Képregény

Alan Moore – David Lloyd: V mint vérbosszú

  • Kránicz Bence
  • 2019. március 21.

Könyv

Nem a Brexit körüli kutyakomédia miatt adták ki most magyarul Moore és Lloyd nyolcvanas évekbeli képregényét, de soha időszerűbb megjelenést. Jarman 1987-es, Anglia vég­órái című dühös filmjéhez hasonlóan Moore-ék munkája is harcosan antithatcheriánus szellemben fogant. A képregény jövővíziója a fasiszta diktatúrába süllyedt Angliát mutatja be, ahol az állampárt a totális médiakontroll eszközével hazudik a polgároknak, a kisebbségeket – melegeket, feketéket, íreket – pedig jó ideje koncentrációs táborokba vitték.

A V nevű anarchista lázadó szabadságharcának története mélyen didaktikus, mint minden disztópia, de az író politikai szenvedélye a világépítés túlzásait, például a diktátor komputerfétisét is hitelesíti. A kortárs képregény öntörvényű zsenijeként tisztelt Moore ebben a korai munkájában még nem fésüli össze hézagmentesen a többszálú elbeszélés történetszálait, mint későbbi, ugyancsak nagy hatású műveiben, az epikus totalitás szándékával készült Watchmen vagy A pokolból lapjain. Ám már itt olyan hősöket mozgat, akik tudatában vannak, hogy rohad a körülöttük ki­épült társadalmi rendszer, és nekik két választásuk maradt. Vagy az utolsó pillanatig próbálják egyben tartani a morálisan rég védhetetlen szisztéma kereteit, vagy hírnökeivé válnak az új világrendnek, amelyről nem tudhatják, hogy igazságosabb lesz-e a mostaninál, de legalább más lesz. Ahogy ez a kérdés, úgy a V mint vérbosszú is aktuális maradt – egy klasszikus kapott most pazar kiállítású magyar kiadást.

Fordította: Sepsi László. Fumax, 2018, 360 oldal, 8495 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."