rés a présen

„Én is kipróbáltam”

  • rés a présen
  • 2022. június 15.

Könyv

Kiss Ottó író, költő

rés a présen: Megjelent már vagy harminc köteted, többségében gyerekkönyv. Miért ez a korosztály foglalkoztat?

Kiss Ottó: Mindig is arra törekedtem, hogy ne felnőtt- vagy gyerekkönyvben gondolkodjak, hanem irodalmat csináljak, és ha az történetesen gyerekirodalom, akkor legyen olyan, amit a felnőttek is élvezhetnek. Az motivált és motivál a mai napig, hogy olyan gyerekkönyvet írjak, amelynek más-más rétege nyílik meg a gyerek-, illetve a felnőttolvasók előtt. Az első könyvemnél, a Csillagszedő Máriónál például annyira erős volt ez a késztetésem, hogy sikerült a kész kéziratot több mint másfél évtizedig pihentetnem, mire kiadóra talált. Mondjuk, ebben azért bőven benne voltak az akkor még tabunak számító témák is, amelyekről a könyv szól. Határozott álláspontom tehát, hogy van átjárás a felnőtt-, illetve a gyermek- és ifjúsági irodalom között, bár esetemben ugye ez csak egyirányú, a felnőtteknek szánt könyveimről nem mondható el, hogy gyerekeknél működnének. Ezzel együtt azt gondolom, fontos a korosztályos elkülönítés, már csak az olvasóval szembeni udvariasság, a könnyebb választhatóság miatt is.

rap: A gyerekeknek szóló témákat mi alapján választod?

KO: A gyerekeket az érdekli, ami az őket körülvevő, illetve az általuk feltérképezendő világról szól, legyen az akár a valóságos, akár a fikciós tér. Vannak persze slágertémák, ha azokhoz nyúl valaki, szinte garantált a siker, amelyet itt a könyveladási számokra vonatkoztatva értek, de azok csak szerencsés esetben korrelálnak az esztétikai minőséggel. A slágertémáról írást egyszer én is kipróbáltam, a Focisták kézikönyve esetében, és most már elmondhatom, hiszen a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy valóban működik: a kötet rövid időn belül több kiadást is megért. A foci persze engem is érdekelt és érdekel, nem véletlen tehát a választás. Ennek ellenére az ilyen népszerű témákat igyekszem kerülni, többnyire olyanokhoz nyúlok, amelyekről még nem vagy csak kevesen írtak. Persze ez egyre nehezebb, mert a hazai vagy a külföldi gyerekirodalomban szinte mindenről szó volt már oda-vissza, így aztán sokszor már nem is a „miről” kérdésre keresem a választ, hanem a „hogyan”-ra. Hogyan nyúljak hozzá adott, lehetőleg nem ezerszer megírt témához. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy „legyártjuk-e” az x-edik gyerekkönyvet ugyanarról a témáról, vagy próbáljuk a szöveget a gyerekirodalom irányába terelni, amennyiben ugye lehet terelni egy szöveget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.