„Hogyan énekelnének a madarak, ha ligeteiket kivágták?” – sóhajtja a 19. század derekán Henry David Thoreau a Walden lapjain, pedig azt gondolhatnánk, akkor még igazán nem volt ok a természet elpusztítása felett bánkódni. Ma, amikor évente több mint 10 millió hektárnyi őserdő pusztul el, az óceánok vize melegszik és savasodik, és a földfelszín egyre nagyobb hányadát borítja beton, jogosan merül fel a kérdés, hogy hol rontottuk el? Miért vált az ember az egyetlen állatfajjá, amely képes elpusztítani saját lakóhelyét?
A túlélés komédiája
Az ökoirodalom elméleti alapművének Joseph W. Meeker The Comedy of Survival című aprócska könyve tekinthető, amely Konrad Lorenz előszavával jelent meg 1974-ben. A humánökológus váratlan harci modorban támadt neki évezredes irodalmi hagyományainknak, célja a világ újrarajzolása volt immár nem az emberrel, hanem magával a világgal a középpontban, miközben kíméletlenül pellengérre állította kultúránk teleologikus, egoista és moralizáló vonásait. Úgy vélte, mindennek gyökere civilizációnk „tragikus módusú” mivoltában keresendő, abban, hogy legrégebbi történeteink szereplői olyan erkölcsi rend szerint élő héroszok, akiknek morális dilemmái magasabb rendűek a természeti törvényeknél, de megrendítik az eget és a földet. Szophoklész Antigoné című drámájában a hősnő hű az isteni rendhez, miközben a szöveg jól ismert szakaszában a kar az ember központi szerepéről zeng himnuszt: „Gaiát, a magasztos istennőt, / Zaklatja a meg megújulót / Évről évre az imbolygó ekevassal, / Fölszántva lovával a földet.” Az embert a héber teremtéstörténet is a természet fölé helyezi: „töltsétek be és hódítsátok meg a földet”. Meeker szerint a természet működése ezzel szemben komikus. „A tragikus hős szenved és meghal az ideáljaiért, míg a komikus hős megússza nélkülük.” Ahogy a komédiák tökéletlen és erkölcsileg hajlékony hősei elkerülik a bukást, úgy a természetből is hiányzik a morál. A flóra és a fauna egyetlen törekvése a túlélés, bármily bizarr, abszurd és unortodox módokon érje el azt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
