Könyv

Szétírás

Szöllősi Mátyás: Simon Péter

  • Svébis Bence
  • 2019. március 14.

Könyv

Nagy feladat elé állítja Szöllősi Mátyás első regénye az olvasót. Meg kell fejtenie, miről is akar szólni a mű. Mert szól ez a könyv sok mindenről, elsősorban egy krisztusi korba tévedt férfi számvetéséről, ám végül az egész nem áll össze sem üdv-, sem kárhozattörténetté. Bár lehet, nem is akar.

Kezdjük azzal, hogy Simon Péter nem egy személy, jobban mondva nem egy személy.

A Simonnak nevezett, 33 éves diakónus a kötet főszereplője, ő vergődik végig egyfajta külső és belső zarándokúton, bár ennek kimenetele igencsak kétséges marad. Ami pedig közben zajlik, az sem teljesen világos: egymást lazán követő jelenetek sora, amelyekben Simon igyekszik megállni a helyét, de összefüggés nincs sok közöttük, és egy idő után már az sem világos, mindez hol és mikor játszódik. Meghatározhatatlan helyeken bolyong a nyomorult főszereplő, és olyan emberekkel találkozik, akikről csak sejtjük, kicsodák, és hogy egyáltalán mi értelme van találkozni velük. Mindezt tovább terhelik a szövegbe épített evangéliumi utalások. Máténál például ezt olvassuk: „Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?” Vagyis a főszereplő egyfelől Jézus testvérének nevét kapta, másfelől a féltestvére Péter, akiről szintén Máténál ezt mondja Jézus: „te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat”. Ám Szöllősi regényében mintha épp a pokol kapui diadalmaskodnának. Simon megpróbál száraz lábbal átkelni a vízen, vagyis átsétálni egy befagyott tó jegén, de az beszakad alatta, bár előtte még megpillant tíz-tizenkét alakot maga körül, ami simán utalhat az apostolokra. Ez a „csoda” tehát nem jött be, ám később Simon egy „itt a piros, hol a piros” játékban folyton nyer, még úgy is, hogy az osztó csal. Ez akár a kánai menyegző történetének profán parafrázisa is lehet, ahogy egy idő után szinte mindenbe képesek vagyunk belelátni a bibliai vonatkozást, ha szándékolt, ha nem. Van egy hosszabb leírás, ahol Simon egy sötét folyosón próbál eligazodni, előtte nem sokkal pedig épp azon ment a para, hogy nem akarja elveszíteni a nevét. Mi ez, ha nem a Saulból lett Pál példázatának feldolgozása? Vagy mégsem, talán már én is túlkombinálom az egészet?

És akkor ez még csak néhány réteg azok közül, amelyek ránehezednek a szövegre, és amelyek alatt összeomlik a nyelv. Szöllősi megfogalmazásai egyszerre mesterkéltek, körülményesek és suták. A fotós, költő és drámaíró megbillen a nagyepika mezején, és nem igazán tudja visszaadni, amit mondani szeretne. A lámpák itt általában „permetezik” a fényt, aki iszik, annak „cuppogó hangot adott a szája”, aki könnyezni kezd, annak „elindul a bugyborékolás a szemében”, aki nem jut be valahová, annak „a belépési vágya ezzel végképp meghiúsul”, és a beszéd itt bizony „a hangszórókból szavak formájában áramlik szét”. Szinte alig akadt olyan oldal, ahol ne éreztem volna úgy, mintha a kortárs széppróza szatíráját, stílusparódiáját olvasnám.

Mielőtt Szöllősi Mátyás elhagyta volna a líra talaját, hogy megírja első novelláskötetét, a Váltóáramot, majd ezt a regényt, volt egy remek, jelen állás szerint utolsó verseskötete, az Állapotok. Ennek Inanitas című versében olvassuk: „Hiszen nem engedhetem meg magamnak, / hogy rászabadítsam magam a külvilágra.” A Simon Péter mintha ennek az egyetlen, erős mondatba sűrített gondolatnak lenne a kizsákmányolása és szétírása.

Európa, 2018, 256 oldal, 3299 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."