Tandori Dezső és a Magyar Narancs

Micsoda muri!

  • -ts-
  • 2019. március 21.

Könyv

Amikor Esterházy Péter a nyolcvanas évek elején lemásolta – beismerő vallomása szerint 250 órai munkával – Ottlik Géza Iskola a határon című művét, csak vonogattam a vállam: posztmodern gesztus, ingerlő képzőművészeti alkotás, önfeledt jófejfesztivál? Nem nagyon tudtam hová tenni, tetszett, izgatott, de egyszersmind bosszantott is. Miért?

A tiszteletet el lehet rebegni szavakkal, abból nevezett speciel jól állt, leborulni valakinek a nagysága előtt lehet ezerféleképpen, de itt nem stimmelt valami. Beletörődtem, hogy sose jutok el a lényegéhez. Aztán Tandori egy csapásra megoldotta az egészet.

Tandori Dezső a 20. század magyar irodalmának leghatásosabb újítója és legnagyobb poétája a kilencvenes évek közepétől jó tizenkét évig a Magyar Narancs rendes, hol havi, hol heti rendszerességgel jelentkező tárcaírója volt. Míg élünk, büszkék leszünk rá, természetesen. Ám erre az időszakra esett az a sajtótörténeti skandalum is, hogy okafogyottá vált a szerkesztőségi szedők munkája, lassan mindenki számítógépen dolgozott már, a szerzők vagy a redakcióban kopácsoltak, vagy bumfordi lemezeken – flopi, megvan még? – hozták be műveiket. De nem Tandori. Ő postán küldte írógéppel írt cikkeit, szépen formázott flekkekbe tördelve, pár ceruzás javítással, ahogy egy rendes kéziratnak addig ki kellett néznie. Szerkesztő megszerkesztette (minden esetleges „nagy íróra” vonatkozó ájuldozást csírájában elfojtandó: Tandorit lehetett szerkeszteni, s a sarkalatosabb kérdéseket vidáman meg is lehetett beszélni vele, s meggyőzte a másikat, akinek igaza volt), szóval szerkesztő megszerkesztette, szedő beszedte (beíró beírta), olvasószerkesztő megolvasta, korrektor korrigálta, a nyomda kinyomta. S a szerkesztő megint elolvasta, mert nagyon szerette, s nyomtatásban kicsit mindig minden jobb, mint kéziratban. De egyszer csak a szedő balra el, megszűnt a szedés. De mi lesz a Tandorival? Beírta a szerkesztő, máskor beírta a tördelő. Nos, ez volt a legjobb, ez mindennél jobb volt, a friss újságnál, a szerkesztési pepecsnél, mindennél jobb. A szerkesztő és a tördelő ugyanis nem szedő, nem fotózza le a szeme a betűket és másolja a gépbe, hanem nekimegy újra és újra egy-egy hosszabb mondatnak, s mire a végére jut, már teljesen beléköltözött, érti és érzi, az övé; az évek távolából sem találok erre jobb meghatározást: egyszerűen odavoltunk a gyönyörűségtől. Az volt a legjobb, beírni: darabról darabra összerakni a már összerakottat, s látni, meglátni, ahogy felépül. Az élvezetek fennkölt csúcsa.

S ez hiányzott az Esterházy-stikli megértéséhez: nem számoltam az élvezeti értékével. Micsoda muri lehetett!

Tandori Dezsővel minden jó volt, de a legnagyobb muri az volt, hogy együtt dolgozhattunk vele.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.