Metz jóslata
Már biliárdozni se lehet a Csokonai előcsarnokában. Homlokzatán még ott díszeleg a kólagyártó cég neve. De odabenn csak a sötétség. A koszos üvegajtón kézzel írt cédula: kulcs a szomszédos közértben. Átellenben, az Alekszej Makszimovics Peskovról elkeresztelt mozgóban, az Akácfa utcában imaterem működik. Lehet fohászkodni az egyedülvalóhoz, tartsa meg kegyeiben a mozibolondokat. Ám a mozisoknak nincsen védőszentjük.
A Tisza is rég elesett. S még egy vacak kis tábla se hirdeti az ürességtől kongó kereskedőház falán, hogy e helyütt, az egykori Velence kávéházban tartották az első mozielőadást Pesten. A kávésfiú kurblizta a vetítőgépet, mert a konyhában is jól tudott darálni. Megélénkült ellenben az Apolló, alias Vörös Csillag: minden van a kísértetszálló földszintjén, csak mozi nincs. Kisebbfajta kínai piac nyüzsög az utcára nyíló odvas spelunkákban, jelképezve a mi kis privatizációnkat.
A kaszás az ábécé elején kezdte suhogtatni munkaeszközét. Bányász (Graffiti), Bartók, Bástya, Broadway. Mind az utolsó év halottai. A műemlékházban bezárt Bartók Béla úti mozi üzemeltetője azt írta ki a csalódottak tájékoztatására, hogy szünetelnek a vetítések. Az előcsarnoki butik bérlője többet tudott nála. Az ő cetlije már a mozi megszűnéséről tudósított. Az örök orvosi vita mozista lecsapódása: megmondjuk-e a betegnek, hogy esete reménytelen. A Broadway-Barlang-Ady-Filmmúzeum-(megint) Broadway sorsa a legfájdalmasabb. Egykori remekművek első láthatási színtere, nosztalgikus régiségek újranézésének terepe, a pesti Cinematheque valószínűleg örökre bezárt. Kezelője, a Filmintézet nem tud mit kezdeni ezzel az erzsébetvárosi katakombával. (Apropó Erzsébetváros: valaha, 1913-ban, a legbékebelibb béke idején 42 mozi volt csak itt és a szomszédos Terézvárosban.)
A Blue Box - enyhén szólva vegetál. S az alliterációt folytatva, a Baross tér, a pályaudvar környéke egy vacak kis mozit se bír eltartani. Miképpen a Nyugati pu. közelében lévő Kossuth és Metró napjai is meg vannak számlálva. Jaj lesz nekik, ha megnyílik az állítólag 11 termes csuda-szuper-fanti West-End-Centrum. End lesz majd. Bejön az okos francia úr, Christian Metz filmtudor borongó jóslata: a mozinak nem lesz második évszázada.
Noblesse oblige
El kéne menni egy multiplexbe. Csakhogy se a Corvin, se a Puskin nem az. Hiába formálták át pénzt nem kímélve mindkettő belterét, hiába játssza a Corvin nagyjából ugyanazt a műsort, mint a Pólus, a Lurdy vagy a Hollywood, ide azért még nem a szappanoperák szellemi alattvalói járnak, nem a számítógép képernyőjét a valóság helyébe emelő "digitális éden"-rabszolgák jönnek filmet nézni. A videótékában megvan a Furcsa dráma meg a Szálloda külföldieknek is. A kávézóban diákok randevúznak, fönn az erkélyen Bazin és Kracauer könyvei kölcsönözhetők. Nevezett urak még tudtak valamit a film művészi jellegéről.
El kéne menni egy multiplexbe. Meg kéne kóstolni azokat a szellemi eledeleket, amiket a cukros ételekről álmodó egykori szövőlányok egyenszőke, grillezett bőrű, fekete gyászba öltözködött, sámlitalpakon botladozó mai unokái fogyasztanak egy bigmekk és egy zacsi popkorn között, míg a csávóik a szimulátorokat nyűvik. Gondolkodásölő, érzelemirtó mozgóképek peregnek szuper-dolbiban. Múmia, kísértet, marslakó, óriásgorilla, komputeranimációs bogár - pontosabb címek a heti műsorfüzetben. Amerikai áru mind.
Az európai darabokra rájár a rúd. "Wenders vezet világtalant" - írja a Pesti Est tartalomösszefoglalója az Antonionival forgatott négykezesről, a Túl a felhőkön című filmről. Időzzünk el ennél a mondatocskánál kissé. Tehát Wim vak volna ugyebár. És a félbéna Michelangelo, aki mindig tudta, hová kell letenni a kamerát, világtalan. Itt tartunk tehát.
Tüntetőleg
Fizetett hirdetést olvasok egy programfüzetben. Mozivédők tüntetnek majd az Uránia bezárása miatt. A valaha szebb napokat látott mozi a magyar filmtörténet szerves része. 1896-ban, a keleties pompájú egykori Oroszi mulatóban már vetítettek itt, és a tetőteraszon forgatták 1901 elején az első magyar filmet, A táncot. Négy évvel ezelőtt még Filmszemlét is tartottak az Urániában, ahol május 31-én volt az utolsó mozielőadás (de nem Bogdanovich melankolikus fekete-fehérjét adták).
Tíz perccel a tiltakozás meghirdetett időpontja előtt még csak a Chaplin-jelmezbe öltözött három fiatal jelenléte árulja el, hogy itt rendkívüli cécó készül. Többen vannak a hetes buszra lesők, mint a tüntetés rokonszenvezői. A szervezők csokis kifliket osztogatnak a járókelőknek. Három rendőr figyeli a történéseket az újságospavilon fedezékéből. Semmi dolguk nem lesz. Végre szócső kerül a főszervező, Éliás András kezébe, de nem ő, hanem egy hosszúra nőtt, csinos lányka olvassa föl a kiáltványt. A szerény technikát elnyomja a hatsávos Rákóczi út sokhengereseinek motorzaja. Pirosra mázolt képű, bohócruhás, korosabb hölgy biciklizni kezd a kalapjukat sétapálcájukkal egyensúlyozó Chaplin-fiúk körül. Két-három fotós kattintgat, rendezi a váratlan utcai happeninget. Artista-műsor -ingyen. A vezérszónok már a hozzá írt levelekből idéz: polgármester, parlamenti képviselő kenetes szavai. A mozi portálján sokszorosított szöveg, a Színművészeti Főiskola -a tulajdonos! -diplomatikus, ám semmitmondó üzenete. Alatta az utoljára vetített film szlogenje: "Előbb a nők és a gyerekek. Aztán te jössz." Tehát így állunk. Nincs remény, hisz e "tüntetés" emlékét is alig könnyebb felidéznem, mint a múlt heti multiplexremeket (remake-et?).
Egy, csak egy mozi...
Ki mondja, hogy nincs egy jó mozi Pesten? Van egy zug a Nagykörút és a Dob utca sarkán. Hívták már Vestának, Pentelének, legutóbb vagy negyven éven át Mátra moziként volt ismert. Meg arról, hogy itt vannak a legkényelmetlenebb ülőhelyek. Mióta a Filmintézet átvette a mozit, ülhetők a székek, s nézhetők a filmek. Mintha Langlois papa szelleme lebegne az egykori utánjátszó fölött. A hajdani filmbolond, a párizsi archívum megteremtője - akiről a magyar lexikonok mit sem tudnak - álmodott és valósított meg ilyesmit a Szajna partján. Napi három előadásban peregnek a filmtörténet vitathatatlan érdekességei. Aki ide jár egy-két évig, utána vizsgázhat média szakon filmtörténetből.
Kívánni is lehet. Filmóhajtásunkat bedobhatjuk az előcsarnoki ládikába, s a mozi-Jézuska pár hónapon belül teljesíti vágyainkat. Nem hiába nevezték valaha Vestának ezt a vetítőt: a tüzet őrző szüzek védik a hely szellemét. Illuzórikus hely ez. A multiplexek monokultúrája helyett hiába nyújtja a legváltozatosabb filmétlapot, a statisztikák elszomorítók. 1999-ben előadásonként átlagosan 39 néző váltott jegyet az Örökmozgóba. A főváros tizenkét art-mozija között a látogatottság tekintetében a nyolcadik helyen áll, mindössze 5 százalékos részesedéssel. Járóképes ötvenesek és mindenre kíváncsi huszonévesek ülnek be a légkondicionált nézőtérre. Az ő zsebükben legalább nem csipog föl a mobil előadás közben.
Valahányszor kikecmergek a benti félhomályból a Nagykörút rideg valóságába, rossz érzés kerít hatalmába. Jean-Claude Van Damme áll az utcasarkon, és gépfegyverével lekaszabolja e mozirezervátum utolsó őslényeit.
Kelecsényi László
(Néhány adatért a Budapest Filmnek tartozik köszönettel a szerző.)
