Nem a Brexit körüli kutyakomédia miatt adták ki most magyarul Moore és Lloyd nyolcvanas évekbeli képregényét, de soha időszerűbb megjelenést. Jarman 1987-es, Anglia végórái című dühös filmjéhez hasonlóan Moore-ék munkája is harcosan antithatcheriánus szellemben fogant. A képregény jövővíziója a fasiszta diktatúrába süllyedt Angliát mutatja be, ahol az állampárt a totális médiakontroll eszközével hazudik a polgároknak, a kisebbségeket – melegeket, feketéket, íreket – pedig jó ideje koncentrációs táborokba vitték.
A V nevű anarchista lázadó szabadságharcának története mélyen didaktikus, mint minden disztópia, de az író politikai szenvedélye a világépítés túlzásait, például a diktátor komputerfétisét is hitelesíti. A kortárs képregény öntörvényű zsenijeként tisztelt Moore ebben a korai munkájában még nem fésüli össze hézagmentesen a többszálú elbeszélés történetszálait, mint későbbi, ugyancsak nagy hatású műveiben, az epikus totalitás szándékával készült Watchmen vagy A pokolból lapjain. Ám már itt olyan hősöket mozgat, akik tudatában vannak, hogy rohad a körülöttük kiépült társadalmi rendszer, és nekik két választásuk maradt. Vagy az utolsó pillanatig próbálják egyben tartani a morálisan rég védhetetlen szisztéma kereteit, vagy hírnökeivé válnak az új világrendnek, amelyről nem tudhatják, hogy igazságosabb lesz-e a mostaninál, de legalább más lesz. Ahogy ez a kérdés, úgy a V mint vérbosszú is aktuális maradt – egy klasszikus kapott most pazar kiállítású magyar kiadást.
Fordította: Sepsi László. Fumax, 2018, 360 oldal, 8495 Ft
