Mostantól fogva a következők lesznek. (Velem.)
Elég közérthető leszek? Mostantól fogva csak az lesz, ami velem tényleg volt.
Mostantól fogva általam írásban csak az lesz, ami számomra legalább a Bizonyos Bizonytalan.
Karakul és Trinculo
Fogalmam sincs, hogyan alakulnak a dolgok, és egyáltalán, mi az, hogy "alakul". Én Sir Michael Stoute vagy Saed bin Suror lovairól többet tudok megsaccolni, mint Vaxham tábornok héjaságáról; az északír békeprocesszusnak már az 1993-as majori meghirdetésekor harsányan röhögtem, és elnyomtam indiai szállodám falán (London) egy csótányt. Hát ide se megyek többé. Ezt csak arra mondtam el, hogy néha a Bizonyos Bizonytalan (a csótány) sem öröm; viszont szigorúan húzózárra vettem sportszatyraimat attól fogva.
Megjegyzem, Jékely azt írta: lebontották az életünket, mint a Tabánt... mi kétezerben nem élünk, szegénykém... hová lesznek alakunkról a képek. Ilyesmi. Hát nem fogok pro vagy kontra Veliszevics tábornokos vagy Kravál Köztársaság-trikókban járni, de még egy Ezer Szög rockegyüttesében sem, ha én Sir Michael Stoute etc. (tréner) lovainál is jobban ismerem a madarainkat, még izgalmasabbnak tartom a 28. éve zajló Koala Kártyabajnokságot, és most (most! kb. 27 év után) kezdem úgy átélni egy-egy meccsü(n)ket, például a Lapos/Szivacs/Wágner/Totyi kontra Záróra/Tilit, hogy ahhoz én nem foghatom a spanyol bajnokságot, a Bundesligát; már nem.
Már én többet nem fogok Pot Velimirről, a kátrányadóról, a bevezetendő BRÁFA-járulékról és a többiről filozofálni. Ha azt kibírtam, hogy (1980-as évek, M. Sanyi nyomtatásos közlése) "meddig kell még tűrnünk a Tandori verebezését", ma könnyebben mondom, még ennél is: én többé nem avatkozom semmi olyanba, ami nem a dolgom... ami eleve ragacsos... félretájékoztatásos... már rögtön gellert kap, mihelyt kimondják... pláne mire nyomtatásba kerül vagy elektronikába.
Legyen egy pali (bár sikerülne), aki csak a medvéiről és bajnokságaikról, az élő és halott madarairól, az általa konkrétan (a világi üzleteknél még mindig konkrétabban és hitelesebben) ismert lovakról ír. Persze nem az itthoniakról, akik ellen, persze, semmi kifogásom, ismétlem a szót, csak az ő dolgaikhoz sem értek.
Délután volt, tulajdonképpen minden dolgomat elintéztem. Ettől felhevültem. Ravenswood olyan orrhosszal nyert célfotóban, hogy az 4 centi volt, mutatta a haver az irodán, az araszával, hogy annak az ötöde! Látod, mutatta; összekacsintottunk, láttuk mindketten, hogy mindketten Ravenswoodot játszottuk; és bocsánat, nekem a BVOR csapatok és egyebek küzdelmeinek látványa hozta vissza, hogy inkább a Kieren Fallont nézem, aki, igaz, pálcával nagy nyilvánosság előtt a kis társa pofájába vert, mert az állítólag csalt, aztán az öltözőben az orrát is betörte -nem volt rá tanú! -, de a Kieren Fallon egy zseni, letöltötte lovászként és ösztöndíjjal tanulva Kaliforniában a fél év büntetését, hazatért Angliába - merthogy ő északír -, és felhívta magára a figyelmet, és hamarosan a legnagyobb lovakat kapta meg a dubai társaság ellentáborától, Henry Ceciltől és ilyesmi (ő szintén tréner), és már úton van a harmadik évi zsokéchampionátus felé; na szóval felhevültem, mert Fiery (Tüzes) nyert, úgy méghozzá, hogy rögtön az élre állt (Fallonnal), aztán ilyenkor szok az lenni, hogy az utolsó kanyarban bájj. De itt is majdnem úgy volt! Üvöltve álltunk fel, mikor a Fallon hátranézett, már nyomában lihegett Bachacutta Bay és Buridino, a favorit, és megint vesztünk, néztünk össze a haverral, de a Fallon és Fiery csak nyerített egyet, és akkor kapcsolták be a rakétákat. Mikor már a nyakukon volt Bachacutta Bay és Buridino, és még négyszáz méter volt (2 furlong), furcintottak egyet, és a fél hosszhoz még tizenkettőt vertek a kis társakra.
Ez visszahozott az életbe (ez és a Ravenswood volt a két du. zígem, a Ravenswood ráadásul
Brighton szépséges
hegyi pályáján
ment, sokszor-megtört patkó alakún, és látszott a tenger, meg az ég halványkékje, meg a fű sárgás-zöld kiszítt színe ezekhez a színárnyalatokhoz illett, hiába, van azért az, hogy a dolgok úgy alakulnak, hogy minden együtt van - és most engem nem érdekel, hogy Blair és Robertson is ide szokott kijárni olykor az egész Labour-vezetőséggel, engem az ilyen sportolás hidegen hagy, bár példaszerű ott), visszajöttem az életbe, a Fanyar Negyeden átkanyalva leltem egy mínusz kétfokos vizű csorgókutat, folyattam a pofámra, nem lehetett bírni a végén, és fölfedeztem, hogy esti futamok is vannak, és a rám jellemző műfordítói szenvedélyességgel úgy dőlt el benne, hogy - egy árnyasabb, zűrösebb irodán - ezekből is megtekintek valamit. Meghatottan észleltem, hogy egy 1993-ban kihagyott, már akkor se fiatal, most tizenegy éves "lovam", Pay Homage, sic, lásd Hommage c. vers, még mindig fut, amatőr... nem is, zsokétanoncversenyben, de féltem, nem nyer, én meg mit csináljak... aztán kiderült, harmadik lett, és a szintén tizenegy éves Statajack második stb., ezt vacsorázás közben döntötte el bennem valami, jól el is húztam az időt, Pay Homage az első futamban ment, én a másodikra értem oda. Gyorsan elszúrtam egy ír menetet Sligóból - helyes kis hely! -, aztán egyvalamit Yarmouthból, és akkor már valami jó favoritot kellett nézni megint, hát mi legyen, hogyan alakuljanak vissza jóra a dolgok. Akkor láttam meg Karakul nevét, favorit volt, de egyre romlott, még/már parit fizetett, 1 az 1-hez, oké, rányestem valamit. Karakul jól be volt ragadva a célegyenes közepéig; hagyja magát bezárni! a szar szemétláda S. H., a zsoké, üvöltötte mellettem valaki, aztán... így szeretlek, Karakul! így szeretlek! üvöltötte megint, és Karakul hat hosszal nyert. Minden futam után ittam egy 1/8-ot, aznap a tizenhetediknél tarthattam.
Trinculót nem a "trink, drink" szó miatt raktam. De
mert elfogott
a bármi,
ez egy olyan futam volt, nem tudom, hogyan magyarázzam azoknak, akik nem ezt gyártják (nem lesz semmi társadalmi, hadi, politikai mondandó, elrejtve sem! épp ezt az Új Tárgyias Bizonyos Bizonytalanságot akarom én irányzatként visszavezetni magunknak!): volt egy kb. Ben Safey Mayed (sic!) nevű szuperfavorit. Ha ráraksz pénzt, annak az egy negyedét kapod nyereményül! Hát nem. Meg hát miért olyan jó ez a Ben Safey Mayed? Attól, hogy első futásra egy D osztályú versenyben lett harmadik, míg Trinculo (lovagolja Kieren Fallon) csak egy F osztályúban? (Kétéves, kezdő lovakról van szó.) Hát nem kell nekünk Ben Safey Mayed, ellenben - döbbenet! a Trinculót a bukmékerek makacsul 7/1, hét az egyhez adták. Miért? Hogy elvegyék tőle a nép kedvét? (Kiderült, a hazánkban is ismeretes "körtotón", a gépin, a nép levitte a Trinculót, de a bukik tartották 7-en.) A többi ló: mit tudom én, Petit Marquis 14/1, Lux Balamux 14/1, Graneur 16/1, My Funicella 16/1 és satöbbi. Tizennégy négylábú. Rányestem a Trinculóra egy jót, aztán lássuk. Este fél tízre járt, négyen-öten lelkesedtünk még ott a kávéházféle előtérben az óriási képernyő (3-szor 5 méter) előtt. Fogalmam sem volt a trinkek-drinkek után, melyik a Kieren Fallon lova. Végül valaki nyert, de úgy, hogy felfutott rá a korlát mellett egy másik. (Kiderült, ezt hittem én Trinculónak, és majdnem sírtam.) Trinculo, fucking Fallon, kiabálta valaki. (Drinkebben, mint én.) Nem hittem neki. Ki volt írva: Nyert: 5 Trinculo. Nem hittem. Felvettem a nyereményt, rendbe rázódtam megint; nem éreztem. Csavarogtam még egyet a kora éji városban, nem hittem. Ittam még egy tdrinket, ó, nem jutott eszembe, TDrinculo, de még az ivás se, semmit se hittem. Sírtam örömömben, ez tény volt.
Éjszaka (Szpéró madaram halálának hófordulója volt) felébredtem, kinéztem a tárt ablakon, ott ragyogott a Szpéró csillaga. Ezt végre elhittem, de nem bírtam sírni. Csak megint elaludtam.
Hitelesen ezek a dolgok karakultak.
