Fővárosi mozifogyatkozás: Nincs kegyelem

szerző
Kelecsényi László
publikálva
1999/32. (08. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

1962-ben 92 mozi működött Budapesten. Harminc évvel később már csak 40. Ma pedig? Le se kell venni a cipőjét annak, aki a Snoblesse oblige rovat vetítőhelyeit megszámlálná. De mi számít manapság mozinak?

{k199932_32;b}1962-ben 92 mozi működött Budapesten. Harminc évvel később már csak 40. Ma pedig? Le se kell venni a cipőjét annak, aki a Snoblesse oblige rovat vetítőhelyeit megszámlálná. De mi számít manapság mozinak?Az optimisták szerint nincsen semmi baj. Szépséges fővárosunk kies vidékein sok új mozi nyílt. Csudás nevű multiplexekben ütheti agyon szabadidejét tizenéves ifjú és pókhálós arcú aggastyán. A statisztika csalóka: a műsorban együtt szerepel a vegetáló kispiszkos a hirtelenében elhúzott bevásárlóközpont soktermesével. A vadászpuska előtt bűvölten ijedező nyuszi a tekergő óriáskígyóval. Képzeljük csak el Mándy Ivánt egy ilyen multi-micsodában. Riadtan bolyongana a termek közt, nem lelve helyét a popkornos csajok és a kólázó ifjak soraiban. A multiplex ugyanis sok minden - csak épp nem mozi.

Metz jóslata

Már biliárdozni se lehet a Csokonai előcsarnokában. Homlokzatán még ott díszeleg a kólagyártó cég neve. De odabenn csak a sötétség. A koszos üvegajtón kézzel írt cédula: kulcs a szomszédos közértben. Átellenben, az Alekszej Makszimovics Peskovról elkeresztelt mozgóban, az Akácfa utcában imaterem működik. Lehet fohászkodni az egyedülvalóhoz, tartsa meg kegyeiben a mozibolondokat. Ám a mozisoknak nincsen védőszentjük.

A Tisza is rég elesett. S még egy vacak kis tábla se hirdeti az ürességtől kongó kereskedőház falán, hogy e helyütt, az egykori Velence kávéházban tartották az első mozielőadást Pesten. A kávésfiú kurblizta a vetítőgépet, mert a konyhában is jól tudott darálni. Megélénkült ellenben az Apolló, alias Vörös Csillag: minden van a kísértetszálló földszintjén, csak mozi nincs. Kisebbfajta kínai piac nyüzsög az utcára nyíló odvas spelunkákban, jelképezve a mi kis privatizációnkat.

A kaszás az ábécé elején kezdte suhogtatni munkaeszközét. Bányász (Graffiti), Bartók, Bástya, Broadway. Mind az utolsó év halottai. A műemlékházban bezárt Bartók Béla úti mozi üzemeltetője azt írta ki a csalódottak tájékoztatására, hogy szünetelnek a vetítések. Az előcsarnoki butik bérlője többet tudott nála. Az ő cetlije már a mozi megszűnéséről tudósított. Az örök orvosi vita mozista lecsapódása: megmondjuk-e a betegnek, hogy esete reménytelen. A Broadway-Barlang-Ady-Filmmúzeum-(megint) Broadway sorsa a legfájdalmasabb. Egykori remekművek első láthatási színtere, nosztalgikus régiségek újranézésének terepe, a pesti Cinematheque valószínűleg örökre bezárt. Kezelője, a Filmintézet nem tud mit kezdeni ezzel az erzsébetvárosi katakombával. (Apropó Erzsébetváros: valaha, 1913-ban, a legbékebelibb béke idején 42 mozi volt csak itt és a szomszédos Terézvárosban.)

A Blue Box - enyhén szólva vegetál. S az alliterációt folytatva, a Baross tér, a pályaudvar környéke egy vacak kis mozit se bír eltartani. Miképpen a Nyugati pu. közelében lévő Kossuth és Metró napjai is meg vannak számlálva. Jaj lesz nekik, ha megnyílik az állítólag 11 termes csuda-szuper-fanti West-End-Centrum. End lesz majd. Bejön az okos francia úr, Christian Metz filmtudor borongó jóslata: a mozinak nem lesz második évszázada.

Noblesse oblige

El kéne menni egy multiplexbe. Csakhogy se a Corvin, se a Puskin nem az. Hiába formálták át pénzt nem kímélve mindkettő belterét, hiába játssza a Corvin nagyjából ugyanazt a műsort, mint a Pólus, a Lurdy vagy a Hollywood, ide azért még nem a szappanoperák szellemi alattvalói járnak, nem a számítógép képernyőjét a valóság helyébe emelő "digitális éden"-rabszolgák jönnek filmet nézni. A videótékában megvan a Furcsa dráma meg a Szálloda külföldieknek is. A kávézóban diákok randevúznak, fönn az erkélyen Bazin és Kracauer könyvei kölcsönözhetők. Nevezett urak még tudtak valamit a film művészi jellegéről.

El kéne menni egy multiplexbe. Meg kéne kóstolni azokat a szellemi eledeleket, amiket a cukros ételekről álmodó egykori szövőlányok egyenszőke, grillezett bőrű, fekete gyászba öltözködött, sámlitalpakon botladozó mai unokái fogyasztanak egy bigmekk és egy zacsi popkorn között, míg a csávóik a szimulátorokat nyűvik. Gondolkodásölő, érzelemirtó mozgóképek peregnek szuper-dolbiban. Múmia, kísértet, marslakó, óriásgorilla, komputeranimációs bogár - pontosabb címek a heti műsorfüzetben. Amerikai áru mind.

Az európai darabokra rájár a rúd. "Wenders vezet világtalant" - írja a Pesti Est tartalomösszefoglalója az Antonionival forgatott négykezesről, a Túl a felhőkön című filmről. Időzzünk el ennél a mondatocskánál kissé. Tehát Wim vak volna ugyebár. És a félbéna Michelangelo, aki mindig tudta, hová kell letenni a kamerát, világtalan. Itt tartunk tehát.

Tüntetőleg

Fizetett hirdetést olvasok egy programfüzetben. Mozivédők tüntetnek majd az Uránia bezárása miatt. A valaha szebb napokat látott mozi a magyar filmtörténet szerves része. 1896-ban, a keleties pompájú egykori Oroszi mulatóban már vetítettek itt, és a tetőteraszon forgatták 1901 elején az első magyar filmet, A táncot. Négy évvel ezelőtt még Filmszemlét is tartottak az Urániában, ahol május 31-én volt az utolsó mozielőadás (de nem Bogdanovich melankolikus fekete-fehérjét adták).

Tíz perccel a tiltakozás meghirdetett időpontja előtt még csak a Chaplin-jelmezbe öltözött három fiatal jelenléte árulja el, hogy itt rendkívüli cécó készül. Többen vannak a hetes buszra lesők, mint a tüntetés rokonszenvezői. A szervezők csokis kifliket osztogatnak a járókelőknek. Három rendőr figyeli a történéseket az újságospavilon fedezékéből. Semmi dolguk nem lesz. Végre szócső kerül a főszervező, Éliás András kezébe, de nem ő, hanem egy hosszúra nőtt, csinos lányka olvassa föl a kiáltványt. A szerény technikát elnyomja a hatsávos Rákóczi út sokhengereseinek motorzaja. Pirosra mázolt képű, bohócruhás, korosabb hölgy biciklizni kezd a kalapjukat sétapálcájukkal egyensúlyozó Chaplin-fiúk körül. Két-három fotós kattintgat, rendezi a váratlan utcai happeninget. Artista-műsor -ingyen. A vezérszónok már a hozzá írt levelekből idéz: polgármester, parlamenti képviselő kenetes szavai. A mozi portálján sokszorosított szöveg, a Színművészeti Főiskola -a tulajdonos! -diplomatikus, ám semmitmondó üzenete. Alatta az utoljára vetített film szlogenje: "Előbb a nők és a gyerekek. Aztán te jössz." Tehát így állunk. Nincs remény, hisz e "tüntetés" emlékét is alig könnyebb felidéznem, mint a múlt heti multiplexremeket (remake-et?).

Egy, csak egy mozi...

Ki mondja, hogy nincs egy jó mozi Pesten? Van egy zug a Nagykörút és a Dob utca sarkán. Hívták már Vestának, Pentelének, legutóbb vagy negyven éven át Mátra moziként volt ismert. Meg arról, hogy itt vannak a legkényelmetlenebb ülőhelyek. Mióta a Filmintézet átvette a mozit, ülhetők a székek, s nézhetők a filmek. Mintha Langlois papa szelleme lebegne az egykori utánjátszó fölött. A hajdani filmbolond, a párizsi archívum megteremtője - akiről a magyar lexikonok mit sem tudnak - álmodott és valósított meg ilyesmit a Szajna partján. Napi három előadásban peregnek a filmtörténet vitathatatlan érdekességei. Aki ide jár egy-két évig, utána vizsgázhat média szakon filmtörténetből.

Kívánni is lehet. Filmóhajtásunkat bedobhatjuk az előcsarnoki ládikába, s a mozi-Jézuska pár hónapon belül teljesíti vágyainkat. Nem hiába nevezték valaha Vestának ezt a vetítőt: a tüzet őrző szüzek védik a hely szellemét. Illuzórikus hely ez. A multiplexek monokultúrája helyett hiába nyújtja a legváltozatosabb filmétlapot, a statisztikák elszomorítók. 1999-ben előadásonként átlagosan 39 néző váltott jegyet az Örökmozgóba. A főváros tizenkét art-mozija között a látogatottság tekintetében a nyolcadik helyen áll, mindössze 5 százalékos részesedéssel. Járóképes ötvenesek és mindenre kíváncsi huszonévesek ülnek be a légkondicionált nézőtérre. Az ő zsebükben legalább nem csipog föl a mobil előadás közben.

Valahányszor kikecmergek a benti félhomályból a Nagykörút rideg valóságába, rossz érzés kerít hatalmába. Jean-Claude Van Damme áll az utcasarkon, és gépfegyverével lekaszabolja e mozirezervátum utolsó őslényeit.

Kelecsényi László

(Néhány adatért a Budapest Filmnek tartozik köszönettel a szerző.)

szerző
Kelecsényi László
publikálva
1999/32. (08. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...