Könyvmelléklet

Könyvtárak vadvirágai

Formálja-e a szemléletünket az ökoirodalom?

Könyv

Az irodalom új irányzata nem egészen új, de csak az utóbbi években bukkant fel az olvasók horizontján. Az ökoirodalom fikcióból és elméleti munkákból álló korpusza többet hirdet, mint a klímatüntetők transzparensei, mélyebben foglalkozik a környezeti válság okaival, mint az újsághírek, és akár a klímaszorongásunkon is képes enyhíteni.

„Hogyan énekelnének a madarak, ha ligetei­ket kivágták?” – sóhajtja a 19. század derekán Henry David Thoreau a Walden lapjain, pedig azt gondolhatnánk, akkor még igazán nem volt ok a természet elpusztítása felett bánkódni. Ma, amikor évente több mint 10 millió hektárnyi őserdő pusztul el, az óceánok vize melegszik és savasodik, és a földfelszín egyre nagyobb hányadát borítja beton, jogosan merül fel a kérdés, hogy hol rontottuk el? Miért vált az ember az egyetlen állatfajjá, amely képes elpusztítani saját lakóhelyét?

A túlélés komédiája

Az ökoirodalom elméleti alapművének Joseph W. Meeker The Comedy of Survival című aprócska könyve tekinthető, amely Konrad Lorenz előszavával jelent meg 1974-ben. A humánökológus váratlan harci modorban támadt neki évezredes irodalmi hagyományainknak, célja a világ újrarajzolása volt immár nem az emberrel, hanem magával a világgal a középpontban, miközben kíméletlenül pellengérre állította kultúránk teleologikus, egoista és moralizáló vonásait. Úgy vélte, mindennek gyökere civilizációnk „tragikus módusú” mivoltában keresendő, abban, hogy legrégebbi történeteink szereplői olyan erkölcsi rend szerint élő héroszok, akiknek morális dilemmái magasabb rendűek a természeti törvényeknél, de megrendítik az eget és a földet. Szophoklész Antigoné című drámájában a hősnő hű az isteni rendhez, miközben a szöveg jól ismert szakaszában a kar az ember központi szerepéről zeng himnuszt: „Gaiát, a magasztos istennőt, / Zaklatja a meg megújulót / Évről évre az imbolygó ekevassal, / Fölszántva lovával a földet.” Az embert a héber teremtéstörténet is a természet fölé helyezi: „töltsétek be és hódítsátok meg a földet”. Meeker szerint a természet működése ezzel szemben komikus. „A tragikus hős szenved és meghal az ideáljaiért, míg a komikus hős megússza nélkülük.” Ahogy a komédiák tökéletlen és erkölcsileg hajlékony hősei elkerülik a bukást, úgy a természetből is hiányzik a morál. A flóra és a fauna egyetlen törekvése a túlélés, bármily bizarr, abszurd és unortodox módokon érje el azt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.