Interjú

„Ki mennyi engedményt tesz”

Gerőcs Péter író

Könyv

Legújabb könyve, a Werkfilm több szinten egymásba illesztett történetek kirakós játéka, amelyben összemosódik valóság és manipuláció. Valóságérzékelésről, a médiumok összeilleszthetőségéről és a művészetért hozható áldozatokról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A történet szerint egy pesti forgatócsoport vidékre utazik, hogy játékfilmet készítsen egy falura költöző városi csapatról. A forgatócsoport éppúgy szembesül Budapest és vidék kapcsolatának problémáival, mint a filmjük fiktív szereplői. Milyen saját tapasztalataid vannak a jelenségről?

Gerőcs Péter: A saját valóságunkról gondolkozva mindig nagyon naivak vagyunk. A szociológusokon kívül nem sokunknak van árnyalt képünk arról, hogy valójában mi van vidéken. Mindig egy mesét festünk meg, de ezek az általános narratívaképzések veszélyesek, mert szimplifikálják a valóságképeket. Nyilvánvalóan nem igaz, ami milliószor elhangzott az elmúlt hetekben, hogy a vidék egyet jelentene a nem túl magasan iskolázott, többnyire gumicsizmát viselő egyénekkel. Ráadásul vidékről így, egy az egyben nem is lehet beszélni. Nem mindegy, hogy a Nyírségbe megyünk, vagy Zalába. Ez kétországnyi különbség, amelyet nemcsak a kelet–nyugati tengely határoz meg, hanem az önkormányzatok NER-féle beágyazottsága, vagy annak hiánya. De tény, hogy Budapest is mintha egy másik ország lenne. Ez nem volt újdonság. Ami igazából nekem csalódást okozott, az az, hogy a többség mintha most csodálkozott volna rá, mennyire szegmentálódott a társadalom. Viszont maga a regény egyáltalán nem kereste ennek a politikai vonatkozásait, kizárólag a buborékjelenséggel akartam foglalkozni benne. A regény és a regényen belüli film is arra kérdez rá, hogyan képzeli el a városi a vidékit, hogy az mennyire szokott fals lenni. És persze a fordítottjáról is, amiről aztán már saját tapasztalatom is van. Legtöbben ugyanis pestiként is kapjuk az ívet, amikor vidéki, pontosabban nem pesti ismerősökkel találkozunk. Engem is gyakran vádolnak a nem pesti ismerőseim azzal, hogy buborékban élek, illetve nagypofájúsággal, lokálpatriotizmussal is. És szokás még ugye a kozmopolitizmussal, liberális természetű gondolkodással is azonosítani a fővárosiakat. Ezek az általánosítások viszont épp annyira működésképtelenek, mint az ellenkezőjük.

MN: Szeretsz elvonulni az íráshoz. Neked sikerült már a regényben is emlegetett „elpestietlenedés”?

GP: Minthogy nagyobb fesztávú szövegeken dolgozom, nálam az elvonulás nem úri huncutság. Korábban a családi nyaralónkban dolgoztam, de a szüleim nemrég leköltöztek oda, úgyhogy kellett vennem egy kicsi házat. Nagyon mély vágyammá vált, hogy ez a regényben szereplő Perőcsényben legyen. Már az írás közben keresgéltem, mert az igazi nagy kiteljesedés az lett volna, ha ott tudom befejezni a regényt. Ez nem jött össze, helyette viszont Somogy megyében sikerült egy kis alkotóházat találnom, s nagy szerelem lett. Maga a ház mindentől távol van, a szomszédoktól is, de azért azt gondolom, ők magukban kacagnak, amikor látják, hogy az udvarral bíbelődök, vagy fűkaszával próbálok nekimenni az elgazosodott kertnek. Szerintem az ember testtartásán is látszik, ha ezeket pestiként csinálja. Amúgy pont a vidék iránti, a „nem Pesten levés” iránti vonzalmam nagyon mélyen pesti igény. Szerintem a táj megközelítése jellemzően a hiányállapotból következő vágy, melyet egy vidéki, aki a zöldben nőtt fel, nem él meg.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.

Akire rámondják

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Muszkavezetők

Múlt hétfőn egy pilisi lakossági fóruma után a 444 újságírója megkérdezte Szijjártó Péter külügyminisztert, hogyan hatolhattak be az orosz állam támogatta hekkerek – egyszerűbben: az orosz titkosszolgálatok – a Külügy­minisztérium informatikai rendszerébe. Az érdeklődés közvetlen oka az volt, hogy nem sokkal előtte Orbán Viktor kijelentette, mind technikai, mind humán szempontból Magyarországnak van a legjobb nemzetbiztonsági rendszere.

Lövés a lőporos hordón

Május 15-én Handlovában (Nyitrabánya) egy merénylő, bizonyos Juraj Cintula lövéseket adott le Robert Ficóra. Ezek közül legalább egy olyan súlyosnak bizonyult, hogy napokig miniszterelnöke életéért kellett szorítania Szlovákiának. A tettest a helyszínen elfogták, a besztercebányai kórházban kezelt kormányfő a hírek szerint túl van a közvetlen életveszélyen. Szlovákián a merénylet után politikai káosz lett úrrá.

Könnyű kézzel

A Fővárosi Törvényszék mintegy öt éven át zajló tárgyalássorozat után 2024. február 8-án hirdetett első fokon ítéletet a negyed évszázada történt Fenyő-gyilkosság ügyében. Gyárfás Tamás „bűnsegédként” hét év fegyházbüntetést kapott.