Könyv

Sokáig nem szívesen beszélt főművéről, a holokauszttúlélő édesapja és a saját élményeit egér- és macskafejű alakokkal elbeszélő Mausról, ám a fasizmus újraéledését látva úgy döntött, itt az ideje ismét válaszolni a kérdésekre. A teljes Maus új magyar kiadása remek alkalom volt erre.

Amikor Esterházy Péter a nyolcvanas évek elején lemásolta – beismerő vallomása szerint 250 órai munkával – Ottlik Géza Iskola a határon című művét, csak vonogattam a vállam: posztmodern gesztus, ingerlő képzőművészeti alkotás, önfeledt jófejfesztivál? Nem nagyon tudtam hová tenni, tetszett, izgatott, de egyszersmind bosszantott is. Miért?

Jelenkorunk megértésében is sokat segítene, ha szorgos kutatói munka nyomán, sok-sok mozaikot összerakva sikerülne megírni a Kádár-kor minden részletre kiterjedő mikrohistóriáját – ebből a szempontból valamennyi adalék üdvözlendő!

„Azzal azonban, úgy érzem, számot kell vetnem, hogy amikor a felszín mentén közelítem meg Bach zenéjét, vagyis egyszerűen csak hallgatom vagy játszom, mindaz, amit tudok róla, nincs – illetve talán pontosabb úgy fogalmazni: nincs feltétlenül – összefüggésben azzal az elementáris élménnyel, amit zongorázás vagy zenehallgatás közben érzek.”

Nagy feladat elé állítja Szöllősi Mátyás első regénye az olvasót. Meg kell fejtenie, miről is akar szólni a mű. Mert szól ez a könyv sok mindenről, elsősorban egy krisztusi korba tévedt férfi számvetéséről, ám végül az egész nem áll össze sem üdv-, sem kárhozattörténetté. Bár lehet, nem is akar.

Önmagában az, hogy tavaly december 22-én lett volna Petri György 75 éves, a költő életművének befogadása szempontjából nem kell, hogy bármit is jelentsen.

Grecsó Krisztiánnal betegségéről és gyógyulásáról, irodalmi kánonról, sikerről és bukásról is beszélgettünk. És természetesen legújabb, Vera című regényéről.

Mándy Iván jutott eszembe Kollár-Klemencz László második kötetének címéről. A magyar irodalomban Mándy volt a tárgyak nagy költője, és novellaköltészetének lényege éppen abban állt, hogy menthetetlenül prózai volt, egyszerű és szerény.

Régen olvastam annyira izgalmas könyvet, mint amilyen Pethő Tibor vaskos, több mint 500 oldalas monográfiája, amelyben a Magyar Nemzet napilap 80 évét követi végig.

A Nemzeti Kulturális Alap hónapokat késett már a pályázat kiírásával is, ezért elfogyott a pénz.