Ahogy a szerző újabban igen népszerű közérzeti verseiben, úgy dialógusokból összeálló elbeszélő költeményében is a sodró lendületű, de időről időre jó érzékkel megdöccentett ritmus; a játékos, de nem öntetszelgő rímek; az újrafelfedezett szavak iránti vonzalom és a nyelvi regiszterek keverése tűnik fel elsőre. Filó Vera rajzaiban pedig az, hogy nem szépek - a könyvtárgy maga messze nem olyan vonzó, mint azt az egyre profibbá váló magyar illusztrátoroktól megszoktuk. De az egyszerűség, a rontottság értelmet nyer a szöveg mellett, amellyel nagyon okosan együttműködnek a sokszor azért igen mozgalmas képek. Hiszen a vers világa sem szép.
Mert bár látszólag van itt minden, három királyfi és nagy szerelem, ám a deklasszálódott királyi család már egészen olyan, mint egy család. Anya nyaggat, apa sunnyog, gyerek hisztis; és bizony, hát akar a búbánatos bazsarózsa férjhez menni az először látott kérők akármelyikéhez. De még a pénzszerzés által motivált frigy nyélbeütése előtt elrabolja Pimpáré kisasszonyt egy hősszerelmes, ugyanakkor érthető okokból kevéssé vonzó partinak tűnő varjú. Nem mondom tovább a sztorit - szinte végig izgalmas -, és nem mesélem el a végét sem. Pedig ott kap gellert az egész, ott válik a nem mindig kellemes magunkra ismerések ellenére igen szórakoztató könyv gyomorszorítóvá. Pontosabban, amikor rájövünk (tényleg rá kell jönni, nincs a szánkba rágva), hogy miért Varjú Gazsi az elvarázsolt királyfi neve, és hogy az őt sújtó átok korántsem mesebeli.
Filó Vera rajzaival. Móra, 2012, 104 oldal, 3490 Ft
