Könyvmelléklet

Könyvtárak vadvirágai

Formálja-e a szemléletünket az ökoirodalom?

Könyv

Az irodalom új irányzata nem egészen új, de csak az utóbbi években bukkant fel az olvasók horizontján. Az ökoirodalom fikcióból és elméleti munkákból álló korpusza többet hirdet, mint a klímatüntetők transzparensei, mélyebben foglalkozik a környezeti válság okaival, mint az újsághírek, és akár a klímaszorongásunkon is képes enyhíteni.

„Hogyan énekelnének a madarak, ha ligetei­ket kivágták?” – sóhajtja a 19. század derekán Henry David Thoreau a Walden lapjain, pedig azt gondolhatnánk, akkor még igazán nem volt ok a természet elpusztítása felett bánkódni. Ma, amikor évente több mint 10 millió hektárnyi őserdő pusztul el, az óceánok vize melegszik és savasodik, és a földfelszín egyre nagyobb hányadát borítja beton, jogosan merül fel a kérdés, hogy hol rontottuk el? Miért vált az ember az egyetlen állatfajjá, amely képes elpusztítani saját lakóhelyét?

A túlélés komédiája

Az ökoirodalom elméleti alapművének Joseph W. Meeker The Comedy of Survival című aprócska könyve tekinthető, amely Konrad Lorenz előszavával jelent meg 1974-ben. A humánökológus váratlan harci modorban támadt neki évezredes irodalmi hagyományainknak, célja a világ újrarajzolása volt immár nem az emberrel, hanem magával a világgal a középpontban, miközben kíméletlenül pellengérre állította kultúránk teleologikus, egoista és moralizáló vonásait. Úgy vélte, mindennek gyökere civilizációnk „tragikus módusú” mivoltában keresendő, abban, hogy legrégebbi történeteink szereplői olyan erkölcsi rend szerint élő héroszok, akiknek morális dilemmái magasabb rendűek a természeti törvényeknél, de megrendítik az eget és a földet. Szophoklész Antigoné című drámájában a hősnő hű az isteni rendhez, miközben a szöveg jól ismert szakaszában a kar az ember központi szerepéről zeng himnuszt: „Gaiát, a magasztos istennőt, / Zaklatja a meg megújulót / Évről évre az imbolygó ekevassal, / Fölszántva lovával a földet.” Az embert a héber teremtéstörténet is a természet fölé helyezi: „töltsétek be és hódítsátok meg a földet”. Meeker szerint a természet működése ezzel szemben komikus. „A tragikus hős szenved és meghal az ideáljaiért, míg a komikus hős megússza nélkülük.” Ahogy a komédiák tökéletlen és erkölcsileg hajlékony hősei elkerülik a bukást, úgy a természetből is hiányzik a morál. A flóra és a fauna egyetlen törekvése a túlélés, bármily bizarr, abszurd és unortodox módokon érje el azt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.