Interjú

„Ki mennyi engedményt tesz”

Gerőcs Péter író

Könyv

Legújabb könyve, a Werkfilm több szinten egymásba illesztett történetek kirakós játéka, amelyben összemosódik valóság és manipuláció. Valóságérzékelésről, a médiumok összeilleszthetőségéről és a művészetért hozható áldozatokról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A történet szerint egy pesti forgatócsoport vidékre utazik, hogy játékfilmet készítsen egy falura költöző városi csapatról. A forgatócsoport éppúgy szembesül Budapest és vidék kapcsolatának problémáival, mint a filmjük fiktív szereplői. Milyen saját tapasztalataid vannak a jelenségről?

Gerőcs Péter: A saját valóságunkról gondolkozva mindig nagyon naivak vagyunk. A szociológusokon kívül nem sokunknak van árnyalt képünk arról, hogy valójában mi van vidéken. Mindig egy mesét festünk meg, de ezek az általános narratívaképzések veszélyesek, mert szimplifikálják a valóságképeket. Nyilvánvalóan nem igaz, ami milliószor elhangzott az elmúlt hetekben, hogy a vidék egyet jelentene a nem túl magasan iskolázott, többnyire gumicsizmát viselő egyénekkel. Ráadásul vidékről így, egy az egyben nem is lehet beszélni. Nem mindegy, hogy a Nyírségbe megyünk, vagy Zalába. Ez kétországnyi különbség, amelyet nemcsak a kelet–nyugati tengely határoz meg, hanem az önkormányzatok NER-féle beágyazottsága, vagy annak hiánya. De tény, hogy Budapest is mintha egy másik ország lenne. Ez nem volt újdonság. Ami igazából nekem csalódást okozott, az az, hogy a többség mintha most csodálkozott volna rá, mennyire szegmentálódott a társadalom. Viszont maga a regény egyáltalán nem kereste ennek a politikai vonatkozásait, kizárólag a buborékjelenséggel akartam foglalkozni benne. A regény és a regényen belüli film is arra kérdez rá, hogyan képzeli el a városi a vidékit, hogy az mennyire szokott fals lenni. És persze a fordítottjáról is, amiről aztán már saját tapasztalatom is van. Legtöbben ugyanis pestiként is kapjuk az ívet, amikor vidéki, pontosabban nem pesti ismerősökkel találkozunk. Engem is gyakran vádolnak a nem pesti ismerőseim azzal, hogy buborékban élek, illetve nagypofájúsággal, lokálpatriotizmussal is. És szokás még ugye a kozmopolitizmussal, liberális természetű gondolkodással is azonosítani a fővárosiakat. Ezek az általánosítások viszont épp annyira működésképtelenek, mint az ellenkezőjük.

MN: Szeretsz elvonulni az íráshoz. Neked sikerült már a regényben is emlegetett „elpestietlenedés”?

GP: Minthogy nagyobb fesztávú szövegeken dolgozom, nálam az elvonulás nem úri huncutság. Korábban a családi nyaralónkban dolgoztam, de a szüleim nemrég leköltöztek oda, úgyhogy kellett vennem egy kicsi házat. Nagyon mély vágyammá vált, hogy ez a regényben szereplő Perőcsényben legyen. Már az írás közben keresgéltem, mert az igazi nagy kiteljesedés az lett volna, ha ott tudom befejezni a regényt. Ez nem jött össze, helyette viszont Somogy megyében sikerült egy kis alkotóházat találnom, s nagy szerelem lett. Maga a ház mindentől távol van, a szomszédoktól is, de azért azt gondolom, ők magukban kacagnak, amikor látják, hogy az udvarral bíbelődök, vagy fűkaszával próbálok nekimenni az elgazosodott kertnek. Szerintem az ember testtartásán is látszik, ha ezeket pestiként csinálja. Amúgy pont a vidék iránti, a „nem Pesten levés” iránti vonzalmam nagyon mélyen pesti igény. Szerintem a táj megközelítése jellemzően a hiányállapotból következő vágy, melyet egy vidéki, aki a zöldben nőtt fel, nem él meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.