született s a könyv megjelenésekor épp hetvenéves Nabokov (ellentétben terrai helyzetével) otthon érezhetné magát. A nyugati világ három, szerzőnk számára legfontosabb kultúrája, az angolszász, a francia és az orosz itt ugyanis egyetlen hatalmas, angol-amerikai uralom alatt álló, békés birodalomban egyesült, melynek technológiája és társadalmi viszonyai egyszerre idézik a XIX. és a XX. századot (még vannak alkirályok, de már van moziipar), és amelynek arisztokratái a legtermészetesebb módon keverik a három nyelvet, napjaik nagy részét pedig főként erotikus játszadozásokkal, szellemes szójátékok kiagyalásával, valamint lepkészéssel töltik. Körülbelül mintha a mi San Diegóban letelepedett Márai Sándorunk olyan világot alkotna magának, ahol a felsőbb osztályok hol magyarul, hol németül, hol angolul csevegnek egymással, a texasi ranchokon pedig pusztai csikósok vágtatnak a grófkisasszonyok és iparmágnások nagy örömére.

Mivel pedig a könyv főszövege nem más, mint egy Antiterra-lakó, időnként a tébolyodásig csavaros észjárású, művelt és gazdag világfi és pszichológus, Van Veen fiktív memoárja, mi sem természetesebb annál, hogy a regény bonyolult stílus- és szójátékain, parafrázisain és irodalmi utalásain keresztül hol Csehov, Tolsztoj és Puskin hangján szólal meg, hol Bergson, Proust és Flaubert gondolatait, mondatait vagy stílusát veszi kölcsön, hol pedig Jane Austen és más angolszász szerzők fordulataival és szereplőivel játszadozik, időnként alaposan megkeverve a kulturális utalások kártyalapjait, lásd például Bosch Részeg hajó című festményét, vagy a Jolls-Joyce márkájú automobilt. (S ez az orosz-euroamerikai turmix időnként arra a viccre emlékezteti az embert, amikor az amerikai turista elkiáltja magát a weimari Goethe-szobor előtt: "Ah, Friedrich Nietzsche! Eine kleine Nachtmusik! - majd elkezdi lelkesen dúdolni a Sorsszimfónia bevezető taktusait; ám Nabokovnál nem a tudatlanság, hanem épp az ellenkezője az, ami ilyen bakugrásokat eredményez.)

Aligha elképzelhető nehezebb fordítói feladat, mint egy ilyen mű átültetése - amit külön súlyosbít a szövegnek az az önreflexív mozzanata, hogy a szereplők, már a regény első mondatától kezdve, előszeretettel gúnyolódnak a legkülönbözőbb félrefordításokon -, ám a magyar változatot jegyző M. Nagy Miklós hősiesen küzd az ellenféllel, s csak a valóban reménytelen eseteknél nyúl a lábjegyzetelés eszközéhez. Az pedig igazán nem az ő hibája, ha a könyvet olvasva mégis úgy érezzük, teljes egészében csak eredetiben, és csak egy olyan olvasó élvezhetné maradéktalanul ezt a művet, aki épp olyan tökéletesen ért angolul, mint amennyire oroszul és franciául. (És hogy emellett felmerül bennünk a kérdés: vajon a szerzőn és szűkebb családján kívül van-e ilyen olvasó?)

Valóban szédítő és időnként meglehetősen fárasztó ez a gazdagság. Főleg, mivel úgy tűnik, a nabokovi stílus ebben a könyvben éri el végső paroxizmusát, a játékok pedig sokszor öncélú, funkcióvesztett poénkodásba fulladnak; s mintha a narráció is terjengősebben, céltalanabbul és szeszélyesebben kanyarogna, mint az igazán nagy (és az Adánál jóval kisebb terjedelmű), szigorúan szerkesztett Nabokov-művek esetében. Sem Antiterra, sem a regény világában afféle kollektív hallucinációként vagy hagymázos túlvilágvariánsként értelmezett Terra világa nem áll össze igazán, ahogyan más, kidolgozottabb sci-fi vagy fantasyregények ismeretében elvárhatná az ember, és a két világ közötti lehetséges kapcsolatok kutatása is - ami pedig elvileg a főhős, Van Veen egyik szakterülete - mintegy elvarratlan szálként lebeg a könyv fölött.

Annál részletesebben, barokkos finomságokkal telten van azonban kifejtve a regény fő történetszála, a látszólag unokatestvér-, valójában azonban igazi testvérpár, Van Veen és Ada Veen kamaszkortól aggkorig ívelő dekadens és fordulatos szerelmi története, amiről mind ez idáig semmit sem mondtunk (mert az: maga a regény) - a kötet fülszövege szerint ez a történet "merész témáját, az erotika finom ábrázolását és a próza szövetének gazdagságát tekintve" a Lolita párja; én mégis inkább a méltán elhíresült remekmű ellenpárjának nevezném, nem utolsósorban azért, mert itt, ellentétben a Terrán játszódó Lolitával, a szerelem, bár rengeteg fordulat, féltékenység és egyéb bonyodalom hátráltatja végső kiteljesedését, mégis lehetséges. Az emlékiratokat ugyanis Van Veen élete alkonyán, kilencvenévesen írja meg, mikor már jó ideje boldogan él a kamaszkora óta szeretett Adával, aki, mintegy átpislantva a válla fölött, időnként maga is odafirkant egy-egy érzelmes megjegyzést kedvese mondatai közé...

Semmi kétség tehát, afféle "írói vakációval" állunk szemben (Virginia Woolf nevezte így a maga hasonlóan szeszélyes Orlandóját), ahol Nabokov nemcsak féktelen nyelvi fantáziáját, csavaros észjárását és áradó mesélőkedvét eresztette szabadjára, hanem a maga kissé körülményes, de mélyen emberi érzelmességét is - ezt pedig, tekintve, hogy szerzőnket gyakran vádolják sebészi hidegséggel és steril kiszámítottsággal, a regény minden hiányossága ellenére is a tiszta nyereség oldalán kell elkönyvelnünk.

Fordította M. Nagy Miklós. Európa, 2008, 712 oldal, 3800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.